A két srác 1000 wattos vigyorral közeledett felénk, mi pedig hátráltunk kifele a szobából, majd egy váratlan pillanatban futásnak eredtünk. Lerohantunk a lépcsőn, majd Lara a nappaliba, én pedig a konyhába futottam. Bill az asztal körül kergetett, miközben farkasszemet néztünk.
-Add fel, Sami! Úgyis elkaplak! –nevetett
-Álmodj csak tovább! –kacsintottam
Pár percig még kergetőztünk, majd Bill begyorsított és hirtelen a hátam mögött termett.
-Na neee! –próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem ment
-De-de! –nevetett kárörvendően, majd kíméletlenül csikizni kezdett
Fogalmam sincs, hogy honnan tájékozódott a csikis testrészeimről, de beletrafált. Csikizte a nyakam, az oldalam és mindenhol, ahol elért.
-Nee-ee-ee…- fetrengtem a konyha padlóján
A nagy nevetésem közepette hallottam ikrem hangját, aki szintén nevetve ellenkezett.
-Bill..nem bírom..engedj el..- mondtam még mindig nevetve
-Na jó, talán végeztünk. –mondta, majd abbahagyta a kínzó tevékenységet
-Azta, ezt a kegyelmet. –álltam fel a könnyeimet törölgetve
-Ne mondd, hogy olyan rossz volt. –nevetett Tom
-Fejezd be! –vágta oldalba Lara, mire Tom ismét kergetni kezdte
Jobbnak láttam, ha én inkább felmegyek a szobába aludni, mert gondolható volt, hogy ez még eltart egy ideig, én viszont álmos voltam. Felmentem a szobánkba, jól betakaróztam, és a fal felé fordultam. 10 perc sem kellett, és elaludtam. Pár órával később rémálmok gyötörtek és arra ébredtem, hogy görcsösen szorítom a párnám. Felültem, ittam pár kortyot az előre bekészített vizemből, majd visszadőltem. Az ágy másik oldalára pillantottam, de az üres volt. Vajon Lara most ment át Tomhoz, vagy pedig be sem jött hozzám? Jah, hát biztos vele van. Hol az igazság? Én itt fekszem, nem tudok visszaaludni, ő meg a másik szobában alszik, annak a srácnak a karjaiban, akit szeret. Megforgattam a szemeim, majd lehunytam, de minden egyes pillanatban a film és az álmom vegyített részletei villantak be, így gyorsan kinyitottam. Mikor már egy órája forgolódtam, és közben a beképzelt hülyeségeimtől szenvedtem, úgy döntöttem, hogy átnézek Billhez. Csak reménykedni tudtam, hogy ő is fent van. Halkan átsétáltam a folyosó másik végébe, majd óvatosan lenyomtam a kilincset. Ahogy nyílt az ajtó, egyre többet láttam a szobájából és mikor már majdnem teljesen kinyílt, megláttam őt, ahogy hason fekszik, a paplan már rég félig a földön lóg és ő nyugodtan szuszogott. Már félúton voltam az ajtó és az ágya között, mikor eszembe jutott, hogy mekkora hülyeséget készülök csinálni. Nekem barátom van, neki barátnője, és én hajnalok hajnalán a szobájában vagyok és készülök mellé bújni, hogy biztonságban érezzem magam. Már épp megfordultam, amikor meghallottam a hangját.
-Sami..- mondta halkan
-Igen? –fordultam felé
-Miért mész el? –kérdezte
-Hát…szóval…igazából nem tudom. –sóhajtottam
-Gyere ide. - mondta kedvesen
Amíg az ágyához értem, addig ő felvette a paplant, majd szorosan a fal mellé feküdt, hogy odaférjek mellé. Lassan lefeküdtem, és ő betakart. Percekig csak feküdtünk egymás mellett szótlanul, majd megtörte a csendet.
-Miért jöttél át? –kérdezte hirtelen
-Nem tudtam aludni.
-Csak nem a film miatt? –szinte láttam, ahogy elmosolyodik
-De, miatta. –mondtam lemondóan
-Hát az szép! Pedig az csak egy film.
-Igen, tudom, de akkor is…
-Ilyenkor mindig gondolj arra, hogy te vagy az operatőr és, hogy mennyit nevethettek, miközben készítették a filmet. –magyarázta aranyosan
-Jól van. –mosolyogtam
Pár percig ismét csendbe burkolóztunk, csak egymás szuszogását hallottuk. Majd Bill közelebb csusszant és fölém hajolt.
