1.)

Szombat :

Egy nőnek dolgozni kellett mennie, de a férje otthon maradt. Mert ő szabad napos volt. A nő elment. A dolgozó helye egy iskola volt, ő volt az igazgató és az iskola előtt pontosan ott volt a házuk, és az erkélyük pont az irodája ablakával szembe volt. Délután látta, hogy a férje kint van az erkélyen és ül a küszöbön, és le van hajtva a feje. Gondolta a nő, biztos könyvet olvas. Aztán, úgy 6 óra körül mikor már egy kicsit be volt sötétedve, megint kinézett az ablakon. A férje még mindig kint ült a küszöbön és könyvet olvasott. Aztán 8órakkor megint kinézett az ablakon, már nagyon sötét volt, de egy kicsit látta, hogy a férje még mindig kint olvas. Ez már gyanús volt neki mivel olyan sötétbe képtelenség olvasni.

Mire ezt kigondolta a szomszédnő rögtön fel is hívta, és azt mondta neki: Vittem át nektek sütit, de senki nem nyitott ajtót. Hol vagytok?

Mondta a nő: Én dolgozom, de  a férjem otthon van.

Mire ezt kimondta jött szirénázva egy rendőrkocsi, utána egy mentő. Az ő házukhoz ment. A nő ott hagyott csapot-papot, haza rohant. Láttja hogy a rendőrök a lábukkal törik befele az ajtót. Végül sikerült, felmentek az erkélyhez. Hát a férje nem olvasott, hanem felakasztotta magát az erkély ajtóra.

2.)

Jenna rémálma

Jenna imádja a bulikat!!

Pont ma közölte vele az anyja hogy sürgős konferenciára kell mennie,és csak másnap érnek haza,és az apja is elkíséri!

- De kislányom NINCS buli! Rendben?

- Oké! Mit is gondoltál?

Miután elmentek a szülők, Jenna bulit rendezett

Meghívott 10 embert :Jasont,Parkert,Maryt,Elenát,Vickyt,Georget,Davidet,Robit,Suet,és Katet

Még rendelt pizzát, puncsot, megcsinálta a díszletet, már meg is érkeztek a vendégek!

El is kezdődött a buli,(mindenki atom részeg volt kivéve Jennát és Sue-t

Amint buliznak, elmesélnek néhány rémtörténetet és mindenki megijed tőle! De amint Jenna kimondta az utolsó szót a történetből, lekapcsolódott minden!! A srácok nagyon megijedtek! Ordítottak! A padlásról is hangok jöttek! Elena és Jason felmentek megnézni,de nem tértek  vissza SOHA! Ezek után felment mindenki a padlásra kivéve persze Jennát, és ott maradt vele George is!--egyszóval csak ők maradtak! De miután eltelt 40 perc felmentek, és ott volt mindenki csonka teteme...kivágva a szemük kilenc ujjal!!

Ekkor előtte van egy levél amiben szemgolyók és ujjak vannak!--és az van ráírva nézz hátra!George már halott volt!!

És a csaj előre fordult és beledöftek egy kést!

REGGEL JENNA FELKELT!

Ó dejó Istenem csak álomdtam!

Ekkor az anyja közli vele, hogy el kell utazniuk egy konferenciára az apjával!!! :O

3.)

Amúgy én is hiszek a szellemekben, már 2 éve, 4 hónapja, 3 hete és 8 órája, úgy durván. Egyszer hazafelé mentem a suliból, és egy furcsa hangot hallottam. Hátra fordultam, de nem láttam semmit, csak egy szakadt újságpapírt. Tovább mentem, de megint hallottam a hangot, és az újságpapír még mindig ott volt mögöttem. Elkezdtem gyorsabban menni, hátranéztem, és az újságpapír belerepült az arcomba. Egy 1998-as kiadása volt a Népszabadságnak. Elolvastam, és ott volt benne, hogy egy sorozatgyilkos megölt 5 embert abban az utcában, ahol akkor laktam. Ezt hátborzongatónak találtam, és olvastam tovább, és eljutottam oda, ahol felsorolták, hogy kiket ölt meg, és ott volt a nevem! Ez még nem lenne furcsa, ha mondjuk Kovácsnak hívnának, de az én nevem Kucsmanick Jovánka, és a születésnapján gyilkolták meg! Nagyon megijedtem, 1 hét múlva volt a szülinapom. 1 hét múlva a bulimon nagyon feszült voltam, de már kezdtem ellazulni, ettem a tortámból, vidám voltam. Amikor lekapcsoltuk a lámpákat, hogy bulizzunk,  valaki leszúrta a legjobb barátomat, és készült engem is megölni, hallottam, hogy ott liheg mellettem,  hátrafordultam, és a tükörben ami mögöttem volt, megláttam a gyilkost. De amikor megfordultam, hogy megnézzem élőben is, nem volt ott. Még aznap elköltöztünk, és az interneten rákerestem a gyilkosra, aki megölt 3 embert 1998-ban, és kiderült, hogy még abban az évben FELAKASZTOTTÁK! Ez 2 éve, 4 hónapja, 3 hete, 8 órája és 11 perce történt. Azóta hiszek a szellemekben. Engem nem lehet hülyének nézni, mert én nem vagyok olyan papucs... mert ez IGAZ történet!

