Spring nicht!!

Verőfényesen sütött a nap, az emberek nevetgélve sétáltak az utcákon, a madarak párt keresve énekeltek az ágakon. Csak én mentem az utcán patakokban folyó könnyeimmel. Még mindig hallottam Bill szavait és magam előtt láttam „szikrákat szóró’ szemeit. Futottam. Csak futottam, ahogy bírtam. Nem érdekelt, hogy hova megyek, akár a világból is kifuthattam volna, csak egyedül lehessek. Egy parkba értem. Gyerekek játszadoztak nem ismerve az élet fájdalmait, és szerelmes párok andalogtak kéz a kézben. Leültem egy padra és arcom a tenyerembe temettem. Zokogtam, nem érdekelt, hogy a gyerekek ujjal mutogatnak rám, és a szüleiket kérdezik, hogy mi történt. Egy lány jött oda és leült mellém a padra. Fel sem néztem, csak zokogtam tovább.

-Szia! Hogy lehet, hogy egy ilyen gyönyörű napon itt ülsz ebben a szép parkban és sírsz?- kérdezte a lány

Nem válaszoltam, fel sem néztem.

-Hát jó, ha nem akarod elmondani, akkor nem muszáj. De lehet, hogy tudok segíteni.- mondta

Lassan felemeltem a fejem, arcomból elsöpörtem a hajam és megtöröltem a szemem. Még csak most láttam meg a lányt, aki mellettem ült. Barna, vállig érő haja volt, barna szemei és színes ruhában volt. Arca mosolygós volt, nagyon boldognak tűnt.

-Szia, Anne vagyok.- nyújtotta a kezét, hogy kezet fogjunk

-Szia, én pedig Laura. De csak Larának szoktak szólítani.- nyújtottam én is a kezem

-Na, és miért zokogtál ilyen keservesen?- kérdezte Anne

-Egy kis félreértés miatt összevesztem a barátommal. –mondtam

-Várj…te vagy az a lány, aki Bill Kaulitzzal jár. Igaz?- Anne

 -Igen, én vagyok.- én

-Mesélj, mi történt.- Anne

-Az egyik legjobb barátommal, aki fiú, elmentünk fagyizni, de csak szigorúan baráti alapon. És ugye a papparazik mindenhol ott vannak és fotókat készítettek rólunk. Ez pár nap múlva az újságok címlapján jelent meg. Köztudott, hogy Bill mennyire féltékeny és egyből történetet kreált a képekhez. Én hiába próbáltam elmagyarázni neki, hogy mi történt, a fotóknak jobban hitt. Veszekedtünk, ő kiabált és én nem bírtam tovább, így elrohantam.- én

Anne nem mondott semmit, csak hangosan felnevetett.

-Most ezen mi olyan vicces?- kérdeztem sértődötten

-Ne haragudj, de ennyiért összeveszni totál hülyeség. Az élet rövid, ezért minden percét ki kell használni. Örülj az élet minden apró örömének: a napsütésnek, a madárcsicsergésnek, a folyó halk csobogásának, annak, hogy azzal lehetsz, akit szeretsz! Óriási örömet szerezhet olykor egy érintés, egy ölelés, egy szó. Mert eljöhet az a perc, amikor már nincs veled, nem fogja kezed és nem hallod hangját. És a korábbi mérhetetlen boldogság helyére elűzhetetlen üresség kerül. És akkor már nem számít, hogy a Nap épp felkelni vagy lenyugodni készül.- Anne

-Honnan tudsz te ilyen dolgokat?- kérdeztem

-Tudod, van egy srác, aki nagyon fontos számomra. Ő a lelkitársam, a támaszom. Ha valamiért nagyon szomorú vagyok, egy vidító szóval elkergeti a rossz kedvem, és bármi örömet szerez, megoszthatom vele.- Anne

-Ez egy gyönyörű dolog. Az embernek nagy szüksége van egy ilyen társra, aki mindig mellette áll.- én

-Ez így van. De most siess Billhez és béküljetek ki gyorsan!- Anne

-Máris megyek! - álltam fel a padról

Ismét futni kezdtem. De most nem a fájdalom hajtott, hanem a vágy, hogy megmondhassam Billnek, hogy mennyire fontos a számomra. De csak most jutott eszembe, hogy meg sem köszöntem Anne-nek, hogy „felvilágosított”. Megálltam, hátra fordultam, szememmel gyorsan megkerestem a padot, ahol ültünk. De Anne-t sehol se láttam. Körbe fordultam, szememet végig futtattam a parkban sétáló embereken, de Anne teljesen eltűnt. Nem értettem, hogy hova tűnhetett ennyi idő alatt, de inkább siettem Billhez. Mikor a házhoz értem, bementem és Tom mondta, hogy Bill a szobájában van. Felmentem hozzá, majd lassan benyitottam a szobájába. Bill az ágyán feküdt, kezében az újságot szorongatva.

-Haragszol?- kérdeztem halkan

-Mit csináltál ezzel a sráccal?- kérdezte

-Hisz már elmondtam. Csak fagyizni mentünk el, hogy tanácsot kérjen, hogy mit vegyen a barátnőjének. Bill, hidd el, nagyon szeretlek! Sosem tudnálak becsapni, megcsalni meg végképp nem! Szeretlek!- ültem le az ágya szélére

Bill felém fordult, rá nézett az újságra, összegyűrte azt, majd felült és magához húzott.

