"Vallomás"
Ígérem nem zavarlak többé,
én most már elmegyek,
egy lány félreállt utadból,
nem lesz többé a játékszered.
Szemedben világosan látom,
vártad ezt már rég,
Ha te nem teszed meg,
majd megteszem én.
Arcod tisztán látom
nem szóltál, csak eltűntél csendesen,
valaki téged biztos szeret,
valaki boldog, ha melletted lehet.
Valaki szemében érted könny ragyog
és hidd el, ez a valaki én vagyok.
Miért van az, hogy mindig azt szeretjük,
aki mást szeret?
S miért van az, hogy várunk addig,
s tudjuk rajtunk csak jót nevet.
Bár találhat szebbet, jobbat a lelkünk,
de azt az egyet soha nem feledjük.
Meg fogod látni ha majd múlnak az évek
ki volt az, ki igazán szeretett téged
Elmentél, tudom hagytam. Menj csak el!
Hiába minden, aki menni akar, azt hagyni kell!
Ha valaki megkérdezné tőlem,
hogy mit jelentesz nekem,
egy pillanatra zavarba jönnék
s nem tudnék válaszolni hirtelen.
Csak nagysokára mondanám ki,
semmiség, csupán egy múló szerelem,
s nem venné észre senki,
hogy könnyes lett a szemem.
Mosolygok az utca végéig,
aztán elfordulok
letörten a szememhez nyúlok,
a könnyem csorog.
Ha valaki most megkérdezné tőlem,
hogy mit jelentesz nekem,
lehajtott fejjel mondanám,
semmiség, csupán az ÉLETEM. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