4.)

Akk én is elmesélem a saját rémtörténeteimet:

1.                    Éjfél körül járhatott, én pedig nagyban tanultam a másnapi történelem témaárómra. Tök fura érzésem lett, a nyakam is elzsibbadt. Felemeltem a fejem, hogy picit megmasszírozzam, eközben a pillantásom az ágyammal szemben lévő ajtóra siklott, amiben üveg van, szóval ki lehet látni. Igaz néhány posztert odaraktam takarás kép, de egy nagyobb téglalap alakban még ki lehet látni. Ahogy néztem az ajtót valami fehér elsiklott előtte… A frász jött rám, gyorsan pislogtam egyet és inkább folytattam a történelem tanulásával… Este már alig tudtam elaludni.

2.                   Biztos mindenkivel megtörtént már, hogy lépéseket hall este… Nálam ez régebben majdnem mindennapos volt. A hideg csempén halkan csattannak a meztelen talpak… néha nyíló ajtó hangját is hallom. De tudom, hogy nem a családtagjaim mászkálnak, mivel mindenki lámpát olt egytől egyig…

3.                   Régebben emelt ágyam volt (fenn az ágy, alatta íróasztal). Egyik este az asztalra leraktam egy vízzel félig teli poharat és komótosan felmásztam a létrán. Ahogy forgolódom, és helyezkedem, hallom, hogy a pohár lefordul az asztalról (nem is a szélén volt) és kiloccsan a víz. Jó, már hót lusta vagyok, nincs kedvem lemászni, majd reggel megnézem –gondoltam. Másnap reggel lemászok: a pohár a helyén, a víz is benne, a földön semmi folt. Megkérdezem anyut, hogy ő rakta-e rendbe, azt mondta, hogy senki nem volt a szobámba…

4.                   Kisebb koromban történt, hogy mamáméknál aludtam. Mama az egyik ágyon, én ilyen kihajthatón, pont velem szemben a sarokban meg az a régi tv állt, amit ha kikapcsolunk mg halványan világít. Néztük a tv-t, majd mamám kikapcsolta a tv-t, befordult a fal felé, hamar el is aludt. Akkoriban én nagyon anyás voltam, elszakadni nem tudtam tőle, így aznap este se aludtam valami fényesen. Egyszer csak fekeltem, a tv-re néztem és láttam, ahogy mögötte elúszik egy férfi az egyik falból át a másikba… Aznap este nem aludtam semmit…

5.                   Pár hónapja történhetett, hogy suli után csak ledobtam a táskám és bedőltem az ágyba. Egyből el is aludtam, hulla fáradt voltam, mert aznap gyógyúszásom volt, és ilyenkor mindig kész vagyok… Nagyban alszom, mikor álmomban látom magam előtt az ágyam melletti ruhásszekrényt. Aztán elmosódott a kép és éreztem, hogy valaki néz. Kinyitom a szemem, pont a szekrényem fele voltam fordulva és ahogy kinyitottam egy arcot láttam a szekrényem tetején, aki pont rám nézet… Majdnem összeszartam magam, gyorsan becsuktam a szemem, takaró a fejemre és egy pár perc múlva, mikor hallottam, hogy anyu a konyhában tesz-vesz, akkor nyitottam ki újra a szemem. A szekrényen akkor már nem volt semmi különös…

