Egyetlen könnycsepp
Egyetlen könnycsepp, amit hullajtottál
Csak ennyit láttam, de tudtam, elvesztem már.
Mikor elmentél, s itt hagytál,
Én ezerszer sírtam, hogy:
"Rád van szükségem, csak rád!"
De te nem figyeltél,
Csak mentél az orrod után…
Egyetlen könnycsepp, amit láttam
Egész életemen át.
S mikor a holdfényben álltam
Én reménykedve néztem rád.
"Tudom, hogy szeretsz…"
Mondtam akkor neked
"Ha sírva könyörögsz, akkor sem"
Válaszoltad nekem.
S folytattad:
"Igen, szeretlek, de vissza nem megyek"
Remegett a föld alattam
Súgtam neked: "Csak Veled"
S összeomlottam.
Azon az éjszakán
Talán utoljára
Velem voltál akkor
Súgtad: "Gondoljunk a mára".
Tudtam, hogy elmegy,
De erre az éjszakára
Odaadtam neki magam
Hisz tudtam, utoljára.
Egyetlen könnycsepp, amit hullajtottál
Csak ennyit láttam, de tudtam, elvesztem már.
Éles pengéjű tőrt szúrtam a szívembe,
S akkor tértél vissza, mikor már semmi sem segített.
Ez a könnycsepp akkor végigszántott arcomon
Mosolyogtam, szemem lecsuktam
S tudtam, most meghalok…
|