"Gyötrelem
Ne szeress, ne gyűlölj, rajta, bátran kérdezz,
mi a kínzó gyötrelem, mely naponta mérgez.
Mit elmondanék neked, de nem lehet,
a reménytelen lélek itt semmit sem tehet.
Elbeszélném neked, mit gondolok a tűzről,
mit a remény kőbe vésett egy fájó szívről.
Csak a hitem maradt és a remény,
hogy szíved gyémántja nem lesz örökre kemény.
Várom, hogy pillantásod perzseljen csontá,
kérlek, hogy felemelj, ne váljak porrá.
Gyűlölöm, hogy nem szeretsz, mint kérem,
minden égető, gyönyörködtető kéllyel.
Fáj, hogy félsz, mit gondolnak mások,
hát hideg vagy, és én szenvedve várok.
Lassan meghal minden, mit szerettem benned,
eldobtad magadtól, mit el sem kellett venned.
Már nem kérek, nem vágyok, csak félek,
el kell mennem örökre, pedig szeretlek téged..." |
AJÁNLOM AZ OLDALT
