|
Altató
Fruttis 2008.09.27. 19:10
Ez a vers nem kerül magyarázatra. Rég történt, és bocsánat, hogy most írtam meg, de... >>>
Altató
Benyitottam hozzád, ágyad az ajtóval szemben állt,
Nyöszörögtél, sírtál, melléd léptem hát.
Ne sírj! –megsimogattam a kis arcod,
Éneklek neked! – s elkezdtem egy halk dallamot.
Leültem az ágy elé, hátam a rácsnak vetettem,
Plüssállatokkal a kezemben énekelgettem.
Nyöszörgésed halkult, már csak rám figyeltél,
Kis szemeddel értőn nézelődtél.
Volt, hogy gyengén megszorítottad ujjam,
Halvány mosolyt küldtél, de én mégis tudtam,
Hogy ott van. Én éneklek addig, míg el nem alszol,
Csukd be szemed, megóvlak minden bajtól.
Benyitottam hozzá, ágya az ajtóval szemben állt,
Az üres volt, s ez az üresség nagyon fájt.
A kezem megremegett a hideg kilincsen,
Hisz ő nincsen többé itt, nincsen…
Nem mentem be többé hozzá,
Messzire elkerültem azt a szobát.
Képeit csöndesen sírva nézegettem,
Bár most mosolygok, belül könnyezem.
Aznap este kinn sötét volt az éj,
S bocsánatképp lágy dallamot fújt a szél.
Könnyű páraként eső esett,
Csönd volt… „Ég veled!”
Aludj el, aludj el,
Ne sírdogálj, kicsi baba!
Aludj el, aludj el,
Vigyázom az álmodra!
Ha lehunyod a szemedet,
Szépet fogsz álmodni.
Itt ülök melletted,
Semmi sem fog ártani.
Pillangó kél táncra
A sok virág felett.
Szedj belőlük párat,
S csak nevess, nevess, nevess!
Aludj el, aludj el,
Játszani hív a szivárvány!
Aludj el, aludj el,
Csússz le a sokszínű csúszdán!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
