Markkal kézen fogva sétáltunk le a lépcsőn, ugyanis időközben felmentünk a szobába. Lara kérdőn nézett ránk, de nem szólt.
-Akkor majd hívlak. Szia! –azzal nyomott egy puszit az arcomra
-Szia! –mosolyogtam
A velünk szemben lévő ház kapujában egy éppen búcsúzkodó Bill-Susi párost pillantottam meg. A gyomrom görcsbe rándult, kirázott a hideg, majd gyorsan megfordultam és bementem. Az ajtónak dőltem és hatalmas sóhaj hagyta el tüdőmet.
-Mi baj? –jött oda Lara
-Nekem? Semmi bajom. –a nappaliba siettem és betakaróztam
Kézbe vettem a lázmérőt, hogy megnézzem, lentebb ment-e már a lázam.
-Megint jártok? –ült le mellém
-Igen.
-De hisz nem is szereted. Akkor miért? –kérdezte értetlenül
-Szeretem őt …csak nem úgy, mint ahogy mást tudnék szeretni. Nem akarom őt megbántani, már annyit várt rám. Tudom milyen érzés, mikor az, akivel együtt szeretnél lenni nem úgy érez irántad, mint ahogy te. Szeretném, ha ő nem tapasztalná meg ezt az érzést, főleg nem nálam. Vele maradok, ameddig csak tudok. –sóhajtottam
-Bill az, igaz?
-Nézd, már csak hőemelkedésem van. Elmegyünk ajándékokat vásárolni? –kérdeztem csillogó szemekkel
-Sami, válaszolj, kérlek. –jött utánam, én ugyanis már a lépcsőn szaladtam fel a szobám irányába
-Hát jó, akkor megyek egyedül.
-Neeem, megyek veled! –azzal ő is beviharzott a szobájába
Jó meleg ruhát vettem elő, megmosdottam, a hajam kiengedtem, kezembe kaptam a kis retikülöm és topogva álltam nővérem ajtaja előtt.
Mikor meguntam a várakozást lementem a konyhába, öntöttem egy pohár forró teát és lassacskán megiszogattam.
-Na végre! Indulhatunk? –pattantam fel a székről, mikor az ajtóban megjelent Lara
-Persze. –ezt olyan természetesen mondta, mintha mondjuk 2 percet vártam volna rá
A hűtőn hagytunk egy cetlit anyáéknak, ha esetleg előttünk érnének haza. Bezártuk az ajtót és megcéloztuk a buszmegállót.
-És Billnek mióta van barátnője? –kérdeztem
-2 hete.
-Hm, értem.
Amíg vártuk a buszt, nem sokat beszélgettünk, csak Lara vázolta, hogy mennyi táncórát hagytam ki és őt minden egyesre elkísérte Tom. Mikor megjött a busz kerestünk egy kettős ülést, helyet foglaltunk, de szinte egész úton meg sem szólaltunk. Már az egész város karácsonyi hangulatba burkolózott. Az legtöbb házakat égők borították, melyek szebbnél-szebb színekben pompáztak. A karácsony előszele már arcunkat simogatta, és sorban álltak a fenyőfa árusok. Mivel a fát minden évben apa rendezi, így nekünk már csak az ajándékszerzés maradt. Célba vettük a kedvenc üzletünk, ahonnan minden évben szuper ajándékokkal tértünk haza. Idén sem volt ez másképp, mindenkinek találtunk megfelelő ajándékot, még Marknak és a Kaulitzoknak is. Igaz, volt egy kis vita, hogy én vegyek-e Billnek, de a végén mégis vettem. Hatalmas szatyrokkal tértünk haza, és még szerencse, hogy hagytunk anyáéknak cetlit. Hogy mi?? Itthon vannak? De hát akkor képtelenség lesz felvinni a csomagokat anélkül, hogy észrevennék őket…
-Most mit csináljunk? –kérdezte halkan Lara
-Fogd ezeket, majd én elintézem. –azzal kezébe nyomtam a szatyrokat
-Sziasztok! –mentem be a konyhába nagy mosollyal az arcomon
-Szia! –köszöntek egymás után
-Miért mentél el lázasan? –kérdezte anya
-Nem vagyok lázas, már csak hőemelkedésem van. –mondtam, miközben a kezembe vettem egy almát
Mivel Lara még mindig az előszobában várakozott, így muszáj volt bedobnom valami témát, hogy rám figyeljenek.