6.                   Barátnőmmel megnéztük a kört… Mondhatni, hogy én egy teljes hónapig nem tudtam a film után aludni, egyszerűen fostam és minden kicsi zajra felkaptam a fejem. Egy másfél héttel kb. a film megnézése után lassan kezdtem lenyugodni (aludni még nem tudtam), de nappal már normálisan viselkedtem. Elmentem másik barátnőmék ott aludni, este nem is történt semmi érdekes. Másnap reggel barátnőmnek be kellett mennie a közeli nagyvárosba (ők falun laknak), anyukájáék pedig dolgozni mentek, rám hagyták a házat, tök egyedül voltam. Mielőtt elmentek, barátnőm apukája azt mondta, mennyek be nyugodtan az ő hálószobájukba, nézzem ott a tv-t, mert ott van rengeteg csatorna. Jó, OK, miután elmentek beültem oda és elkezdtem cartoon network-öt nézni. Meguntam és amúgy is vártam a közelben lakó barátomat (most már csak ex), így kinyomtam a tv-t és kimentem a szobából. Átmentem a barátnőmébe, ahol a cuccom volt, felöltöztem, elkészültem, stb. Nagyban ülök az ágyon, mikor hallom, hogy szól valami a közelben. Uhh mondom biztos a szomszéd hallgatja ilyen hangosan a rádiót. Ülök tovább, mikor hallom, hogy ez nem a szomszédból jön, hanem a házból. Visszamegyek a barátnőm szüleinek a szobájába, hát a tv bekapcsolva, a cartoon network megy… Totál ledöbbentem, hisz én kikapcsoltam. Odamentem a tv-hez megfogtam a távirányítót és megint kinyomta, hátatfordítok a tv-nek, már a küszöbnél járok, mikor PUFF visszajön a tv és az M1 elkezd menni. Akkorát ugrottam, mint egy szöcske, odarohantam a tv-hez kinyomtam a nagy gombot és kimenekültem a szobából…

Szerintem, ha valami „hangyás” adó jön ki, ott szarom össze magam, főleg így a kör után és kirohantam volna a világból. Bár így is keményen megrémültem.

5.)

A könyvkötő

Volt egyszer egy könyvkötö. Nagyon szorgalmas volt, jól végezte a dolgát. Egy nap beállított hozzá egy magas, szöke, ballonkabátos férfi, akinek egy rubintgyürü volt a kezén. Elmondta, a könyvkötönek, hogy neki vidéken van egy nyaralója és abban egy hatalmas könyvtárszobája. Oda elkéne mennie és be kell kötnie az összes könyvet. A könyvkötö szabadkozott, hogy neki túl nehéz lenne ez a feladat, de végülis elválalta.
Bement a házba. A ballonkabátos férfi magára hagyta. A könyvkötö elindult a könyvtárhoz. A könyvtár, fenn volt az emeleten. Amint felért az emeletre, egy hosszú, tükrökkel végig rakott folyosóhoz ért. A folyosó végén volt a könyvtár. Elment oda, neki kezdett a munkának. Szépen haladt, már elsö nap kész volt a könyvtár felével. Úgy érezte, hogy most már nagyon elfáradt, ezért elindult nyugvóhelyet keresni. Lement a földszintre. Belépett egy fekete szobába. A szobában volt egy ágy, de az ágynemü a padlóhoz volt szögezve, ezért inkább tovább ment a következö szobába. A következö szoba kék volt. Volt benne egy tükör és egy fotel. A fotel az ajtó elött volt pár méterrel. A tükör, pedig a fotellel szemben. A férfi leült a fotelbe, elmélázva nézte a saját tükörképét. A tükörben észrevette, hogy az ajtó kinyílt. Megfordult, de az ajtó be volt zárva. Amikor visszafordult a tükörhöz, a tükörben megint kinyílt az ajtó. Megfordult, de a valóságban zárva volt. Aztán az ajtó mögül kinyúlt egy zöld kéz és elragadta a szobában lévö kanárit. Az ajtó mögül hangos csámcsogás szürödött ki, aztán véres tollak jelentek meg. A férfi oda nézett a kanárira, de az még mindig ott volt a szobában, sértetlenül. A tükörképe viszont eltünt. Aztán megint kinyúlt a zöld kéz, és elragadta a macskát. Megint hangos csámcsogás volt, és véres szörcsomók gurultak ki az ajtó mögül. A könyvkötö oldalra nézett, de a macska még mindig ott volt a szobában. Aztán egyszer csak kicsapódott a tükörben az ajtó és egy iszonyatosan ronda szörny lépett ki rajta. A férfi felé vette az irányt. A férfi nagyon megijedt, nem akarta, hogy eltünjön a tükörképe. Leszaladt a konyhába, talált egy nagy botot, visszament a kék szobába és összetörte a tükröt. Rájött, hogy hiba volt. A szörny most már ki tud jönni bármelyik tükrön, és mostmár nem csak a tükörképeket ragadja el. Felszaladt a tükrös folyosóhoz és elkezdte betörni a tükröket. Nem volt elég gyors, mert az utolsó tükrön, kijöt a szörny. A férfi elkezdett rohanni. és amikor leért a földszintre megjelent elötte a szörny. A férfi ijedtében agyonverte. Aztán hallja, hogy rendörök jöttek. Szó nélkül feladta magát. Megértette, mi történt. Elötte a ballonkabátos férfi feküdt, teljesen összeverve. A könyvkötöt bevitték a rendörségre, és ki akarták végezni, de adtak neki egy lehetöséget, hogy kívánhasson. A férfi azt kívánta, hogy hagyják egyedül egy szobában 10 percre egy tükörrel. Magára hagyták. Amikor a rendörök visszajöttek, csak egy összetört tükröt és véres húscafatokat találtak.

