5. Rész: Az első nap…:

Este nyolc, de a Nap még fenn az égen, én pedig Berlinben bolyongok, valami pláza után kutatva. Eli a tanfolyamon, Kitti és Timi meg moziznak. Sok kérdezősködés után, nehezen, de végre megtaláltam a nagy bevásárlóközpontot, ami tömve volt jobbnál jobb butikokkal. Rögtön a New Yorkerbe be is tértem. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de ahogy nő az ember, meg kell tanulnia a korának megfelelően öltözködni. Tiniként inkább lazán, sportosan öltöztem, aztán a szűk farmer jött a divatba. De így, húsz évesen az ember lánya nőiesen, divatosan, csinosan akar kinézni, nem pedig egy lázongó fiatalként. És mi tagadás, nekem nem ilyen kis blúzocskák, meg pántos topocskák sorakoznak a szekrényben, hanem a megmaradt sportos dolgaim (amik a szívemhez nőttek). Elhatároztam tehát, hogy ha nekem munkám lesz, akkor változtatni fogok a kinézetemen, s valamelyest igazodom az elegáns dolgozó nők csoportjához (de nem dobom ki azokat a jó tornacipőimet sem, ki tudja mire lesznek még jók).

Nekiáltam hát a szoknyák sorának, amit mellesleg nem szeretek, csak fontos alkalmakkor kapok fel egy feketét, de hát most az alap ruhatárba ez is beletartozik. Kinéztem magamnak egy mini farmerszoknyát, és egy ujjnyival hosszabbat fehérben, majd a karomra kaptam egy térd feledtig érő fekete nacit is. Szétnéztem még a blúzok között és találtam egy nagyon csinos zöld és sárga szaténblúzt, mély V kivágással a mellnél. Na de, hogy ne csak nőiest keressek, nekiálltam valami jó kis disco-s cuccnak is, hisz azért lehet valami nőies és disco-s is nem? Ugye hogy de? Na… Tehát jól megrakodva álltam be egy fülkébe, majd egyenként felpróbálgattam minden darabot. Az a disco-s nagyon tetszett és jól is állt, így már az tuti a kosárba megy. A szoknyákkal gondban voltam. Eddig ugye nagyon ritkán hordtam őket, nem tudtam megállapítani, melyikben van bálna méretű lábam, de hosszú tanakodás után csak a farmerszoknyánál maradtam. A két szaténblúz is jól állt, és a fekete gatya is, így azokat is meghagytam és kerestem valami cipőt is. Ott pedig egy sárgát választottam. Teljesen beindultam, mindenféle hülyeséget megnéztem, mintha valami nagy bevásárlóturnén lettem volna, pedig csak két felsővel akartam hazatérni. Beálltam fizetni és gyorsan elfelejtve, hogy mennyit fizettem kisétáltam az üzletből.

Már eléggé besötétedett, mikorra én kiértem a bevásárló központból. De mint a nagyvárosokban, itt is most indult be az élet, a tinik csak úgy nyüzsögtek az utcán, biztos mentek átbulizni az éjszakát. Hangos veszekedésre lettem figyelmes az egyik buszmegállóban, ahol egy hatalmas fekete kocsi állt.

-         Ha ezt nem bírod felfogni, akkor jobb is lesz, ha elmész! – kiabált egy fiú a kocsiból.

-         Nem hiszem el, hogy még neked áll feljebb! Együttlátlak egy csajjal és azt te olyan természetesnek veszed! – a fekete hajú lány a szórakozóhelyről… Akkor csak nem…?

-         Én mondtam, hogy nyílt kapcsolatra vágyom!

-         Sajnálom, hogy nem felelek meg a nagy Tom Kaulitz elvárásainak! – így a fekete.

-         Kicsim… - Tom is kiszállt, otthagyva a kocsit és elkapta a lányt.

-         Most persze kicsim…

-         Vegyél lejjebb a hangodból – szólt rá és körbepillantott. Tekintetünk ismét találkozott, egy fél percig farkasszemet néztünk, majd behúzta a lányt a kocsiba, becsapta az ajtót és elszáguldott az ellenkező irányba.

