Reggel anyáék már kora reggel felkeltek, hogy időben el tudjanak indulni. Próbáltak halkan pakolászni, készülődni, de miattam szükségtelen volt, mert már 5 óra óta fent voltam, és csak forgolódtam az ágyamban. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább kimegyek és segítek nekik.
-Hát te? –nézett rám csodálkozva anya
-Nem vagyok álmos és felkeltem.
Átmentem anyával a szobájukba és segítettem a ruhákat a bőröndbe hajtogatni, miközben apa beindította a kocsit. Visszamentem az ajándékomért, majd átmentem Larához és lábujjhegyen menve elvettem az ő ajándékát is és mikor anya nem figyelt mélyen a bőrönd aljába dugtam őket. Mivel nem akarták Larát felkelteni, így óvatosan adtak neki egy puszit és hagyták aludni. Az előszobában én is elköszöntem tőlük, megígértettem, velük, hogy vigyázzanak magukra, majd bezártam az ajtót és visszafeküdtem.
-Sam, Sam! Hol vannak anyáék? –rázogat Lara
-Mi? Mi történt? –kérdeztem kómásan (ezek szerint visszaaludtam)
-Én is ezt kérdezem. Anyáék már elmentek?
-Ja, igen, még kora reggel. –nyújtóztam egy nagyot
-És nekem miért nem szóltak? –kérdezte durcásan
-Mert nem akartak felkelteni.
-És te fent voltál? –nézett rám csodálkozva
-Aha, valahogy nem voltam álmos és segítettem nekik pakolni.
-És az ajándékok?
-Elrejtettem a bőröndjükben. –mosolyogtam
-Oh, de én el akartam köszönni tőlük. –ült le az ágyamra
-Hívd fel őket. –nyomtam a kezébe a telefonom, én pedig lefoglaltam a fürdőt
Már épp levettem a pizsim, mikor észrevettem, hogy nincs bent az aznapi ruhám. Gyorsan magamra tekertem egy törölközőt és a szobámba mentem. Épphogy kinyitottam a szekrényajtót, valaki csengetett. Mivel Larát sehol sem találtam, így kénytelen voltam én ajtót nyitni.
-Lara! –kiabáltam, miközben a lépcsőn mentem le, de senki nem válaszolt
Lassan nyitottam az ajtót, közben a másik kezemmel a biztonság kedvéért fogtam a törölközőt. De szerencsém volt, mert mikor megláttam az ajtóban állót, biztos lehullott volna rólam.
-Szi..a – mosolygott kajánul Bill és végig nézett rajtam
-Hello! –köszöntem zavartan
-Ha mindig ilyen lesz a fogadtatás, akkor többet fogok idejárni. –kacsintott egyet
-Ha-ha, nagyon vicces. Miért jöttél?
-Anyu küldött, hogy kérdezzem meg, hogy mikor jöttök. Ebédre vagy pedig vacsorára. – mondta, s összébb húzta magán a kabátot
-Nem tudom, meg kell keresni Larát. Addig gyere be, mert én is nagyon fázom.
-De nem zavarok?
-Nem, gyere nyugodtan. –azzal a nappaliba sétáltunk
Lara épp ekkor jött lefele a lépcsőn és nevetve kérdezte.
-Hát ti mit csináltok?
-Semmit, téged kerestelek.
-Egy szál törölközőben? –mosolygott
-Ahjj, hagyjál már, inkább beszélj Billel. –azzal felsiettem a szobába
Gyorsan felöltöztem, bekapcsoltam a tv-t és végig dőltem az ágyon. Nem sokáig lustálkodhattam, mert 11 óra múlt pár perccel és készíteni kellett ebédet. Ezért elmentünk a boltba, bevásároltunk, majd itthon elkészítettünk egy kis húslevest és sült krumplit rántott hússal.

-Nem akarom ott tölteni a karácsonyt. Muszáj ezt? –kérdeztem nyűgösen, miközben a cuccaim pakoltam
-Tudod, hogy anyáék nem engedik, hogy egyedül legyünk itthon több napon át.
-De nem tudnák meg.
-Mert gondolod, hogy Simon meg Gordon nem szólnának nekik, hogy nem vagyunk ott? –kérdezte felhúzott szemöldökkel Lara
-Majd lefizetjük őket. –vigyorogtam
-Ahjj, Sami, inkább pakolj. –vágott hozzám egy párnát
-Héé, ezt még visszakapod! –s már repült is egy párna, ami jól telibe találta
-Áúú! –hallatszódott ikrem hangja, majd jobbnak látta, ha átkullog a szobájába

Este 7 volt és az utcán 2 lány alakja volt kivehető, akik épp a cuccukat hurcolják át a szemszomszédhoz. Mivel nem volt kedvem Billt kerülgetni napokon át, így elég durcásan érkeztem hozzájuk. Lara csengetett, és egy sapi nélküli, vállán szétterülő rasztájú Tom sétált a kapuhoz.
-Sziasztok! –köszönt mosolyogva
-Szia!
-Hello!
-Együtt lesztek a vendégszobában, ha nem baj. –mondta Tom, miközben az emeletre mentünk fel
-Rendben.
-De az ágy kétszemélyes. –vigyorgott kajánul, mire Lara meglökte
-Tessék, itt van. –tárta ki az ajtót
-Ez tök szép! –ájuldozott ikrem
-Igen, tényleg szép. –mosolyogtam
-Majd a fürdőt is megmutatom, csak épp Bill zuhanyozik. De Sami téged biztosan szívesen látna. –kacsintott
-Ahjj, hagyj már! –vágtam oldalba
-Hé, csajok! Össze fogtatok ellenem? –nevetett –Jól van, a vacsora 10 perc múlva kész. Lejöttök, vagy inkább fent maradtok?
-Maradunk. –jelentettem ki
-Oké, akkor majd szólok. –azzal mosolyogva kisétált
Kb. 15 perc múlva szólt a raszta, hogy menjünk le. Csak négyen voltunk, mert Gordon-ék valami összejövetelre voltak hivatalosak és ott vacsoráztak. Egész idő alatt csak Tom és Lara beszélgetett, mi Billel kínosan hallgattunk és olykor félve pillantottunk egymásra.
-Neked meg mi bajod van? –kérdezte ikrem, már jóval a vacsi után, fent a szobában
-Semmi, megyek zuhanyozni. –mondtam, azzal a kezembe kaptam a pizsamám és kimentem
Mivel a drága Tom még nem mutatta meg, hogy mi hol van, így azt sem tudtam, hogy a hosszú folyosón melyik ajtó nyitja a fürdőt. Találomra benyitottam az egyik szobába, de az pechemre a Simon-ék hálója volt. Megpróbálkoztam a mellette lévővel, lassan nyitottam be, óvatosan és egy sötétkék szobában találtam magam. Szétnéztem és az ágyról Bill nézett vissza rám.
-Öhm… bocsi, a fürdőt keresem. – mondtam halkan
-A folyosó másik végén van, jobbra.
-Köszi. –lassan fordultam meg és indultam ki, de ekkor..
-Sami!
-Igen? –kaptam vissza a fejem
-Semmi…-hajtotta le a fejét
Csak bólintottam, majd szinte kimenekültem a szobájából. Gyors léptekkel szeltem át a folyosót, majd bezártam a fürdő ajtaját és sírva rogytam le annak mentén.