Mi történt?

 amikor a férfi betörte a tükröt, a szörny már ki tudott jönni rajta, és bármilyen tükröződő felületböl kijühetett. A ballonkabátos férfi rubintgyűrűje tükröződött, ezért kijött belöle szörny, de amikor a könyvkötő elkezdte verni, a szörny eltűnt és így a férfit verte agyon. A végén, azzal, hogy betörte a tükröt, a rendőrségen, a szörny kijött rajta és megette.

6.)

Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek. A napló miatt van minden, és amiatt, mert megtudtam mi történt a sráccal. Lehet, hogy csak kezdek begolyózni, ki tudja? De a hangokat akkor is hallom, és ezek nem hétköznapi hangok. A *** életbe, hisz rohadtul valósak. Te is félnél! Úgy érzem, hogy tényleg a napló okozta az egészet. Már azt se tudom, hogy került hozzám az a ***, de nem is érdekes.

El kezdtem olvasni, eleinte nagyon érdekes és humoros volt, egészen addig még el nem érkeztem a szeptember 7.-ei beíráshoz. Először nem nagyon hittem el amit olvastam, gondoltam kamu az egész. De aztán rájöttem, hogy minden igaz. Mondhatnánk azt is hogy megvilágosultam. Hallani kezdtem a hangokat. Azokat a *** hangokat. Vagy nevezzük őket zajoknak. Végül is lényegtelen minek nevezzük őket, a lényeg hogy léteznek. Olvasd el a naplót és rájössz!

Szeptember 7.

Na üdv!
Én vagyok az megint, hál’ Istennek ismét eltelt egy nap. No de mi is történt a mai napon, hát ez itt az izgalmas.
Suliba nem történt semmi komoly. Oké kaptam egy karót, de szar, majd ki lesz javítva, nem is érdekel. Érdekesebb ennél az ami a buszon történt. Persze megint a szokásos busszal jöttem, mert reméltem az a csaj ott lesz. Nem volt ott. Hű de kár! Olyan csaj a világon nincs több, a teste valami csodás, olyan popsim lenne, mint neki, esküszöm egész nap a kezemen ülnék. Ott lett volna biztos megszólítom, de nem volt ott. Kár. Szerintem most végre beszéltem volna vele, bár esélytelen vagyok mint a Maccabi Tel-aviv a BL-ben, de fene tudja egy próbát azért megér a dolog. Na de majd kiderül hogy mit lépek.

Hát sajna a csaj ugye nem volt ott, de nagyon érdekes volt az utazás. Őszintén szólva féltem.
Az egész ott kezdődött, hogy végre valahára kijöttem a suliból, azt indultam a buszváróba. Igen, igen, a busz késett! Mikor nem? Kábé 10 perces volt a késés. Láttam hogy már fordul be a megállóba, valamiért, franc tudja miért ránéztem a rendszám táblára. 666. Ezek voltak a számok. Eszembe is jutott hogy van egy jó kis zenész arc akinek ez a neve. Meg minek is. Ja persze az ördögnek. Csalódnom kellett, mert a sofőr bácsinak nem volt szarva, gondolom nem is Lucifernek hívták. Elkezdtem keresni a bérletem, de hát ugye az ember felejt. Otthon hagytam. Szerencsére a pénztárca nálam volt. Kértem egy jegyet. 66 forint volt. Elindultam hogy keresek valami ülőhelyet. Csak egy volt. Hihetetlen hogy tele volt a busz. Ezen a járaton rohadt ritka a nagy tömeg. A reggeli buszon szoktak sokan lenni. Mondjuk a 6-os buszon.

Odamentem az egyetlen üres helyhez. Az ablak felől valami eszméletlen érdekes arc ült. Nem tudom hogy nő volt-e vagy férfi, szerintem a kettő közötti átmenet. Hosszú kezei voltak. Úgy néztek ki mintha csápok lettek volna. A polip jutott róla eszembe. Szerintem volt vagy 2 méter magas, szóval a lábai is elég hosszúak voltak. 4 karú polip. Bámult ki az ablakon, és érdekes hangot adott ki. Mintha cuppogott volna. Jól el volt.
- Szabad a hely? – kérdeztem tőle.

