Még pár percig Lara is jól megvizsgált, hogy tényleg nem-e esett valami bajom, majd útnak indultunk. Szinte egész úton meg sem szólaltunk, csak mentünk Tom után. Mikor a házhoz értünk Markkal kint maradtunk és leültünk a padra. Szorosan mellettem helyezkedett el, és megfogta a kezem.
-Nagyon aggódtam érted.
A válaszom egy mosoly volt. Őszinte, de egyben szomorú is. Fájt, hogy becsapom Markot, és elhitetem vele, hogy szeretem őt. És mivel nem akartam fájdalmat okozni neki, kötelességemnek éreztem, hogy mellette maradjak. Tudom, hülye felfogás, de hát ez van..
-Mi történt az erdőben? –kérdezte hirtelen
-Hogy-hogy mi? Úgy érted, hogy… Bill és köztem? –néztem rá csodálkozva
-Úgy.
-Ugyan már, semmi!
-De láttam, hogy hozzábújtál.
-Mark, csak féltem és fáztam is. Biztos te is ezt tetted volna Bill helyében, ha eltévedsz egy ismerősöddel az erdőben. Vagy nincs igazam?
-De… igazad van. –sóhajtott
-Sziasztok! –hallottam meg a hátam mögül egy ismerős, ámde cseppet sem kedvelt női hangot
-Áh, Susi. –vettem fel a művigyort –Ha Billt keresed, ő bent van a többiekkel.
De mire befejeztem, már nyílt is az ajtó és az említett lépett ki. A kapuhoz sétált, és megölelte barátnőjét.
-Szia, édesem! Láttalak az ablakból és rohantam hozzád. –mosolygott
-De aranyos vagy! –olvadozott a csaj, majd egymásra tapadtak
Ekkor vettem észre, hogy még mindig őket nézem, majd egy váratlan ötlettől vezérelve Mark felé fordultam és egy szenvedélyes és hosszú csókot leheltem ajkaira. Percekig csak egymással foglalkoztunk, majd elhajoltam tőle, adtam egy puszit az arcára és felálltam.
-Most megyek, mert fáradt, éhes és koszos vagyok. Holnap beszélünk.
-Rendben. –adott egy gyors szájrapuszit, majd elindult haza
Megfordultam, hogy bemenjek, és ekkor vettem csak észre, hogy Susi és Bill még azóta is egymás szájában kutatnak. Mikor elhaladtam mellettük megköszörültem a torkom, majd mentem tovább. Lara és Tom a nappaliban ültek és tv-tek.
-Én elmennék zuhanyozni, ha nem gond.
-Neem, menj nyugodtan. –mosolygott Tom
Felmentem a szobánkba, előhalásztam a táskámból a pizsamát és a tusfürdőt, majd átsétáltam a fürdőbe. Miután levetkőztem, beállítottam a víz megfelelő hőmérsékletét, majd beléptem a kabinba. Ahogy végigfolytak rajtam a vízcseppek, éreztem, ahogyan lemossa rólam az erdő koszos porát. Jó sokat nyomtam a szivacsra a joghurt illatú tusfürdőmből, majd alaposan megmostam magam. Majd bevizeztem a hajam, és azt is megmostam. Mikor végeztem, elzártam a csapot, és ahogy elhúztam a kabin ajtaját, a gőz szabadjára szállhatott a fürdőben, bepárásítva ezzel a tükröt. Megtörölköztem, a hajam köré csavartam a kisebb törölközőm, felöltöztem, majd frissen és üdén (na meg persze gőzfürdővel a nyomomban) kiléptem a folyosóra ahol már Bill toporgott.
-Azt hittem, hogy már sosem jössz ki. –mondta kissé gúnyosan
Csak megforgattam a szemeim és bementem a szobába, ahol megtöröltem a hajam. Igaz, nem lett száraz, de már nem is annyira vizes. Lesétáltam a nappaliba és beültem Laráék mellé.
-Ha lejön Bill vacsizunk, és aztán megnézünk egy jó kis filmet. –mondta Tom
-Rendben. –válaszoltam, majd hátradőltem a kanapén
Már az összes csatornán 20x végigmentünk, mindenkinek hangosan korgott a gyomra, mikor végre valahára megjelent Bill a nappaliban.
-Azt hittem, hogy eltűntél a lefolyóban. –mondta Tom
-Ha-ha..Eszünk?
-Öcsém, egész este rád vártunk! –ugrott fel Tom
Kiderült, hogy amíg mi négyen az udvaron voltunk, Lara és a rasztás készített 2-3 tálca szecsót, hozzá teát, és ezt vacsoráztunk. Nem sokat beszélgettünk, inkább csak Lara és Tom szája járt, mi Billel meg sem szólaltunk. Miután egy jó pár szendvicset elpusztítottunk, beültünk a nappaliba egy tál popcorn kíséretében. Nagy szerencsémre persze, Bill mellé kerültem -.-
-Na és mit nézünk? –kérdeztem izgatottan
-Dobpergést kérek! ….A Kör! –mutatta fel a dvd-t Tom
Larával egyszerre néztünk egymásra, mert tudtuk, hogy mi (na jó,ez hülyén hangzik 17 évesen) félünk az ilyen filmektől.
