It’s my life

(Nixy az a videó sokat segített J, köszy)

-         Egyedül szeretnék lenni. –vágtam be magam után az ajtót, majd bekulcsoltam. Az utazóládámat az ágy mellé hajítottam. Hajnali 4 körül járhatott az idő, kinn még sötét volt, de a nyitott ablakon keresztül madárcsipogás jött be. Mintha csak a finom nyári szellő hozta volna be őket. Körbenéztem a szobában, majd elégedetten bólintottam. Minden ugyanúgy maradt, mióta elmentem. Pedig én se 2 napra utaztam… Bevetődtem az ágyba, majd a hátamra feküdtem. Meredten bámultam a plafont. Akármennyire voltam álmos, nem tudtam lecsukni a szemem. Valami hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam és megálltam a szoba közepén, felmérni a „harci helyzetet”. Szembe velem az ajtó volt. Mellette egy CD-s állvány a sarokban. Másik szemszög, fordulunk egyet: velem szembe a hatalmas ablak, előtte az íróasztalom. Bal oldalamon 2 szekrényből álló sor, majd egy kisebb amolyan „falba épített” függőleges polcsor, alul 2 fiókkal. Mellette egy cserepes virág állt (valami bambuszféle lehetett), mellette pedig a már említett CD állvány.  Elől az ablak alatt csak az íróasztal foglalt helyet, de az ablak nem pont a fal közepén volt, hanem a szoba bal falához (mármint a nekem bal) volt közelebb. A kimaradt helyet egy plazma tv-vel „üdítettük fel”, alatta pedig a hifi, DVD- és a videó lejátszó volt. Azon pedig a play station (asszem így írják>> szerk.) meg a régi Nintendo-m állt. Jobb falon poszterek helyezkedtek el és egy kicsi polc a falon. Alatta az én hatalmas ágyam hevert…

Most, hogy így megkavartalak titeket, elmondom, hogy miért fontos mindez. Egy halom szemét. Mindenütt… mintha csata lett volna itt, vagy bombarobbanás. Előkotortam valahonnan egy tisztítószert meg egy rongyot és a ruhásszekrény elé léptem. Hülyének fogtok nézni, de neki álltam takarítani, igen, hajnali 4-kor. Mellesleg utálom a takarítást, mert a rendetlenségben mindent megtalálok… Ha valami csoda folytán még is takarítanék, akkor mindig a ruhásszekrényemmel kezdem. Na tehát fogtam, enyhén nagy lendülettel (értsd: kicsaptam) a szekrény ajtaját, majd a vállfás ruhákat egyenként a földre dobtam. A felső polcokon lévő púpos halomban álló darabok is a földön kötöttek ki. A bútor letakarításával hamar végeztem, majd a rongyot és a szert is messzire dobtam. Leültem a földre és szortírozásba kezdtem. Egy elnyűttebb XXL-es darabnál tartottam.

-         Mehet a szemétbe. –már dobtam volna a sarokba (a szemét és a szennyes oda megy :P), mikor még is visszahúztam. Lehet, hogy csak egy régi darab volt, de sokat jelentett. Legutoljára ez a darab 15 éves koromban volt rajtam. Kizárólag alvásra használom, vagyis csak tam. Mélyen beleszippantottam, majd furcsállva vettem észre, hogy a mellkasi résznél kellemes női parfüm illat érezhető. Enyhén ledöbbentett a tény, hisz rég óta nem volt barátnőm, egy éjszakás kalandok se voltak az elmúlt 2 hétben (haladok, nem igaz?). Aztán eszembe jutott egy jelenet: Annal feküdtünk egy gyönyörű nap után, az ágyban. Igen… mindig is ő hajtotta a fejét a mellkasomra. Mindig ott futtatta végig a kezét… Hirtelen forrt fel bennem a düh. A hátam mögé dobtam az említett pólót, majd felkászálódtam és magam se tudom, hogy honnan de egy dobozt kerítettem elő. Nem volt szívem kidobni azt a pólót. Rettentő sok dolog fűzött hozzá, pl.: az első éjszakám Annal… felejthetetlen élmény volt… Nehézkesen belehajtogattam a nagy dobozba a pólót. Visszaültem és újból neki fogtam. Pár ócska vackot tényleg kidobtam, de voltak olyan darabok, amik a dobozban kötöttek ki. Ezeket soha nem fogom felvenni, de megválni se tudok tőlük. Ott van pl.: a leges-legelső hajpántom. Bill vette nekem… igen, emlékszem, az utcán sétáltunk, kirakatokat bámulva, mire berohant vásárolni, az a lüke. Én meg hazaballagtam. Tömött szatyrokkal tért vissza (mondanom sem kell már 13 évesen rá jött ez a vásárolhatnék láz). Egy szatyrot (kevésbé dudorodót) felém nyújtott, majd bement a szobába. Izgatottan ültem le az ágyra, majd a szatyrot szájával lefelé fordítottam. Egy fekete fejpánt, egy sapka, hajgumik (hisz már akkor is raszta hajam volt) << nem azok a csajos csili-bilisek :D, és egy póló került elő. Mondhatni, ekkor kezdtem igazán stílust váltani. A póló sajnos nincs meg, rég elszakadt (mikor Scotty széttépázta), de a sapkát is megtaláltam, amit azóta is hordok (néha).