Felém fordult. Azt hittem felordítok. Mint egy mutáns szörny, izé polip úgy nézett ki. Az arca szinte csaknem teljesen fehér volt. Zombi, ez csak is egy hülye zombi lehet, erre gondoltam. A szeme körül lila folt. Mintha kapott volna egy jó kis ütést a szeme alá, vagy erősen kifestette volna. Arra gondoltam hogy valami indián féle lehet a tag, de aztán rájöttem mindenre. Lila, fehér. Újpest drukker. Tuti. Amire ezt a gondolat menetet befejeztem szó nélkül vissza fordult az ablak felé, és újra cuppogni kezdett.
A k**va anyád, gondoltam, hozzád szólok, lila majom. Megköszörültem a torkomat.
- Elnézést szabad a hely?
Na most meg aztán le se sz*r. Nem csak Újpest drukker, még süket is. Rossz lehet neki, főleg mert cuppog is. Elmebeteg. Gondoltam teszek még egy próbát, mert rohadtul nem volt kedvem ácsorogni.
- Hahó! Szabad a hely?

A többi utas elég furcsán nézett rám. De hát kapják be és törődjenek a saját dolgaikkal, gondoltam.
És megtört a jég. Rám nézett azzal a mutáns polip tekintettel, és hozzám szólt:
- Neked foglaltam! – mondta majd ismét befordult és cuppogni kezdett.
A mindenit, de rendes polip vagy te. Majd feltűnt valami. Rohadtul érdekes hangja volt. Ha nem látom, csak a hangját hallom, esküszöm elküldeném egy óvodába, olyan volt a hangja mint egy kis csoportosnak. Bár azt még mindig nem tudom, hogy ez fiús vagy lányos hang. Ez is a kettő közt volt. A csiga jutott eszembe, az is hímnős, pont mint ez, mert hogy ez is ilyen féle, afelől nem kételkedtem.
Bár nem érdekelt a dolog, mivel fáradt voltam és leakartam ülni, minden áron. A tesi óra mocskos módon kifárasztott. Mikor leültem véletlen meglöktem a polipot.
- Bocs!

Ült, bámult ki az ablakon és cuppogott. Reméltem legalább a cuppogást abba hagyja, de nagyon gyorsan, mert untam. Fáradt voltam és pont a hülye cuppogás hiányzott.
Majd még jobban meglepődtem. Felemelte a kezét, és az ablakot kezdte el kapargatni, na és persze közben cuppogott. B*ssza meg, gondoltam. Ez a f*sz mindig kitalál valamit, hogy szórakoztasson. A rohadt életbe.
Biztos tetszett neki a móka, mert sokáig csinálta, majd hirtelen abbahagyta és rám nézett. Ha lehet most még ijesztőbb volt az arca mint az előbb. A lila folt viszont eltűnt az arcáról! Azt hittem kiesek a székből! Hogy a picsába csinálhatta? Nem foci szurkoló ez, hanem varázsló! Még le sem törölhette az arcát, mivel az biztos, hogy az arcához nem nyúlt, az feltűnt volna.
Csodálkozásomban véletlen megszólaltam:
- Jó trükk.

Halkan mondtam, biztos voltam benne hogy semmit nem hallott. Felé fordultam és engem nézett. Elfordultam, de továbbra is nézett. Na meg persze cuppogott. Szája úgy mozgott mint a halaké, ez eddig fel se tűnt. Minek nézel ***? Nem tudtam. Csak nézett egy darabig majd megszólalt a kis óvodás polip hangon.
- A végállomásra tartasz?
Na hogy ez miért érdekelte azt még mindig nem tudom. Azért válaszoltam.
- Nem.
Nem valami bő válasz, de nincs olyan ember, aki szívesen társalogna egy polippal. Reméltem végre elfordul, és nem nézz tovább. Nagyon zavart, egyre jobban. De nem tette, ismét megszólalt.
- Mindenki oda tart! Te is!

Megborzongtam. Teljesen más hangon szólt, mint ez előtt. Nyoma sem volt a kis óvodás polip hangnak. Egy az egyben más hang volt. Mintha egy túlvilági hang lett volna. Persze ilyen csak a mesében van, inkább valami hangutánzó féle arc lehetett. Mint a Bagi vagy a Nacsa.
Miután eltűnődtem ezen újabb gondolatok jelentek meg a fejemben. Konkrétan az, hogy mit is akart mondani ezzel a bölcsességgel. „Mindenki oda tart!” Mindenki a végállomásra tart. Én is. Biztos valami ókori bölcs okos mondása volt ez, de tévedett, nem megyek a végállomásig.