-Nem szeretitek? –kérdezte csalódottan Tom
-Hát..még nem láttuk, de… -mondta félve Lara
-De most megnézzük. –kacsintott Bill
Visszadőltem a kanapéra, az ölembe kaptam egy párnát és vártam, hogy mikor áll égnek a hajam az ijedségtől. Na jó, az első percek még nem voltak olyan félelmetesek. Ezt még bírtam :P De mikor a csaj csigalassúsággal sétált fel a lépcsőn, majd meglátta a szoba előtt elterülő víztócsát, pár másodperccel később lassan, nagyon lassan lenyomta a kilincset, majd benyitott… Igen, itt kaptam először a szemem elé a párnát. Az a látvány…nekem az sok volt. És Larának is. A két fiú csak felnevetett és belemarkoltak a popcornos tálba. Míg néztük a filmet, volt még pár ilyen „párnát a szem elé” pillanat. Lara néha még oda is ugrott Tomhoz, aki nem feltűnően átölelte őt. Bár, nekem is jól esett volna Billhez bújva nézni a filmet, de visszafogtam magam. Épp az egyik olyan résznél jártunk, amikor síri csend van, csak a vészjósló zene utal arra, hogy itt valami történni fog, amikor Bill váratlanul és hangosan felkiáltott.
-Ááááá! –visítottunk egyszerre Larával és magunk elé kaptuk a párnát
Erre egyszerre tört ki a két fiúból a röhögés.
-Ezt nem hiszem el! Bill! Hogy lehetsz ilyen szemét? –vágtam hozzá a párnát
-Ha láttátok volna az arcotokat! –nevetett Tom
-Nagyon vicces. – duzzogtam
-Ahj, ne haragudjatok már. Csak vicc volt! –próbálta elfojtani a nevetését
-Ez nagyon nem…-kezdtem volna, mikor megszólalt Bill telefonja
Szinte egyszerre állt meg a szívverésünk, és csak meredtünk a csörgő mobilra.
-Ne… vedd fel. –suttogtam
Bill lassan nyúlt a telefonért, majd a kijelzőre pillantott.
-Ismeretlen szám. –mondta
Megnyomta a hívásfogadó gombot, majd a füléhez emelte mobilját.
-Áhh, anya!
Egyszerre sóhajtottunk fel, majd megkönnyebülve dőltünk hátra. Ekkor Lara hangosan nevetni kezdett.
-Mi van? –kérdezte értetlenül Tom
-Ha láttad volna az arcodat! –nevetett
Erre én is nevetni kezdtem, Tom meg csak durcásan bekapott pár popcornt.
-Anya volt, holnap dél körül itthon lesznek. Miről maradtam le?
-Semmiről. –mondta Tom, majd elindította a filmet, hogy tovább nézzük
Hát igen, nagy nehezen kibírtuk, de volt olyan rész, amit nem néztünk, és a fiúk közvetítettek, hogy épp mi történik :D Mikor véget ért, nagyot sóhajtottam, majd ikremmel együtt felmentünk a szobába.
-Hallod, ez a film. Még mindig kiráz a hideg, ha rá gondolok. –mondtam, miközben leültem törökülésben az ágyra
-Ne is mondd. Ráadásul ez a hülye Bill..na meg a telefoncsörgés. –borzongott meg Lara
-Áááá, van egy fantasztikusan fantasztikus ötletem! –csillant fel a szemem
-Mondd gyorsan! –mosolygott ikrem
Éjfél körül járhatott az idő, de úgy döntöttünk, hogy még várunk egy órát, hogy a fiúk biztosan aludjanak.
-Mi van veled és Billel? –kérdezte Lara
-Nem tudom :/ Néha egész nap kerülöm őt, látni sem akarom, máskor meg tök jól elvagyunk, beszélgetünk, nevetgélünk meg minden. Na meg mikor itt van az a Susi…
-Féltékeny vagy. –vigyorgott
-Dehogyis. Honnan veszed? –vágtam értetlen képet
-Ahj, Sami, pont előttem próbálod eltitkolni?
-Hm, igazad van. Na, de induljunk! –ugrottam fel
-Jól van!
Halkan az ajtóhoz sétáltunk, majd kiléptünk a folyosóra. Lara Tom szobája felé indult, én pedig Billhez. Óvatosan lenyomtam a kilincset, és benyitottam. Nagyon, nagyon lassan csináltam mindent. Halkan az ágya felé indultam. Na igen, az ám nem jutott eszembe, hogy nekem „ropog” a bokám (tudjátok, egyeseknek az ujjaik roppannak, nekem a bokám is :P), és mikor közel voltam az ágyához, Bill mocorogni kezdett. Megfordult, így az árnyékommal szemben találta magát, mire felugrott.
-Ki van ott? –kérdezte
Nem válaszoltam, próbáltam nem nevetni, és lassan sétáltam felé.
-Ne szórakozzatok! –mondta kissé hangosan
Óvatosan közelebb hajoltam hozzá, így hallotta, ahogy szuszogok. Bentebb csúszott a falhoz, mire felkiáltottam.
-Ááááá! –ordított
Gyorsan a lámpához siettem, felkapcsoltam, és nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés. Perceken keresztül nevettem, már a könnyeim is folytak.
-Ez nagyon-nagyon gonosz húzás volt! –kiabált Bill
Közben hallottam, ahogy nevetve kiesik Lara Tom szobájából és bejött hozzánk. Tom álmosan és mérgesen követte őt, majd bevágódott Bill mellé.
-Téged is? –kérdezte mérgesen
-Jah! –jött a válasz
-Ezért nagyon megfizettek! –felálltak és felénk közeledtek