7. Rész: Egy vacsora I. rész

… Felém hajolt, leheletét éreztem a számon. Mosolyogva kisimította arcomból a hajam és csillogó szemekkel a nyakamba csókolt. Egy hatalmas sóhaj tört ki belőlem és remegő kézzel benyúltam a pólója alá. Hihetetlen, hogy pont velem történik meg… Ez… ez egyszerűen… Szóhoz sem jutok… Felemelte a fejét, behelyezkedett a lábam közé és közelített felém a fejével. Szája már az enyémet súrolta, ajkaim szétnyíltak, mint egy rózsa…

-         BIA! KELLJ FEL! – valaki arcon dobott egy párnával. -  Hétvége van és megyünk moziba, meg csinálunk egy csomó csajos dolgot! – ugrott a hasamra Eli. Ettől minden álmosság kiment a szememből.

-         Eli! Sz…szállj le! – préseltem ki magamból a szavakat, mert rettentően nyomott.

-         Jó, bocs – mellém gurult és hatalmasat sóhajtott.

-         ELI! – ordítottam fel hirtelen. – NEEEEEEEEEEE…

-         Mi…? – pislogott.

-         Olyan jó álmom volt Tommal, te meg… Áááá már pont megcsókolt volna, mikor keltettél – nyafogtam.

-         Ne haragudj…

-         Semmi – most én sóhajtottam. – Amúgy mitől vagy ennyire feldobva?

-         A felettünk lakó srác iszonyat helyes és ma rámmosolygott. Szóval holnap bevetem magam.

-         És hogy? – másztam ki az ágyból és a szekrényhez léptem.

-         Úgy, hogy holnap megyek bulizni és ő is jön.

-         Hova mész? – fordultam hátra egy itthon használt sorttal és egy toppal a kezemben.

-         Bulizni. Timi is és Kittti is jön.

-         Még jó, hogy nekem szóltatok… - zsörtölődve elindultam a fürdőbe és beálltam a zuhany alá.

Egy hónapja vagyunk itt kinn Berlinben és nem mondhatnám, hogy unatkozunk. A tanulás, a gyerekvigyázás eléggé lefáraszt, ráadásul még el kell viselnem ezt a három hülyét is, szóval igazi kínszenvedések a napjaim. Amúgy meg vagyok, köszönöm kérdéseteket. A mai napot csak magamra fogom szentelni, már mióta készültem egy ilyenre. Kéthavonta tartok mindig egy ilyen „kúranapot”, amikor is feltöltődöm energiával és a következő este pedig kitombolom magam.

Kiengedtem a hajam és alaposan besamponoztam, majd megmostam végül bebalzsamoztam. Mikor leöblítettem magamról minden habot, egy törölközőt magam köré és a hajam köré csavarva léptem ki a fürdőből kezemben mindenféle cuccokkal. Miközben egy nagy lavórt töltöttem meg meleg vízzel, csengettek.

-         Nyitom! – hallottam valahonnan Eli hangját, így hát nem törődtem semmivel. A meleg vízzel teli lavór súlya alatt roskadozva nyögdécseltem be az Elivel közös szobámba és előkészítettem a szükséges eszközöket: körömvágó csipesz, reszelő, átlátszó lakk, fehér lakk, kis gyöngyféleségek egy zacskóval és egyéb köröm- és lábápoláshoz való cuccok. Átvedlettem egy itthoni köntösbe, s már épp felfogtam a hajam és a lábam készültem kiáztatni, mikor Eli pirultan, enyhén zihálva belesett az ajtón.

-         Hm? – pillantottam fel rá.

-         Timi apjának a titkár PASIJA van itt, hogy egy vacsorára hívjon minket. Te is kellesz – nézett rám könyörgően. Felkaptam egy rövid gatyát, meg egy topot és mosolyogva kisétáltam. Hát, amikor a konyhaasztal mellet ülő kávét szürcsölgető pasit megláttam…

-         M-máté! – hebegtem. És akkor felnézett rám. Szája sarkában az a gúnyos nevetés húzódott, kék szeme pajkosan villogott és lazán kisöpörte szeméből a gondosan kivasalt fekete haját.

-         Szia, Bianka! – állt fel és megpuszilt. Olyan hülyének éreztem magam abban a pillanatban, hogy azt hittem menten elsüllyedek. Zavarodottan leültem vele szembe és keresztberaktam a lábam. – Látom, épp készülődtök, ne haragudjatok, hogy csak így szó nélkül rátok török – mosolygott rám, én pedig egy erős meleg sávot éreztem végigfutni a testemen, egészen a lábujjamtól a fejem búbjáig. Timi szótlanul hátat fordított nekünk, ő nem kedvelte Mátét. Mi tagadás, nekem se kéne kedvelni őt, de… Ez más téma. Szóval Eli kihúzta a Máté melletti széket és helyet foglalt rajta, Kitti pedig tehetetlenül téblábolt egy darabig, majd ő is leült. – Nos, mint említettem hármótoknak - a mellém lépő Timi felciccentett -, a főnök úr vacsorára invitál titeket, egy eléggé puccos körbe. Szó, ami szó: híres, gazdag, sikeres német és angol menedzserek társaságában töltötök el majd egy oldottabb hangulatú vacsorát. Persze… ha ti is akarjátok – ismét rámmosolygott.

