Ha

Ha egy cseppje lehetnék a esőnek, akkor minden bizonnyal az arcodra cseppennék. Végigfolynék egészen az álladig, s közben parázsló nyomot hagynék, mintha csak egy fájó könnycsepp lettem volna.

Ha egy hópihe lehetnék a hóviharban,leszállnék a sapkádra és boldogan olvadnék el a melegben, tudván: biztonságban hazaértél.

Ha egy porszem lehetnék a szélben, megpihennék a válladon és messze elkísérnélek. Kitartóan kapaszkodnék beléd és nem hagynálak magadra soha.

Ha egy kője lehetnék, a csűf macskaköves útnak, mikor rámlépnél elkalandoznál. Finoman hozzád simulnék, s megmutatnám a helyes utat. Észre se vennéd, hogy még mindig azon a rögös úton jársz, hisz én egyengetném neked.

Ha egy fonálja lehetnék sáladnak, én melegítenélek a legjobban. Nyakadhoz húzódnék, mindig cirógatnálak, puhán fészkelődnék nyakad körül.

Ha egy apró cukordarab lehetnék a reggeli kávédban, engem éreznél a legjobban. Úgy megízesíteném a reggeled, hogy az egész napod édesen telne.  

Ha egy fuvallata lehetnék a süvítő szélnek, tincseid között játszadozva elsuhannék melletted. Megsimogatnám arcod és pajkosan belefújnék a füledbe.

Ha egy fánysugár lehetnék a napsütésben, a szíved céloznám meg. Többé nem lennél magányos, folyton úgy éreznéd, van aki szeret.

Ha egy mosoly lehetnék a szád szélén, megpróbálnálak akkor megmosolyogtatni, amikor csak tudnálak. Hisz akkor vagy a leghelyesebb, amikor mosolyogsz... :$

Ha egy csillanás lehetnék ragyogó szemedben, akkor én ragyognék ott a legszebben. Mindenki, aki a szemedbe nézne, menten elveszne az íriszekben.

Ha egy hangja lehetnék szíved dallamának, én szólalnék meg a legszebben. Olyan fülbemászóan különös lennék, hogy rám mindig emlékeznél.

Ha egy dobbanása lehetnék szívednek, valószínűleg én hoznám rád az infarktust. Akkorát dobbannék, amekkorát csak tudnék, hogy tudd: az én szívemben minden dobbanás te vagy.

Ha egy emlék lehetnék életedben, igyekeznék, hogy én legyek a legszebb. S majd mikor visszaemlékeznél, mindig mosolyognál és ezt mondanád: Ezt az egy emléket újra átélném szívesen.