Miért tetted?

Kora reggel van, de kelnem kell. Gyorsan megmosakodtam, felöltöztem, megreggeliztem, majd jött is Lilla, hogy induljunk a buszhoz.

-Tegnap beszéltem Vele! Ajj, annyira édes, meg aranyos…- áradoztam az úton Lillának

-Laura, most mondod el kb. 3-ra!- Lilla

-Ja, bocsi, csak annyira…- én

-…édes, meg aranyos. Igen, tudom!- Lilla

Míg kisétáltunk a buszmegállóhoz, Lilla elmesélte, hogy kibékült a barátjával és újra együtt vannak. A busz tele volt, így állnunk kellett. Mivel mind2 nagyon álmosak voltunk, alig beszélgettünk. Majd az egyik megállónál kissé kiürült a busz, így le tudtunk ülni. Egész úton Ő járt a fejemben. Eszembe jutottak a mondatai, magam előtt láttam mosolygó arcát. Éppen vágyakozva gondoltam Rá, mikor Lilla hangja váratlanul kizökkentett a gondolatmenetemből.

-Gyere, szállunk!- Lilla

Leszálltunk a buszról, majd elindultunk a suli felé. Mikor megérkeztünk, még semmi ismit nem láttunk, ezért leültünk az egyik padra.

-Nézd, ott van!- lök oldalba Lilla

Ahogy elment előttünk Bill, megcsapott parfümje illata.

-Hello!- Bill

-Szia!- köszöntem elpirulva

-El ne olvadj!- lök oldalba Lilla

-Ha-ha!- mosolyogtam, majd néztem Billt, ahogyan eltűnik a lépcsőfordulón

-’Reggelt! Hahóóó!- lóbálta meg a kezét az arcom előtt Dia, mert még mindig Bill irányába néztem

-Ja, szia!- fordultam felé

-Nem megyünk fel a teremhez?- Lilla

-De, menjünk!- álltam fel

-Mesélj, Lara, mi volt tegnap Billel?- érdeklődött Dia

-Hát, szal…- kezdtem bele a mesélésbe

-Ez tök jó! Tutira tetszel neki!- Dia

-Gondolod?- én

-Tudooom!- Dia

-Rem igazad van.- én

Az első óránk ének volt. Nagyon uncsi volt, de én nem is igazán a tanárra figyeltem. Mivel az ablak mellett ültünk Diával, tökéletes kilátás volt az udvarra. És vajon kik tornáztak az udvaron? Igen, ők. Bill osztálya! Szinte megszűnt körülöttem a külvilág, a tanár prédikációját sem hallottam. Csak néztem Őt. Minden egyes mozdulatát a szívembe zártam. Azt, ahogy hajába kapott a szél, ahogy a labdát vezette, majd ahogy az egyik srácnak mutatta, hogy neki passzoljon.

-Lara, te jössz!- lökdösött Dia

-Tessék?- súgtam Diának, de úgy látszik hangosra sikerült, ugyanis a tanár válaszolt.

-Laura, nocsak! Nem azért ülünk itt, hogy focizó fiúkat nézegessünk, hanem hogy vigyük valamire!- tanár

-Elnézést!- én

-El van nézve. De ez volt az utolsó alkalom!- tanár

Az óra további részében a tanár végig engem figyelt.

6 óránk volt, ami hamar elrepült, talán azért is, mert végig csak Rá tudtam gondolni. :D

6. óra után elmentünk a csajokkal kajálni a suli ebédlőjébe. Lilla épp az egyik definíciót próbálta elmagyarázni, mikor a tekintetem jéggé dermedt. Az ebédlőbe épp Bill jött be, egy csajjal. Tök jól elvoltak, végig beszélgettek és nevettek. Mikor elmentek az asztalunk mellett, Bill rám sem nézett, csak a csajnak magyarázott vmit. Elénk ültek le és végig csak azt láttam, hogy a csaj Bill fülébe suttog vmit, mire Bill a lányra mosolygott, úgy, ahogy eddig csak rám mosolygott. Nem bírtam őket tovább nézni, ezért könnyes szemmel rohantam ki az ebédlőből, otthagyva a tálcám és a lányokat. Útba vettem a lenti mosdót és bezárkóztam az egyik wc-be (tudjátok, a lányok mindig idemennek, bármi bajuk is van :D). Hangosan zokogtam, nem érdekelt bárki is van a mosdóban.

-„Hogy tehette ezt velem? Úgy hajolt oda a lányhoz, mintha az élete múlna rajta. Pedig tegnap még hozzám hajolt olyan közel, hogy az ajkunk majdnem összeért. És nem akart elengedni. Azt akarta, hogy maradjak. Azt hittem, hogy az a nap neki is sokat jelentett. De ezek szerint tévedtem és csak egy múló flörtpartner voltam a számára.”

Próbáltam nem gondolni rá, de állandóan bevillant a kép, ahogy a lány az arcához közelít. Nagyon fájt és úgy éreztem, mintha valaki össze akarná roppantani a szívem. Hallottam, hogy csukódik az ajtó és bejött valaki. Halkan lépdelt, majd minden fülkébe benyitott. Az én ajtómat is megpróbálta kinyitni, de az zárva volt. Már nem zokogtam, próbáltam visszafojtani.

-Lara, itt vagy?- kérdezte váratlanul egy ismerős hang

-Bill? Mit keresel te itt?- én

-Láttam, hogy sírva kiszaladsz az ebédlőből. És aggódtam.- Bill

-Miattam nem kell aggódnod. Menj csak vissza a macádhoz.- én

-Ő nem a macám, hanem a barátnőm.- Bill

Ahogy Bill kimondta ezt a szót, megsemmisültem. Úgy éreztem, hiába kapkodok levegő után, semmi nem jut a tüdőmbe.

-A barát…nőd?- nyögtem ki

-Igen, de már nem sokáig. Most akarok vele szakítani.- Bill

-Igen, és hogyan? Hogy édesen a fülébe suttogod?- kérdeztem gúnyosan

-Nem. De…csak miattad szakítok vele. Rájöttem, hogy veled akarok lenni.- Bill

-Sztem hagyjuk az egészet!- vágódtam ki a fülke ajtaján kisírt szemekkel

-Várj, Lara!- kapta el a csuklómat. –Veled akarok tölteni minden percet. Melletted aludni el és reggelente melletted ébredni.- Bill

Láttam a szemében, hogy most tényleg igazat mond, de már nem érdekelt. Nagyon fájt, amit láttam és ezen már semmi nem változtat.

-Engedj el!- téptem ki magam a kezeiből, majd rohanni kezdtem a folyosón.

Semmi nem érdekelt, csak az, hogy egyedül legyek és mindent átgondoljak.

Miért tetted ezt?

Ezt a novellát egy megtörtént esemény ihlette(csak ugyebár nem Bill volt az a srác :D) és muszály volt kiírnom magamból.