-         Majd megbeszélem apámmal – mondta Timi kicsit mogorván és ő lezártnak tekintette a témát. Biztos személyes sértésnek érezte, hogy az apja ezzel az istennel, ’oppá… Mátéval közvetítette a fontos eseményt. Kitti bizonytalan arcot vágott Timi felháborodása láttán és a meghívó után nyúlt. Majd Eli is elvette a sajátját, végül remegő kézzel, de én is magam elé húztam a sajátom. Timire vártunk, de ő kicsörtetett az előszobába és kitárta a bejárati ajtót.

-         Nos, akkor megyek – nyomott egy puszit Elinek és Kittinek, majd nekem kettőt is adott, s végül dobott egy csókot Timinek. – Pá! – az ajtó pedig csapódott utána. Timi dühösen visszacsörtetett, bevágta a kiürült kávéscsészét a mosogatóba, ami hangos csörömpöléssel darabokra hullott. Dühösen felhördült, majd az asztalhoz száguldott és felkapta a meghívót. Kibontotta és átfutotta a sorokat, majd az idegtől szinte remegve így szólt:

-         Gyű… – itt kettétépte a papírt – lö… - négyfelé – löm! – hatfelé. Majd levágta a földre és becsörtetett a fürdőszobába, enyhén nagy hévvel becsapva maga mögött az ajtót. Nyakunkat behúzva ültünk a helyünkön, majd egy hatalmas sóhaj kíséretében felálltam és egyenként felszedegettem a fecniket. A többiek nem segítették nekem. Kitti megilletődve pislogott, majd visszasétált a nappaliba és leült a laptop elé, Eli pedig a meghívó sorait nézegette. Nem is olvasta, olyan kifejezés ült az arcán, mintha csak átlátna a lapon és valami olyat látna ott, amit mi nem. Megrázta a fejét, összecsukta a papírt és lerakta az asztalra.

-         Ma estére szól…

-         Akkor ezért kapta fel Timi a vizet – egyenesedtem fel és a kukába löktem a szemetet.

-         Ühüm – bólogatott és óvatosan kihalászta a csésze maradványait a mosogatóból. Mikor végeztünk Timi lépett be a konyhába, kisírt, vörös szemekkel, így mi jobbnak láttuk, ha nem feszegetjük a témát. Épp ki akartunk osonni a konyhából, had gondolkodjon kicsit egyedül, de egy elhaló nyöszörgés megállított minket.

-         Ne mennyetek el… - szipogta és magához húzott minket. Átkarolta nyakunkat és keservesen zokogni kezdett. Hát igen… Ez van, ha az ember apja túlságosan elhidegül a lányától és ha pont egy olyannal közvetíti a fontos eseményeket, aki az ember legelső igaz szerelme volt. Igen… Máté ez volt Timi számára, de fordítva csak egy „darab hús”, amit elé vetettek, hogy magába bolondítsa és végül feleméssze a lány egészét. Bár erről a „főnök úr” semmit nem sejt…

*

Frissen lakkozva, a vörös kisestélyimben álldogáltam a tükör előtt és a festékem igazgattam. A hajam hullámzuhatagként omlott vállaimra, lábaimon pedig fekete magassarkú díszelgett. Körmeimre végül sima francia lakk került, néhány helyre egy-egy ezüst gyöngy, de semmi extrább. Kitti mellettem a melltartóját igazgatta, Timi még mindig morcosan, de már enyhébben a cipőit kereste, Eli pedig mellettem állt és hajat igazgatott.

-         Ez így nem jó! – vágta földhöz a fésűt, én pedig megszántam és feltupíroztam neki. Kihúztam a szemem, szempillaspirál, egy füstösebb hatású szemhéjfesték, majd egy csillogó szájfény és három fújás parfüm. Készen is volnék. Mire Timi megtalálta a hegyeselejű ( >   ilyesmi szerk.) magassarkúját, mire Kitti elpakolta a festékeit és további dolgait (hozzátenném az Eli rúzsát, az én szempillaspirálom, a Timi spréjét), ismét csengettek. Felkaptam a fekete boleróm, majd eltipegtem az ajtóig és kinyitottam azt. Máté állt előttem, egyik kezét vasalt, fekete gatyájába süllyesztve, az öltöny kigombolva, ingje is kissé, nyakkendője lazára kötve. Amikor megpuszilt azt hittem elszédülök attól az illattól, amit éreztem… Leírhatatlan…

-         Szia! – próbáltam hangomba nyugalmat erőltetni.

