3. Ő egy Uchiha

Lassan végigsimított kezével a kőpadon. Ismerősen érdes és durva volt számára, keze nyomán pedig lassan dalra fakadt.

"Emlékszel? Álomra hajtottad rajtam fejed,

Hideg volt, s tested erősen reszketett.

Az utca halkan sírt lábnyoma alatt,

Könnyekkel búcsúztatta a reggeli harmat.

A kapuban még egyszer visszanézett,

Sötét szemében bosszúvágy fénylett.

S amikor tekintete rád siklott,

Alig láthatóan elmosolyodott."

Lehajtotta a fejét a kőpadra és lassan kifújta a levegőt. Szemébe lógó rózsaszín tincsei eltakarták arcát, s úgy tűnt, őt ez cseppet sem zavarja. Keze lassan ökölbe szorult, vállai meg-megremegtek.

Konoha utcái néptelenek voltak, csak a hűvös Szél szaladt gyerekes játékossággal a házak között, s ahol nyitott ablakot talált, ott pajkosan besüvített, hogy megborzongtassa a bent alvókat. A sötét utcák felett az ég lassan rózsaszínbe borult, ahogy a Nap egyre feljebb és feljebb kúszott, magával hozva a pirkadatot. Kedvesen rászólt a még mindig játszó Szélre, aki lassabban folytatta tovább útját az utcákon. Elérte a Konohából kivezető utat, ahol egy lányra bukkant a padon. Először azt hitte, alszik, majd a felkelő Nap fénye megcsillant az arcán, s visszatükröződött egy pillanatra egy éppen lefolyó könnycseppen. A Szél megsajnálta őt, közelebb ment hozzá, majd meleg fuvallattal körbetáncolta, arcáról gondosan letörölve a könnyeket.

Sakura pedig elmosolyodott... Milyen rég volt... Milyen rég volt, hogy Sasuke elhagyta Konohát, még is a mai napig... A mai napig vissza akarja kapni őt.

- Sakura! - Hirtelen összerezzent a váratlan hangtól, majd megfordult. A szeme kikerekedett, hangja elcsuklott.

- Me...mester... - dadogta és kiszáradt ajkait óvatosan megnyalta.

- Sakura, ezt a lányt vezesd el az Uchiha palotába, majd mutasd be neki a falut! Három napra rád bízom.

- De... - Sakura döbbenten szemügyre vette a lányt.

- Majd Saname mindent elmesél, nekem még sürgős elintézni valóm van - közelebb lépett a rózsaszínhajúhoz - A nap végén jelentést várok - suttogta, majd visszalépett az eddig oldalán sétáló lányhoz. - Vigyázz magadra Saname! Sok sikert az első napodhoz. Holnap reggel hétre érted küldök valakit, vele jössz majd el hozzám megbeszélni még néhány fontos információt - azzal a két döbbent lánynak hátat fordított és elindult vissza a Hokage-rezidencia felé.

***

- Fontos előkészületeket kell megtennünk! - zengte be a barlangot egy mély hang. A sötétben a halvány, szivárványszín alakok furcsán áttetszően sejtelmesen megcsillantak, ahogy a chakra-fonalak fényei rájuk estek.

- Most ez csak egy gyakorlat, bár már mindenkinek volt hasonlóban része... - folytatta és körbehordozta a szemét a koncentráló társain. - Jobban összpontosítsatok! - Az így is kifáradt árnyak minden erejüket beleadták a gyakorlásba, hisz egy közös cél lebegett előttük, ez éltette akaratukat.

- Rendben, mára elég volt! - szólalt meg egy fájdalmas és kimerítő, hosszúnak tetsző percek multán. - De mielőtt még pihenni térnénk... Szeretném a jelentéseteket hallani!

- A Rejtett Homokban minden a terveink szerint halad. A kémek jelentettek a mostani helyzetről, egy kisebb térképpel és pontos őrségváltási időpontokról tájékoztattak minket - felelte az alakok közül az egyik, kissé flegmán és fennhangon. Majd csak úgy mellékesen megrántotta a vállát. - Hn...

- Értem. Tehát már csak a támadás napjára várnak - Bólintott a vezetőnek tűnő személy és ismét körbehordozta tekintetét a jelenlévőkön. - Más egyéb? Mit tudtok Orochimaruról?

- Még mindig a fiatal Uchiha kiképzésén fáradozik - felelte készségesen egy másik, kissé kellemesebb hangú tag. - És kellemetlen, de azt kell mondjam... Nagyon jól haladnak. Úgy tűnik, ránk vannak specializálódva...

- Pontosabban Itachira - jegyezte meg valaki.