-Ne haragudj, hogy kiabáltam veled! Csak szörnyen félek, hogy elveszíthetlek. El sem tudom képzelni az életem nélküled. Ne haragudj! Szeretlek!- nézett mélyen a szemembe

-Én is szeretlek!- mosolyogtam

Lassan közeledett felém, majd ajka az ajkamhoz ért. Gyengéden csókolt meg, hideg piercingje csiklandozta nyelvem. Kezét lassan végig húzta a combomon, amitől kirázott a hideg. Minden érintését megváltásként éltem át. Lassan hátradőltünk az ágyon és gyengéden csókolt perceken keresztül…

Másnap visszamentem a parkba, ahol találkoztam Anne-nel, remélve, hogy ott lesz. De nem volt ott. Mivel délután mentem, megnéztem a naplementét. Gyönyörű volt.J A park egy hegyen található, és az egyik oldalon elég meredek szakadék van. Ahogy szétnéztem a messzeségben, megakadt a szemem egy alakon, aki a sziklák szélén állt. Felálltam, majd lassan felé sétáltam. Ahogy közeledtem a szikla széléhez, lassan kirajzolódott egy lány alakja. És, ahogy még közelebb lépdeltem, észrevettem, hogy aki a szakadéknál áll, egy ismerős személy. Nagyon ismerős.

-Anne?- kérdeztem hirtelen

A lány hátra nézett és megdöbbenve vettem észre, hogy tényleg Anne áll egy méterre attól, hogy örökre belevésse magát a lemenő Nap színeibe.

-Mit csinálsz itt?- kérdeztem aggódva

-Elfelejtem az életet.- felelte

-De miért? Tegnap még annyira boldog voltál! És a barátod?- én

-Kérlek ne is említsd őt! Örökre el akarom felejteni!- mondta, könnyeivel küszködve

-Miért mondod ezt?- mentem hozzá közeleb

-Nem akarok erről beszélni.- Anne

-Kérlek, mondd el! Tegnap te segítettél nekem, most én szeretnék neked.- én

-Legyen elég annyi, hogy nagyon megbántott. És ezt nem tudom neki megbocsátani.- Anne

-És ezért magadat bünteted meg azzal, hogy véget vetsz az életednek?- kérdeztem dühösen

-Ha már ezt az egyetlen személyt sem érdeklem, akivel oly sok éven át megosztottam örömöm és bánatom, akkor nincs értelme tovább itt lennem.- Anne

-Jó, de ha ugrasz, akkor én is ugrom.- álltam mellé a szikla szélére

-Ezt nem teheted meg! Nem is ismersz!- Anne

-De tegnap, ha nem beszélek veled, akkor nem békülünk ki Billel és most nem lennék ilyen boldog. Szal, sokat köszönhetek neked. És tegnap, bár keveset beszéltünk, egy végtelenül aranyos lányt ismertem meg, aki nem érdemli meg, hogy ilyen fiatalon véget érjen az élete. Szal, ha távozol, együtt távozunk.- én

-De neked ott van Bill!- mondta szinte sírva

-Neked pedig ott van a családod és a barátod. Ha megfogadod a tanácsod, akkor elmész és elmondod neki, hogy fontos a számodra és nem akarsz vele haragban lenni. Biztos nagyon fontos vagy a számára, csak rossz kedve volt és akaratlanul bántott meg téged.- én

-Ez nem igaz! Gyűlöl és mindenki gyűlöl, aki csak ismer!- mondta sírva Anne

-Ez nem igaz! Ne mesélj be magadnak olyat, ami nem is igaz!- én

-Ez a teljes igazság! És most már ő sincs itt nekem. Egyedül maradtam…- Anne

-Dehogy maradtál egyedül! Kérlek menjünk beljebb, mert nekem tériszonyom van.- én

Anne nem mozdult, ugyanúgy nézett le a mélységbe, mint amikor idejöttem.

-Kérlek!- én

Anne hátrafordult, majd lassan visszalépett a szikla széléről.

-Ígérd meg, hogy többé nem csinálsz ilyet!- én

-Megpróbálom!- Anne

-Ne csak próbáld, teljesítsd is!- én

-Jól van, ígérem!- Anne

-És kérlek vedd komolyabban az életet.- én

-Megfogadom a tanácsod, ígérem!- szipogott -…köszönöm

-Nincs mit. Menj és béküljetek ki végre!- én

-Először még elmegyek és sétálok egyet. Kiszellőztetem a fejem.- Anne

-Te tudod. De kérlek ne csinálj semmi ostobaságot!- én

-Oké!- Anne

-Sya!- intettem neki

-Sya!- ment el Anne

Megfordultam, majd lassan elindultam.

Ma rájöttem, hogy mennyire fontos az ember számára az az illető, aki rossz és jó pillanatokban is velünk van. És, hogy milyen könnyű eldobni az életet. De nem szabad egy kis bukkanó után megállni és azt gondolni, hogy itt a vég, nincs tovább. Menni kell előre, élni az életet, mert az akadályok csak bölcsebbé és érettebbekké tesznek.

Az élet egyetlen-ezért vedd komolyan!

Az élet szép-csodáld meg!

Az élet boldogság-ízleld!

Az élet álom-tedd valósággá!

Az élet kihívás-fogadd el!

Az élet kötelesség-teljesítsd!

Az élet játék-játszd!

Az élet nagy-használd fel!

Az élet szeretet-add át magad!

Az élet titok-fejtsd meg!

Az élet ígéret-teljesítsd!

Az élet szomorúság-győzd le!

Az élet dal-énekeld!

Az élet küzdelem-harcold meg!

Az élet kaland-vállald!

Az élet jutalom-érdemeld ki!

Az élet élet-éljed!!