-         Na, hali! Gyertek le! – azzal hátat fordított és lesétált a lépcsőn. Visszatipegtem a többiekhez, közöltem velük a hírt és elindult a kis csapat. Timibe én karoltam bele, mert ismét bepirosodott a szeme, s mikor megpillantotta a kiöltözött exét megszorította a kezem.

-         Au! – szóltam rá halkan, mire egy bocsánatkérő tekintettel rámnézett és Máté segítségével beült a fekete, gyönyörű, hatalmas mercédeszbe. Kitti ment utána, aztán végül Angi, én még kint tébláboltam, hogy kigyönyörködhessem magam a kocsiban. Végigsimítottam a motorháztetőn, mire Máté felnevetett.

-         Kinn maradsz és nézelődsz még, vagy idesétálsz a csinos lábaidon és beülsz a kerek fenekedre – mondta olyan halkan, hogy csak én halljam. Pirultan beültem Eli mellé, majd mikor Máté is helyet foglalt Kitti mellett, felhördült a motor és a limuzin megindult az utcán. Zavartan babráltam a vörös ruhám fodros miniszoknyájával, végül a pántot is megigazítottam a vállamon és ellenőriztem, hogy a V kivágás nem e csúszott e lejjebb és, hogy fedi e, amit fednie kell.

*

-         Komolyan mondja?! – nevetett fel Máté, miközben az egyik menedzserrel beszélt. Én csak a boros poharam fogtam és őt néztem. Az étterem tele volt puccos emberekkel, a táncparketten pedig egy-két házaspár andalgott a lassú számra. Mit keresek én itt tulajdonképp?

Tekintetem továbbsiklott és megállapodott a mellettem ülő Kittin. Így közelről sápadtabb volt, mint valaha, szeme alatt karikák húzódtak, és mintha sokat fogyott volna rövid idő alatt. Lette kését, villáját, az ölébe helyezett szalvétával megtörölte a szája sarkát, majd megköszönte a vacsorát, felállt és bocsánatot kért. Szememmel követtem őt, addig, amíg tudtam, és ha jól láttam a mosdó felé megy. Nem hagyott nyugodni ez az állapota, és ahogy visszaemlékeztem, ezen a héten tényleg nem volt olyan jól. Nem eszik sokat, és folyton panaszkodik az alakjára, pedig négyőnk közül neki van a legtökéletesebb alakja. Felálltam én is, megköszöntem a vacsorát, és a mosdó irányába elsiettem. Halkan nyitottam be, mintha rosszban sántikálnék, de már a látványért megérte ide bejönni, gyönyörű volt. Vakító fehérség, arany motívumokkal, gyertyák a falon és még sorolhatnám. A mosdókagylóhoz tipegtem, már épp nyitottam volna a csapot, amikor valaki hangosan öklendezett az egyik fülkében. Undok loccsanás, majd egy hörgő nyögés. Rögtön felismertem, hogy ez Kitti lesz, így odasiettem a fülkékhez.

-         Kitti… Minden rendben? – kérdeztem. A válasz ismét egy öklendezés volt, majd lehúzták a vécét és kilépett a fülkéből Kitti. A szoros kontyból a haja itt-ott kibomlott, arca zöldes árnyalatú volt és velem mit sem törődve a mosdókagylóhoz tipegett. Járása nehéz volt, néha meg-megingott, majd megmosta a kezét, végül az arcát és ivott néhány korty hideg vizet. Megtörölte az arcát egy kirakott törölközőbe, elővette a sminkkészletét és kijavította a hibákat. Rengeteg alapozót és púdert vitt fel, sápadt bőrét ezzel próbálta takarni, majd a szeme alá egy kis korrektort kent el. Végül a rúzs és a haját is újból kontyba fogta. Egy miniflakonos hajlakkot húzott elő a táska aljáról, majd befújta a haját és fáradt sóhajjal felém fordult. Nem tudtam mit mondani, a gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben. Végül közelebb léptem hozzá, de ő felemelte a kezét.

-         Jól vagyok, csak kicsit sokat ettem. Nem bírom annyira a zsíros ételeket – majd elmosolyodott és kisétált. Megrökönyödve álltam ott és csak ámultam Kitti erősségén. Végül mikor leültem a helyemre, akkor jutott eszembe, hogy ezen a vacsorán Kitti semmi túl zsírosat nem evett, ami kárt tehetett volna benne…