Ő eddig csak lehunyt szemmel hallgatta a körülötte zajló társalgást. Most vörös szemei megvillantak a feketeségben, kezei enyhén megremegtek.

- Mintha ez számítana bármit is - felelte nyugodtan.

- A gyerek sokat fejlődött...

- Majd meglátjuk - dörmögte inkább magának, mint sem társainak.

- Rendben. Még valami? - kérdezte a vezető. Senki nem válaszolt, így csak intett kezével, mire mindenki eltűnt. - Itachi! - szólt a szintén indulni készülő férfi után. - Szeretnék kérdezni valamit tőled - Lépett közvetlen elé. - Nagyon furcsán viselkedsz mostanában. Netalán elhallgatsz előlünk valamit?

- Kéne? - kérdezett vissza, majd eltűnt. Vezetője még csak sejteni se sejthette, mennyire rátapintott az igazságra.

***

Kínos csönd lengte körül őket. Sokáig álltak egymás mellett szótlanul és nézték, ahogy a Napkorong elfoglalja az eget, ahogy az utcák megtelnek emberekkel.

- Nos - sóhajtott egyet a feketehajú. - Ugye még ma megmutatod az Uchiha-palotát?

- Hm? - Fordult felé Sakura, majd gyorsan lekapta a tekintetét a lány szemeiről és idegesen megropogtatta az ujjait. - Ne haragudj, elkalandoztam. Gyere, erre megyünk! - Fordított hátat Konoha kapujának, majd elindult a főutcán.

Sakura gondolatai csak úgy száguldoztak. Rengeteg kérdés merült fel benne, de egyet se mert feltenni a mellette lépdelőnek. Tetőtől talpig végigmérte őt, majd előre fordult és észrevette, hogy az utcán sétáló emberek mind megnézik őket.

- Mondd... Sakura, ugye? - szólalt meg a kissé különös lány és zsebre dugta a kezét. - Még is miért bámultok meg?

- Én... Én... - szabadkozott, aztán ismét találkozott a tekintete a különösen ismerős fekete szemekkel, majd gyorsan lesütötte a szemét. - Tudod, rettenetesen hasonlítasz egy fiúra, aki elhagyta Konohát. Gondolom mindenki észrevette az apró egyezéseket köztetek és ezen csodálkoznak. Persze gondolom ez csak a véletlen műve...

- Hn - Mosolyodott el a feketehajú és megrázta hosszú, csípőig érő, a végén kunkorba csavarodó coffjait. - Értem - válaszolt sejtelmesen.

- És téged hogy hívnak? - kérdezte kissé bizakodóbban Sakura, látva, hogy a lány képes a társalgásra.

- Saname...

- Örvendek - Mosolygott rá a feketehajúra. - Lehetne egy kérdésem? - Befordultak egy kis utcába, amelynek végén egy nagy épület állt.

- Persze. Csak ne várd, hogy választ is adjak - felelte kissé hidegen Saname. Sakura elbizonytalanodott, majd mikor megálltak a hatalmas palota előtt szembefordult Sanamével. - Miért akarsz ide bejutni? - kérdezte nyersen.

- Nos, ez pontosan egy olyan kérdés, amire nem szívese válaszolnék. Jelenleg nem akarok nagy felhajtást csapni.

- Nem fogsz tudni bejutni - jegyezte meg és gonoszul elmosolyodott. - Még Kakashi-sensei se tudott, pedig ő képes az ősi Uchiha... - de torkára forrott a szó, amikor látta, hogy Saname kézjeleket formált és elsuttogott egy "Katon: Goukakyuu no Jutsu"-t. Kissé hátra dőlt, majd a kapura küldött egy hatalmas tűzgolyót. A tűz elmúltával egy apró nyom sem látszott a kapun, hanem az magától kinyílt. - Ez... Te... Hogyan?! - hebegte Sakura.

- Kösz, hogy elkísértél idáig. Nem lesz szükségem a további pesztrára, egyedül megoldok magamnak mindent. Most pedig, ha megbocsátasz... - Azzal magára hagyta a döbbent rózsaszínhajút és miután belépett a kapun, az automatikusan bezáródott mögötte.

Sakura földbe gyökerezve állt még az Uchiha-palota előtt másfél percig, majd zsörtölődve hátat fordított az épületnek és elindult jelenteni Tsunade-samának.

*

- Sakura... - sóhajtott a szőke hajú nő az asztala mögött. Lehunyta szemeit és kezét összekulcsolta álla alatt. - Ne mondd, hogy nem vetted észre a hasonlóságot...

- Csak nem azt akarod mondani mester, hogy ez a lány...?! - kiáltott fel a lány.

- De. Ő egy Uchiha.