-Öhm, anya? Beszélnél nekem az első alkalomról? –kérdeztem halál komoly nézéssel, de nem sokon múlt, hogy nehogy elnevessem magam
-Milyen első alkalom? Mikor először részeg az ember? De hát már voltál részeg. –nézett rám anya értetlenül
-Neeem, anya, nem arról beszélek. Hanem amikor a férfi és a nő…
-Igen-igen, tudom már. –vágott gyorsan a szavamba
-Szóval? –s fél szemmel a lépcsőt figyeltem, ahol Lara bukdácsolt felfelé és a nevetéstől alig bírta el a szatyrokat
-Hogy jutott ez most eszedbe? Jelenleg nincs is barátod. –állapította meg apa
-De, van. Mark. –haraptam az almába
-Már megint jártok? –tette le az újságot
-Igen, ma jött át és azóta.
-És esett már szó köztetek erről?
-Sziasztok! –termett a konyhában Lara, amivel megmentett a választól –Mi lesz az idei karácsonyi menü?
-Figyeljetek, erről szerettünk volna beszélni veletek…idén…karácsonykor is dolgoznunk kell, méghozzá Hamburgban. –mondta anya
-Hogy mi? De hát… Ezt nem hiszem el! –ültem le, s nagyot sóhajtottam
-Tudjuk, hogy mennyire szeretitek a karácsonyt, de ti is tudjátok, hogy most szükségünk van a pénzre. Muszáj mennünk.
Nem mondtam semmit, csak felálltam és felmentem a szobámba. Nem mentem le vacsorázni sem, helyette korábban lezuhanyoztam és az ágyból néztem az egyik kedvenc sorozatom legújabb részét.
Épp a reklámok elől menekülve kapcsolgattam a tv-m, mikor valaki kopogott.
-Bújj be! –mondtam
Ahogy nyílt az ajtó, feltűnt ikrem alakja. Becsukta az ajtót, az ágyamhoz sétált és mellém ült.
-Ne haragudj már anyáékra. –mondta, s a ropis zacskóba nyúlt
-Én nem haragszom. Csak nem voltam éhes.
-Persze, azért nem ettél a kedvenc sütidből sem.
-De hisz tudják, hogy milyen fontos lett ez az ünnep a baleset óta.
-Jó, de te is tudod, hogy egy ekkora házat nehéz fenntartani és kell a pénz. Amúgy meg azt mondták, hogy ha hazajöttek vesznek ki szabit.
-Lányok, gyertek egy kicsit! –szólt apa
Anyáék a tv előtt ültek, de mikor leértünk kikapcsolták azt. Mutatták, hogy foglaljunk helyet, majd belekezdtek.
-Gondolkoztunk és mivel itt a közelben nem laknak rokonok, így a legjobb az lesz, ha Billékkel töltitek a karácsonyt. Már beszéltem Simone-nal és ő örömmel fogadna titeket. Meg gondolom, a fiúk is örülnének nektek. –fejezte be anya, s közben felváltva pillantgatott Larára és rám
Nővérem kitörő örömmel fogadta, én viszont nem igazán repdestem az ötlettől. Persze, ha ez akkor történt volna, amikor még Billnek nem volt csaja, se nekem sem volt Mark, akkor már alig vártam volna azokat a perceket, amit vele töltöttem volna. De így csak egy halk „ok”- ra futotta.