Ránéztem. Ismét az ablak felé fordult és cuppogott. Csinálja, ha élvezi. Inkább megnéztem mennyi az idő. Huh még 5 perc hazáig, reméltem addig nem lesz részem valami újabb voodoo varázslatban. Megint tévedtem. Mikor újra felnéztem, már megint engem nézett. Újabb borzongás vette kezdetét. A szeme sárga volt. Őszintén szólva, előtte nem néztem milyen színű volt a szeme, de kétlem hogy sárga. Talán mintha barna színű lett volna. Vagy nem? A fene tudja.
A további 5 percben szinte levegőt se mertem venni. Életemben nem vártam még semmit, így mint hogy leszálljak a buszról. Szörnyen lassan telt el az 5 perc. Mintha 5 óra lett volna.
Aztán végre láttam, hogy mindjárt otthon vagyok. Elindultam hogy jelezzek. Ahogy felkeltem és az ajtóhoz mentem végig engem nézet, csak úgy mint az 5 perc alatt. A busz végre megállt, azt hittem ez a pillanat soha sem jön el az életemben. Az ajtó kinyílt, és villám gyorsan leszálltam. Fellélegeztem, de csak egy pillanatra. Újra magamon éreztem a szemeit. Az ablakon keresztül benéztem az ablakon arra a helyre ahol nem rég én is különös utastársam ültünk. Nem volt ott! Szívverésem felgyorsult, és gyorsabban vettem a levegőt is. De hát persze! Hisz nem az ajtó felőli oldalon ültünk. A másik oldalon. A busz még időzött, így volt időm átmenni az úton és megnézni az ablakot ahol tényleg ültünk. Ott sem volt senki. A szívem ismét majd kiugrott a helyéről. Egy pillanatra nem kaptam levegőt, majd zihálni kezdtem. Ez leszállt. De nem lehet ide valósi, ismerném. Vagy mégse? Mit akarhat itt. Hallottam, ahogy a busz ajtaja becsukódik. Majd a sofőr sebességbe tette a járművet és elhajtott.

A polip ott állt! Ha lehet a szívem még gyorsabban kezdett verni. Egy véres kés volt a kezében. Nem hittem el amit láttam. Lehunytam a szemem. Mikor újra kinyitottam, nem volt ott senki. Sehol egy polip kinézetű arc, sehol egy véres kés. Hát persze, hallucináltam! Én hülye, túlságosan fáradt vagyok, meg hát erre a polip is rátett egy lapáttal. Nem is szállt le. Aztán az futott át az agyamon, hogy az is lehet hogy az egész polip egy hallucináció volt. Ááá ez badarság, vetettem el magamban az újabb agyrémet. Ott volt az tuti. Nem szállt le, az oké, de ott volt. Beszéltem is vele, sajnos. Biztos ott volt a buszon, ezt szentül hiszem.
Ezek után elindultam haza. Ahogy sétáltam haza felé, érdekesnek találtam hogy rajtam kívül senki nem volt az utcában. Nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen, régen az biztos. Már nem sok volt hátra a házunkig, amikor érdekes hangot hallottam. Cuppogást. Aztán valaki mintha ablaküveget kapargatott volna. Úgy hallatszott oldalról jön a hang. Arra fordultam, és az ablak mögött ott volt ő. A polip! Mr. Octopus! De hisz itt tudom ki lakik. Ez itt a 66-os számú ház, ki is lakik itt. Hát persze az öreg Pölösiék. Újra az ablakra néztem. Pölösiné állt ott és az ablakot mosta. Már megint hallucinálok.

Gyorsabbra vettem az iramot, hogy minél hamarabb itthon legyek. Már szinte rohantam, és közbe hátam mögül a cuppogós zajt hallottam. Nem mertem hátra nézni. Valahol legbelül tudtam, hogy hülyeség, hisz nincs ott senki. De a cuppogást tisztán hallottam. Már csak pár méter választott el a bejárati kapunktól. Gyorsítottam, és útközben előkaptam a kulcscsomómat. Odaérve a zárba tettem és elfordítottam. A cuppogást egyre közelebbről hallottam. Lenyomtam a kilincset, és nyitni akartam az ajtót, de az a *** a meleg miatt megszorult egy kicsit. Elkezdtem befelé tolni, a hang egyre közelebb volt, mintha a nyomomba lett volna. Bent voltam bevágtam az ajtót. Fellélegeztem, ma már másodszorra.
Az otthon közelsége megnyugtatott, habár ha üldöznek, akkor az üldözi könnyedén átnyúlhatott volna a kerítés rácsain és magához ránthatott volna. Hátrafordultam és persze senki nem volt ott, majd egy halk kacajt hallottam. Mintha nem e világi lett volna. Majd csend, legalábbis a hang eltűnt, csak a megszokott hangokat hallottam. Úgy éreztem vége. Megnyugodtam, légzésem és a szívverésem visszaállt a szokásos állapotba. Ha lehet még fáradtabb voltam, mint tesi óra után, de ez nem is csoda, mert hazáig szaladtam. Meg is izzadtam rendesen. De a lényeg hogy már vége. Se cuppogás, se kaparászás, se kacaj. Végre.