-Bill…-suttogtam
-Cssss.. –a mutatóujját az ajkaimra tette, majd végigsimította az arcom
Az érintésétől megremegett a testem, és a közelsége megőrjített. A keze a derekamra csusszant, ő pedig csak közeledett felém. A szívem majd kiugrott a helyéről, sőt már a torkomban dobogott. Az ajka milliméterekre volt az enyémtől, a gyomromban pillangók cikáztak, a szemeim becsukódtak, majd végre éreztem az ajkait az ajkaimon. Gyengéden csókolt, hosszan és érzelemdúsan. Először csak apró puszikat lehelt a számra, majd ajkai szétnyíltak és a nyelvünk táncot járt. Éreztem a hideg piercingjét, és ahányszor hozzám ért, kirázott a hideg. Hosszú ideig ízleltük egymás csókját, majd lassan elhajolt tőlem. Egymásra mosolyogtunk, és mellém feküdt. Nagyot sóhajtottam, az oldalamra fordultam és behunytam szemeim. Miért csókolt meg? Miért?? Hogy most mindent összekavarjon bennem és felbolygassa az így is túl kesze-kusza érzéseimet? Vagy, hogy lelkiismeret furdalásom legyen Mark miatt, és ne tudjak Susi szemébe nézni? Jó, tudom, hogy csak egy csók volt, nem feküdtünk le, de nekem ez a csók is sokat jelent. Főleg, hogy Tőle kaptam. Na és ő? Fontos neki egyáltalán, ami az előző pár percben történt, vagy csak azért csinálta, hogy játsszon velem, és holnap már nem is fog emlékezni rá? Hosszú perceket töltöttem azzal, hogy rájöjjek, hogy ez miért pont velem történik meg és miért ennyire bonyolultan. 
Reggel elég nyűgösen ébredtem. Hogy miért, még én magam sem tudom. Vannak ilyen napjaim, amikor totál rossz kedvvel kelek, egész nap nyűgös vagyok, és nem lehet hozzám szólni, mert akkor tuti, hogy bunkón reagálok, bárki is legyen az. A másik oldalamra fordultam, és attól, amit láttam, majdnem a földön landoltam. Pár percig gondolkozó fejet vágtam, majd leesett, hogy az este én jöttem át hozzá, az alvászavarom miatt. Feltápászkodtam az ágyról, halkan kimentem a folyosóra, ahol az én drágalátos ikremmel találkoztam, aki épp a fürdőből jött ki.
-Hát te mit csináltál Bill szobájában? –kérdezte felvont szemöldökkel
-Csak aludtunk. –mondtam cseppet sem kedves hangon, és válaszra sem várva a szobánkba mentem
Ledőltem az ágyra, és felidéztem a tegnap történteket. Ez a csók kb. annyira megkavart, mintha másnapos lennék. Hiába telt el egy kis idő, még mindig nem jutottam semmire vele kapcsolatban. Mikor már belefáradtam az összekuszálódott érzelmek kibogarászásában, úgy döntöttem, hogy lemegyek a konyhába. Mikor leértem, már Simonék is itthon voltak, és csak Bill meg én hiányoztunk az asztaltól. Köszöntem nekik, majd helyet foglaltam Lara mellett.
-Sziasztok! –ekkor lépett be Bill az ajtón
-Szia!
-Hello! –Gordonék egyenként ölelték meg fiukat, majd ő is helyet foglalt
Simon gyorsan összedobott egy kis ebédet (igen, fél 12-kor keltünk), és amíg ettünk, mindent elmeséltek. Hiába beszéltek mellettem, olykor ketten egyszerre, nekem a hangok csak monoton zúgást jelentettek. Teljesen belemerültem a gondolataimba, melyek igen, már megint a körül a csók körül keringtek. Hirtelen Lara hangja zökkentett ki, és ahogy meglóbálta előttem a kezét.
-Mi a baj? –kérdezte
-Semmi. –mondtam halkan
Pár percig még hallgattam, ahogy Bill meg Tom ökörködik, és néha megdobják egymást a kenyérrel, mire Simon magabiztosan helyre rakja őket, aztán mikor meguntam, elnézést kértem, és felmentem. Bekapcsoltam a tv-t, végigdőltem az ágyon és kerestem egy jó kis filmet. Már néztem egy ideje, mikor úgy döntöttem, hogy hozok fel egy pohár meleg teát. Kiléptem az ajtón, majd a folyosón összefutottam Billel. Lassan elsétáltunk egymás mellett, közben félve egymásra pillantottunk, de azonnal el is kaptuk a tekintetünk. Már majdnem beért a szobájába, mikor gyorsan utána fordultam.