*

Kedden hihetetlenül korán keltem. Csak Timi iszogatta nyúzott arccal a kávéját, mikor én frissen és fitten kitáncoltam a szobámból az újonnan vett rucikban.

-         Hű de beindult valaki – mosolygott rám és megnézett. – Csini. De minek is öltözöl ki?

-         A kölyköknek. Hogy elújságolhassák az iskolában, na meg az oviban, hogy milyen szexi lány vigyáz rájuk – kacsintottam.

-         Pedofil – forgatta meg a szemét. Beálltam a tükör elé, megigazítottam a sárga kivágott topomat (csak ez nem új rajtam), a fekete gatyát is fentebb húztam és belebújtam a sárga cipőbe. Felfogtam a hajam, elraktam a szemüvegem és elővettem a napszemüveget, majd a kis táskámmal a kezemben és egy „Pá!” kíséretében elindultam „dolgozni”.

*

-         Kevin, ne szaladj! – kiabáltam a kis szőke törpe után, aki mikor meglátta az ovit, hatalmas mosollyal az arcán nekiindult. Az ovi nagyon közel volt a házukhoz, úgyhogy alig egy negyedórát sétáltunk. Karin mondta, hogy ugorjak már el a boltba venni néhány dolgot, így majd most az ovi után irány a nagy piac. Az óvónőknek bemutatkoztam, elköszöntem Kevintől (aki mellesleg nagyon ari kisrác) és folytattam utam. Sajnos Karinék messze laknak a piactól, így S-Bahn*-oznom is kellett. A jegykezelők nem azok a szokványos magyarországi lyukasztók (bedugod, rákattintod és kihúzod), hanem először a megállóban az automatából veszel jegyet, aztán mikor megérkezik a jármű, megnyomsz egy gombot, hogy kinyíljon, azután felszállsz és előtted a lyukasztó. Na de most… a jegy állhat 4 részből is… alulról bedugod a papírt és nyomtat rá egy dátumot és pá. Amúgy hozzátenném, hogy nagyon drága… De annyi baj legyen. Egy húsz perces utazás és szintén egy húsz perces gyaloglás után hulla fáradtan (melegben) megérkeztem a piachoz. Vettem zöldséget, majd a boltban tejet, kenyeret, meg amit Karin a vacsorához felírt.

Mikor visszatértem ledőltem egy tíz percre pihenni. A cipő is kikezdte a lábam, a víz is csorgott rólam, minden bajom volt. Aztán gyorsan megmosdottam és nekiálltam a főzésnek (hering és köretnek gratinírozott krumpli**). Még csak dél volt, mikor csörgött a vezetékes telefon. Fel illik ilyenkor venni? Vagy hagyjam? Végül csak felvettem…

-         Halló? – szólt bele valaki, én meg bemutatkoztam. – Á, ön a babysitter… Szóval Matheas beteg, lázas és hány… - innentől elvesztek a képek. Ne már, hogy az első napomon… Karin nem mondta meg, hogy hol van Matheas általános iskolája, de én megtudakoltam az osztályfőnöktől, aki felhívott. Kikapcsoltam a gázt, felkaptam a cuccom, felhúztam a cipőt és bezártam az ajtót, innentől esett ki minden… Az út is, ahol végighaladtam, a házak is, amik mellett elsuhantam. Mentőautó sebességgel siettem a helyszínre, teljesen beparáztam, hogy te jó ég mi lett a gyerekkel (és mi lesz az állásommal). Matheas a kapu előtt ült, zöldes fejjel, mellette egy hosszú hajú kislány állt é s aggódó arccal kérdezgette a fiút, hogy minden rendben van-e.

-         Jól vagy? – guggoltam elé.

-         Jól – dörmögte flegmán. Felállt, de kicsit meginogott, majd miután nem engedte, hogy belékaroljak, zsebbedugott kézzel elindult.

-         Köszönöm, hogy itt maradtál – mosolyogtam a kislányra, aki viszonozta azt, majd integetve visszafutott az épületbe. – A táskádat ne vigyem? – nem válaszolt, csak felém nyújtotta a fekete puma táskáját. – Azt azért elmondod, hogy mi történt?