Juhé! Bementem a házba, és itt már minden rendbe volt. Anya valami kaját főzött, Apa közben beszélgetett vele, a bátyám pedig a 666-ot hallgatta.
Szóval jó öreg napló ennyi lett volna ez a történet. Amiről már magam se tudom, hogy mi is valójában. Hallucináció, vagy valóság! A kettő között lehet, mert a buszon biztos láttam Octopust, viszont a többi talán már élénk fantáziám része.
Na mára ennyit, megyek meccset nézni. Ma lesz a sorsdöntő vb selejtező a svédek ellen. Nyernünk kell. HAJRÁ MAGYAROK!
Pá napló!

Vége is van a beírásnak, és a naplónak is. Több bejegyzés nem került bele, és soha nem is fog. A srácot másnap reggel az az 8.-án találták meg. Bent volt a szobájában, az ágyban feküdt. A szülei találtak rá. A srác halott volt. Nem tudni hogyan, de annyi biztos hogy a jobb kezéről hiányzott a mutató ujja. Egyszerűen eltűnt. A rendőrség arra gondolt, hogy a srácot meggyilkolták, de nem értették, hogy történhetett, mert semmi erre utaló jel nem volt. Egyedül a fiú bátyja hallott az este folyamán zajokat, testvére szobája felől. Cuppogást és kaparászást. Nem tulajdonított neki különösebb figyelmet.

A napló is előkerült. Kiderült hogy a buszon, az nap semmi féle polip ember nem volt. Az utasok szerint a fiú néha megszólalt, mintha magában beszélne. A lényeg hogy a polipnak nyoma sem volt. A srác pedig halott volt, és hiányzott egy ujja. Talán a meccs után halt meg, ki tudja. Lehet hogy még hallotta Matthäus nyilatkozatát. „Megölt minket ez a *** gól.” A srácot meg megölte ez a *** polip. Tudom. A polip, aki szerint mindenki a végállomásra tart. A rohadt életbe milyen igaza van. Tudod valamit, de csak azért mert nem e világi. A másik oldalról, a túl világról jött közénk, hogy elvégezze a piszkos munkát. Elvisz a végállomásra.
Őszintén szólva nem tudom, hogy került hozzám a napló. Nem emlékszem. Elkezdtem olvasni, és elértem az utolsó bejegyzéshez, és azt is végig olvastam.

Másnap velem is érdekes dolgok történtek. Busszal indultam haza. 66 forint volt a jegyem. Érdekes egybe esés, de ez még semmi. A buszon egy hely volt csak. Elindultam oda és láttam hogy ki ül ott. Mr. Octopus, a polip volt az! Az ablak felé fordult és cuppogott. Nem mertem leülni, a következő megállónál le is szálltam. Megvártam a következő buszt, jobbnak láttam ha azzal megyek haza. Sokat kellett várnom, és közben hallottam a cuppogást. Rohadtul féltem. Végre megérkezett, szerencsére csak 10 percet késett. Ismét felszálltam és vettem egy újabb jegyet. A busz megint tele volt, és a cuppogást is tisztán hallottam. Ordítozni kezdtem és mindenki furcsán nézett rám:
- Emberek! Maguk nem hallják? Nem látják? Ott ül az a kib*szott polip. A k*rva életbe, hát senki nem hallja?

Senki nem hallotta, és nem látta. Csak engem láttak, amint ordítozok. Leszálltam a buszról és úgy döntöttem gyalog megyek haza. Hosszú séta várt rám, de az is jobb, mint egy buszon utazni a polippal. Egész úton haza felé minden honnan hallottam a cuppogást, és éreztem, hogy figyel engem. A mellettem elhaladó emberek arcát lestem, hátha felismerem. És egyszer csak megláttam, biztos voltam benne hogy ő az. Fehér arc, hosszú végtagok és sárga szem.
- Húzz a g***be, te sz*r! Tudom, hogy te voltál! Te ölted meg a srácot!

A tag furán nézett rám. Hisz csak egy járókelő volt, nem a polip. Szó nélkül tovább haladtam, nyomomban a hangokkal. A sráchoz hasonlóan, egyre közelebbről és közelebbről hallottam a cuppogást. Mikor átléptem a kapun a túlviláginak hangzó kacajt is tisztán hallottam.
Az nap este nem aludtam semmit. Ültem az ágyamban, és bámultam magam elé. Éjfél körül, visszatértek a hangok. A polip eljött értem. A túlvilági polip, talán ő a halál, nem tudni, de este eljött értem. Szobám ablakán kaparászást hallottam, odanéztem és a sötét éjszakában két sárga szempárt láttam, szinte izzottak a sötétben. Ordítani akartam, de nem bírtam. Majd észre vettem hogy csak Orlando van ott, a macskám. De a fenét, legbelül tudtam hogy nem macska az ott, hanem ő az, a polip, Mr. Octopus.