A pólókkal végeztem, azon az egyen kívül még 2 ment a dobozba és még 3 a sarokba (1 szennyes, 2 szemét). Az a kettő póló volt rajtam az első fotózásokkor. Hmm… azok az idők… Ott toporogtunk mind a 4-en feszengve és hülyén mosolyogva a kamera előtt. Istenem, hogy milyen pózokat kellett levágnunk… *sóhaj*. Gus folyton mocorgott… emlékszem egyszer annyira fészkelődött, hogy a saját lábában elesett, és persze belém kapaszkodott. Én vele zúgtam, magammal rántva Billt, aki Georgba kapaszkodott. Igen ám, de Georg meg a kamera állványt kapta el… xD… Akkorát tanyáltunk… Szegény Gustav ott nyomorgott legalul… Nocsak, kezdek érzelgős lenni?

Minden ruhámat, ami nem volt szemét, se szennyes, se régi emlék, szépen behajtottam, vagy épp vállfára tettem. Odébbálltam, a következő szekrényhez. Tankönyvek az alsó polcokon, fiókban régi füzetek, a felső polcokon pedig a tanuláshoz, vagy nem ahhoz szükséges könyvek, enciklopédiák, szótárak, atlaszok, stb.-k álltak. Megint mindent a földre szórtam, a fiókból is kiborítottam a füzeteket. Újra leültem törökülésbe és lapozgatni kezdtem az elsős, másodikos (gimis) füzeteket. Úgy gondoltam, néhány füzetet meghagyok, ki tudja mire kell még (mondjuk valamilyen kerti sütésnél tüzelő anyagként jó szolgálatot tennének). Ahogy belelapoztam a matematika füzetembe egy párbeszédre bukkantam. Persze! Hisz folyton leveleztünk Billel, meg a többiekkel.

„Következő bulin, tuti meghúzom azt a csajt. Roll.” –olvastam magamban.

„Persze, persze, te akkor se tudnád, ha szétterpesztett lábbakkal közeledne feléd. Tom”    

      „Jobb téma nincs? Bill.”

      „Nincs! Kevin.”

      „Ma megyünk dizsibe? Roll.”

      „Ahh jó lenne, most kedvem lenne jól beb*szni. Kevin.”

      „Mehetünk, de csajokat hívjunk! Tom.”

      „Én csak akkor megyek, ha nem rúgtok be nagyon! Nem foglak titeket hazacipelni megint! Bill.”

      „Tom, te hozod a csajokat, Bill nyugi van! Nem lesz semmi… Roll.”

Elmosolyodtam… Azon az estén jöttem össze Annal. Egy eléggé forgalmas szórakozóhelyre mentünk, emlékszem, utána nem sokkal kellett magántanárt fogadnunk….