-Bill…-mondtam félve
-Igen? –kapta hátra a fejét
-Öhm…az…az a csók…
-Tudom…felejtsük el, igaz?- nézett rám
Szomorú szemeimet az övébe fúrtam, halkan sóhajtottam, majd inkább visszasétáltam a szobába. Az ajtónak dőltem, kis időre lehunytam a szemem, majd támadt egy ötletem. Gyorsan felöltöztem, a táskámba raktam néhány cuccot, ásványvizet, majd az előszobában magamra kaptam a kabátom, sálam és kiléptem a hideg, téli délutánba. Csak pár percet kellett az erősen fújó szélben sétálnom, közben többször is megigazítottam a nyakamban a sálat, majd végre megérkeztem. Halkan odamormoltam egy "Jó napot"-ot a portásnak, majd az öltözőt vettem célba. Lepakoltam a cuccom, kivettem a vizet, majd gyorsan magamra kaptam a laza cuccokat, és a terembe sétáltam. Magamban hálát adtam, hogy még a téli szünetben is nyitva van a próbatermünk, majd bekapcsoltam egy jó kis ütős zenét (igen, most kivételesen nem latin zenére táncoltam, hanem rockra) és csak úgy előre megtervezett koreográfia nélkül vettem a lépéseket, forogtam és táncoltam. Élveztem, hogy egyedül vagyok, és csak úgy mozgok a zenére, miközben nem jut eszembe az a bizonyos Bill Kaulitz, na meg persze a csókja. A zene teljesen átjárta minden egyes porcikám, és mint a vér, áradt szét a testemben. Teljesen körbehálózott, nem tudtam gondolkodni, egyszerűen a zene volt az, ami éltetett. Percek, pillanatok, majd órák teltek el és én csak táncoltam. Odakintről az utcai lámpák fénye világított be, mikor belépett valaki az ajtón.
-Sami! - hallottam a nevem
-Mark? - fordultam felé
-Mit csinálsz itt ilyen későn? - közeledett felém
-Már nagyon hiányzott a tánc. –mosolyogtam
-Aha..És én nem hiányoztam? - húzott magához
-Hát.. nem is tudom. Ha jobban belegondolok... - mosolyogtam ismét
Hm, ha belegondolok, akkor 2 nap után most mosolygom először. Klassz....
-Na és te mit csinálsz itt? - néztem rá kérdőn
-Hiányoztál, és ilyenkor mindig eljövök ide táncolni, na meg azért is szeretem ezt a helyet, mert itt vagyunk  a legtöbbet együtt. - simította végig kezét az arcomon
Majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Hosszú ideig ízlelte ajkaim, mikor valaki megzavart minket.
-Sami, itt va....- ütötte meg Bill hangja a fülem
Gyorsan elhúzódtam Marktól és felé néztem. Szemeiben a csalódottság és a keserűség vegyített fényei ölelkeztek.
-Bill...- suttogtam
De ekkor ő hátat fordított, majd kisétált a teremből. Ezt nem értem. Tegnap éjjel megcsókol, ma úgy tesz, mintha nem is léteznék, el akarja felejteni az éjjel történteket, majd idejön és engem keres. Mit érez? Istenem, mit?
-Mark, ne haragudj, most mennem kell. - nyomtam egy gyors szájrapuszit az ajkára, majd kirohantam
Bill a terem melletti parkban ült. Fázósan húztam magamon össze azt a kis vékonyka blúzt, amiben táncolni szoktam, és mellé ültem.
-Mi..miért jöttél ide? - kérdeztem, miközben vacogtam
-Eltűntél. Egész nap téged kerestelek, de sehol nem találtalak és még Lara sem tudta, hogy merre járhatsz. És gondoltam, hogy biztosan táncolsz. –mondta
-Jól gondoltad. –mosolyogtam
Nem szóltunk, ő csendesen ült mellettem, a cipőjét bámulta, én meg reszkettem és minden vágyam egy extra forró csoki volt.
-Sami, meg fogsz fagyni. - ugrott fel hirtelen, majd a kabátja érintését éreztem hátamon
-Köszönöm, de inkább menjünk be és átöltözöm.
-Menj csak, én itt megvárlak. - mióta kijöttem, most először nézett rám
Bólintottam, visszaadtam a kabátját és visszafutottam az épületbe. A jó meleg egyből megtámadt és körbeölelt, amit egy sóhajjal jutalmaztam. Az öltözőbe mentem, felvettem a jó meleg ruháim, majd a cuccaim társaságában elhagytam a kis teret. Mindent bejártam Markot keresve, de sehol nem találtam őt. Lemondóan néztem szét utoljára a teremben, majd kijöttem. Mikor Bill meglátott, hozzám sietett, majd elvette a táskám és szótlanul sétáltunk egymás mellett.