Ez egy hete történt, és azóta még élek. A hangokat folyamatosan hallom, szinte egész nap. Az éjszakák a legrosszabbak, mert nem merek elaludni. Tudom hogy engem less, érzem magamon a sárga, izzó szempárt. Arra vár hogy elaludjak és akkor lecsap. Másnap meg csak a hullámat találnák meg, és hiányozna egy ujjam. Hát köszi, ebből nem kérek. Bár tudom, hogy nem lehet elfutni előle. Csak játszik velem, bármelyik pillanatban lecsaphatna rám, de nem, ő nem ilyen. Szórakozik velem, kínoz. Ha egyszer rájössz, hogy ő létezik, akkor véged van. Elolvastad a naplót! Te is a listáján vagy. Hallgasd a hangokat és figyeld a sárga szempárt az éjszakában. Te sem tudod, hogy mikor jön elérted. Ne aggódj, álmodban csap le, szerintem nem érzel majd semmit, de lehet, hogy tévedek.
Ne próbálj elmenekülni, hidd el csak rosszabb lesz, sokkal rosszabb! Hisz tudod: „Mindenki a végállomásra tart!”

7.)

Fekete Rózsa

Egyszer eljött az anyáknapja, és a kisfiú elment virágot venni. Elöször úgy tervezte, hogy sárga rózsát vesz, de az üzletben meglátott egy gyönyörü feketét. Az a rózsa volt mindközül a legszebb. A kisfiú úgy gondolta, még sem illene ilyet venni az anyjának, de végülis az eladó is annyira bíztattaEgyszer eljött az anyáknapja, és a kisfiú elment virágot venni. Elöször úgy tervezte, hogy sárga rózsát vesz, de az üzletben meglátott egy gyönyörü feketét. Az a rózsa volt mindközül a legszebb. A kisfiú úgy gondolta, még sem illene ilyet venni az anyjának, de végülis az eladó is annyira bíztatta:
- Odaadom feléért!!!!
-Negyedéért!
-Na jó! Vidd! A tied, ingyen!
Tehát a kisfiú elvitte virágot, még fizetnie sem kellett érte. Az anyukájának nagyon tetszett. Meg is dícsérte a fia ízlését. Kirakta az ablak párkányba, az ágy mellé, hogy mikor felkel, mindig azt láthassa meg elöször. Nyugodtan aludtak. Aztán éjfélkor különös recsegö zaj törte meg a csendet. A rózsából kinyúlt egy kéz, és levágta az anyuka fejét. Másnap reggel mindenki sírt, eltemették az anyukát. Most az apuka is az ablak mellett aludt. Nem nagyon tudott elaludni, a szörnyü tény miatt, hogy meghalt a felesége. De aztán mégis csak elaludt. Éjfélkor megint recsegés hallatszódott. A rózsából kinyúlt egy kéz, és levágta az apuka fejét. Öt is eltemették. Már csak a fiú és a nagypapa maradtak. Már kezdtek a rózsára gyanakodni, de még mindig nem voltak képesek elhinni, hogy egy virág öli az embereket. De azért a biztonság kedvéért a nagypapa baltával aludt el. Pontosabban nem aludt, csak úgy tett.Éjfélkor hallotta a recsegö hangot, és már érezte, hogy készül valami. A virágból kinyúlt egy kéz és levágta a nagypapa... a kezet. Ezzel vége volt a rózsás storynak. Másnap a kisfiú elsétált az üzlet elött, ahol a rózsát vette, és látta, hogy a virágárusnak hiányzik az egyik karja...

8.)

Éjfél van. A nagymamánál csörög a telefon.( _még hét nap!... csak poén volt..)
Szóval. csörög a telefon és a nagymama felveszi:
- Csöpög a vér, csöpög a vér, már az utcádban vagyok!
Nagymama nem tudja mire vélni a dolgot, gondolja, biztos csak valami huligán, de pár perc múlva újra csörög a telefon:
- Csöpög a vér, csöpög a vér, már a házad elött vagyok!
Nagymama most már kicsit fél, de még mindig nem veszi komolyan a fenyegetést. Aztán megint szól a telefon:
- Csöpög a vér, csöpög a vér, már az ajtód elött vagyok!
Csöngetnek. Nagymama nagyon fél. Nem meri kinyitni az ajtót. De aztán vesz egy kis bátorságot, és kinyitja. Nagy megdöbbenésére az unokája áll az ajtó elött:
- Nagymama! Van egy ragtapaszod?