Fellapoztam minden könyvet és füzetet és még néhány beszélgetésre is rábukkantam. Megtaláltam a régi grafitis füzetemet. Ebbe rajzoltam mindig. De sajnos betelt. Néhány dolgot a sarokba hajítottam (ami ugye már nem kell), és 4-5 füzet is került a dobozba (pl.: a rajzfüzetem, vagy azok a füzetek, amiket telefirkáltam, vagy épp levelezési szövegek voltak benne bőven. Most, hogy elrendeztem a dolgokat, nekiláttam visszarakosgatni a polcokra. Most a falba épített polcok következtek. De legalulról kezdtem, a fiókokkal. Fehérneműket borítottam a földre. Nem sok volt, hisz nagy része az utazóládámban feküdt. Felálltam és kiborítottam az utazóládámat is. 3 utazóládám volt. Nagy nehezen a ruhásszekrénybe tettem és sorba állítottam a sapkákat (direkt van nekik külön akaszthatós meg polcos rész), a pólókat is behajtottam, néhányat a sarokba dobtam, ezek mosásra vártak. A nadrágjaimat is beraktam, majd visszatértem a fiókokhoz. Egy fekete boxert húztam elő a halomból. Ez az egyik kedvenc darabom, bár már nem hordom… Hmm… rémlik, hogy ez a darab volt rajtam, amikor én meg Ann… értitek… mármint nem volt rajtam akkor, de előtte… :D mindegy, nem magyarázkodom. Folytattam és még néhány zoknit is a sarokba dobtam (szemét & szennyes gyanánt). Most következnek a polcok. Mindenféle hülyeség volt ott. Gyertyatartóktól (nem kell hülyének nézni, ezeket szinte soha nem használtam, csak jól néznek ki) kezdve, a dezodorokon, spréken, parfümökön át a legelső pengetőmig, s azon túl a csuklószorítóimig. Egy dobozt emeltem le… ebben az a csomag volt, amit még régen Ann vett nekem. Egy csomagban spré, tusfürdő, parfüm… mindig akkor használtam, ha vele voltam. Persze, ez is a dobozba került. Néhány csuklószorító és fénykép is. A doboz kezdett betelni. Egy noteszra bukkantam… mennyit kerestem én ezt! Telefonszámok voltak benne… szinte televolt a sok női névtől… öhömm, nem részletezem :D… Letakarítottam a polcokat, a fiókot, majd megint mindent visszaraktam (majdnem mindent: szemetek és emlékek kivételével mindent…). A CD-s állvány jött. Ebből nem dobtam ki és nem is raktam a dobozba semmit. Csak ABC sorrendbe raktam őket és megtörölgettem. Nem is említettem! A CD tartó mellett van egy DVD tartó és egy videó tartó is… A DVD-ket is csak letörölgettem, meg sorba raktam, viszont a videókból ment egy pár a szemétbe (néhány gyűrött szalagú), de volt olyan, ami a dobozba ment (gyerekkori videók, családi felvételek, stb.).Végeztem ezzel az oldallal. Letörölgettem a virágot is, majd az ágyam fölötti polchoz mentem. Igen… itt tároltam minden emlékem… Levettem egy csomó fényképet, kis ajándékokat, minden vacak dolgot… De ezek a vacak dolgok voltak az én emlékeim, ők igazi kincsek voltak. Mosolyogva forgattam a kezeim között a képeket. Nagyon sok képen Annal voltam együtt. Pl.: a vidámparkban, amint vattacukrot eszünk, vagy amikor a hullámvasúton ülünk… Tengerparti képek is voltak… Ann fürdőruhába, csata a vízben, Bill tiszta homok és trutyis (megkóstoltattuk vele a tengerparti homokot… xD), Georg full részegen… Gus bealudva…. És még többféle kép. Voltak gyerekkori képek is… Bill meg én a körhintába (én ültem a tűzoltókocsiba, ő pedig egy lovon ült), mamánknál készült képek… Engem kerget egy kutya…