-         Matek órán rosszul lettem. Hánytam és a tanárnő szerint lázam van – elgondolkoztam, hogy most mit tegyek. A legjobb lesz, ha felhívom Karint…

-         Nem csodálom, hogy beteg lettél. A matektól mindenki az lenne – próbálkoztam nála. Csak egy vállrándítással válaszolt. Mikor megérkeztünk, előhalásztam a kulcsot és betereltem magam előtt. – Öltözz át valami rövidebb cuccba – szóltam utána, mikor elindult a szobája felé. Csak visszaintett. Ledobtam a táskáját a kanapéra és tárcsáztam Karint.

-         Beteg? – kérdezett vissza. – Kihívom nektek az orvost. Majd csak egy óra múlva tudok eljönni, remélem nem gond – az órára pillantottam, most van egy.

-         Nem gond, dolgozz nyugodtan – lediktált még pár gyógyszert, meg leíratta velem azokat is, amikre allergiás. Végül egy hosszú listával kopogtam be Matheas szobájába.

-         Jöhetsz – dörmögte, én meg benyitottam. Szép szoba volt, bár kicsit rendetlen, a falakt pedig motorok és kocsik képei borították. Az ágya az ablak alatt volt, pont szemben az ajtóval. Leraktam az íróasztala mellé a táskát és mellé léptem. Megfogtam a homlokát, de ő elhúzódott.

-         Anyukád hívja az orvost. Jól vagy? – kérdeztem, mert enyhén remegett.

-         Fázom – mondta és most hagyta, hogy megfogjam a homlokát, ami forró volt. Beadtam neki egy lázcsillapítót és néhány törölközőt is bevizeztem.

-         Most légy szíves takarózz ki, mert ezeket rád kell tennem – mondtam és felmutattam a vizes törölközőket. Vonakodva lehúzta magáról a vékony takarót, én pedig a lábaira tekertem kettőt a törölközőkből.

-         Hideg.

-         Pedig csak langyos. Bírd ki picit… - becsavartam a kezeit, a homlokára is tettem egyet. - Nem csúnya kölyök – állapítottam meg magamban. – Ha felnő, jó pasi lesz.

-         Köszi – mosolygott rám. Ez volt az első mosolya eddig. Megborzoltam a haját és kiegyenesedtem.

-         Nincs mit.

-         Azt hittem, te ilyen beképzelt vagy – mondta, majd becsukta zöld szemeit.

-         Akkor most csalódnod kellett bennem – leültem a földre és nekidőltem az ágyának. – Ha szépen megkérsz, csinálok neked teát és tejbegrízt.

-         Mit?

-         Tejbegrízt – fordultam hátra.

-         Ja… csak olyan furán beszélsz. Ritkán lehet érteni, amit mondass.

-         Te meg hadarsz – nyújtottam rá a nyelvem. – De tudod, hogy magyar vagyok…

-         Tudom – sóhajtott. – Szépen kérlek – ismét megeresztett egy vigyort és én is visszamosolyogtam. Kirázogattam a törölközőket, majd újra ráraktam és kisétáltam, hogy nekiálljak a tejbegríznek, na meg, hogy folytassam a vacsorát.

* S-bahn = Straßen-Bahn = ez nálunk a villamos, ami náluk egyébként néha napján bemegy a föld alá is :D. Szinte ugyan ilyen az U-Bahn (ami eredetileg a metró), de bár „u = unter” szintén közlekedik a föld felett.

** Gratinírozott krumpli = csőben sült krumpli

http://forum.netbulvar.hu/pictures/forum/2008/06/01/3844840.picture

http://s226.photobucket.com/albums/dd236/Meirababy/?action=view¤t=srgaszatnblz.jpg

http://img220.imageshack.us/img220/9540/p1010105ce8.jpg

Ezek lennének a ruhák. A fekete gatyáról nem találtam képet, de olyan combközépig ér, nem farmer és van egy csat az alján. És a discosról sincs :/. A zöld blúz meg olyan mint a sárga, csak zöld :P.