Hallottad?

Hallottad? Most törted össze a szívem,

Vérző sebet ejtettél, kínok közt égem...

Mondasz valamit, látom, ajkad mozog,

De nem figyelek, szívem vadul dobog.

Keresem a szót, s mélyről húzom fel,

Miért? Mond, miért hitetted velem el?

Hallottad? Most törted össze a szívem,

Vérző sebet ejtettél, kínok közt égem...

Elfordítod fejed, talán látni sem akarsz,

Halkan remegek, csak a lélek tart.

Mondanék valamit én is, de nem tudok,

Mozog a szám, de nem jönnek hangok.

Hallottad? Most törted össze a szívem,

Vérző sebet ejtettél, kínok közt égem...

Lehunyom a szemem és várom, hogy felébredjek,

Nem lehet valóság, biztos csak tévedek.

De nem történik más, csak a szél fúj borúsan,

Végül telefonod csörgésére felocsúdtam.

Hallottad? Most törted össze a szívem,

Vérző sebet ejtettél, kínok közt égem...

Figyelem az arcod, miközben a telefonod nézed,

Elhalványulsz, gyanúm beigazolódik, érzem.

Összehozok a szám sarkába egy halvány kis mosolyt,

Majd hagyom, s te hallgatod, amit neked mond.

"Hallottad? Most törted össze a szívem,

Vérző sebet ejtettél, kínok közt égem...

Ha ezerszer mondanád még egyszer szemembe,

Akkor se tudnálak megvetni érte.

Szerettelek, szeretlek és szeretni foglak,

Jegyezd meg: utálni soha nem foglak."

A felhők eltakarták aznap délután a napot,

Szél fújt, eső esett, csak úgy záporozott.

A lány könnyes szemmel az esőben állt,

A fiú pedig hátatfordítva tovább sétált.

Pár évvel később jött csak rá, volt ki igazán szerette,

De addigra késő volt, a lányt koporsó fedte.