Olyan fura, hogy kisebb korunkban teljesen egyformák voltunk és én még is meg tudom különböztetni, hogy ki-ki, pedig én se emlékszem tisztán mindenre. Elővettem egy albumot, majd az összes képet belesüllyesztettem és az album is a dobozba került. Egy kép kimaradt… Néztem és hangosan felnevettem. Ezen is kisebbek voltunk Billel és akkoriban ugye, mi olyanok voltunk, mint két tojás. Kikönyörögtem Billnek, hogy cseréljünk ruhát és fűzze meg nekem az egyik lány osztálytársunkat (hát igen… az alsós szerelem :D). Nagy nehézségek árán belement. Mivel akkoriban is ő volt a romantikusabb típus, muszáj volt a segítségét kérnem… Igen ám, de így muszáj volt suliba is úgy mennünk… Teljesen meg kellett cserélnünk mindent… Miután Bill beszélt a lánnyal (akinek szintúgy tetszettem), egyik órán felelni hívták. És én voltam az ő ruhájába, mindenki engem nézett, de Bill állt fel (vagyis az én ruhámban, mindenki azt hitte én). A csaj levette, hogy mi a szitu és megsértődött… Persze utána összejöttünk (hát igen… két kis taknyos kézenfogva… J). Ez a történet úgy jön ide, hogy a képen én Bill, Bill pedig az én ruhámban volt... Lehet, hogy annyira nem vicces, de nekem visszanézve nagyon is az!

Tehát már csak a polc letörlése van hátra, meg ki kell vinnem a szennyest és a szemetet, fel kell porszívóznom a szoba közepén lévő szőnyeget, de előtte a parkettát… Amúgy arra a polcra nem került vissza semmi…

Miután levittem a szennyest, kidobtam a szemetet, épp porszívózásba kezdtem volna, de rápillantottam az órára… 7 óra, vagyis anya nemsokára indul dolgozni, de Bill még alszik. Nem, baj, ezzel végezni akarok… Hamar kiporszívóztam, és gyorsan letöröltem a TV-t meg minden ilyesmi kütyüt, ami kimaradt…

Remélem, értitek azt, hogy mire ment ki ez az egész… Túl sok emlékem van… szép és rossz egyaránt. Most mindegyiktől meg akarok szabadulni… Nem akarok többet a múltra gondolni, nem akarok elkalandozni, hogy „mi lenne ha”… meg nem akarok arra gondolni, hogy milyen szép idők voltak azok… Úgy éreztem, hogy ezek eltakarításával más valaki lehetek... 

2 hét telt el a takarítási lázam óta…

Minden nap, amikor belépek a szobámba, egy hatalmas ürességet találok ott, egy szürke világot. Eddig mindig élettel telinek gondoltam ezt a helyet, hisz ott voltak az emlékeim… amik színessé varázsolták a szobám.  De most, hogy elraktam őket, úgy éreztem nem volt múltam, úgy éreztem, egyedül vagyok... Egyedül vagyok a szürke világomban és én is szürke vagyok. Magányos vagyok, magányos annál is jobban, mint múltkor, hisz én eddig is az voltam… Hiányzott valami, ezért elraktam mindent, ami a hiányom okához húzott.

Billel osztottam meg az aggályaimat… Ő ezt mondta: „A múltadtól szabadulni nem tudsz, hisz az alakított olyanná, amilyen most vagy. Nem kell a múltban élned, de a múltad segít… segít, hogy tudj felkészülni a jövőre. Vegyük pl.-nek azt, hogy súlyos hibát követtél el… A jövődben és jelenedben, pedig ezeket a hibákat többé nem fogod elkövetni, mert megtanultad a leckét. Mindig a múltra építünk, a jelenben élünk és a jövőtől félünk…”

Igaza van…

Most a turnébuszban ülünk és indulunk Berlinbe, hogy elkezdjünk gyakorolni. 2 nap és lesz egy fellépésünk. Nyugodtan ülök a buszban és arra gondolok, hogy ha újra hazatévedek, az én színes világom fog várni… Ugyanis a doboz üresen ásítozik a pincében és minden emlékem visszakerült a helyére… (De legalább végre rend és tisztaság van J)

Vége (ami korántsem igaz, hisz még ott van előttünk ez élet J)

Fruttis…

Nixy még egyszer köszy J ( mutatott egy videót, ami az én kedvencem lett, és erről jött az ötlelt ;))