Larával kerestünk egy üres helyet, majd leültünk. Pár perc múlva megjelent Andreas és mindkettőnk kezébe belenyomott egy-egy poharat, amiben alkohol lötykölődött.
-Mi ez? –kérdeztem, s közben közel hajoltam hozzá
-Wihsky. –mondta
Gyorsan beleszippantottam, majd egy kortyra lehúztam, aztán visszaadtam a kezébe a poharat. Larára néztem, aki fintorogva forgatta kezében az italt, majd letette az asztalra. Megforgattam a szemeim, és a táncoló párokra néztem. Pár perccel később már ott tombolt köztük Lara is. Na, és kivel? Hát persze, hogy Tommal. Andreas eltűnt mellőlem, és egyedül maradtam. A szemeim megállás nélkül kutattak egy ismerős szempárt, de sehol sem találtam. Nem tudom miért, de őrült hiányérzetem volt. Igen, bevallom, hiányzik. Méghozzá nagyon. Minden percben abban reménykedtem, hogy váratlanul lehuppan mellém, nyom egy puszit az arcomra, majd közel hajol hozzám és folyamatosan csak beszél, én pedig nevetek a viccein. Majd feláll, felém nyújtja kezét és táncolni hív. De hiába pillantgattam állandóan az ajtóra, és körbe az emberkéken, sehol nem találtam. Majd egyszer csak valaki tényleg leült mellém. Nagy gyorsasággal felé fordítottam a fejem, de csalódottan vettem tudomásul, hogy csak Andreas egyik haverja ül mellettem.
-Hello, széplány! –mosolygott
-Szia!
-Hogy tetszik a buli? –kérdezte, s közelebb ült hozzám
-Hát, jó kis este.  
-Gyere, pörögj fel egy kicsit. –nyújtotta a kezét
-Nem, köszi, egyenlőre jó itt nekem. –mosolyogtam
-Gyere, táncolj! –kérte, s egy kicsit megbotlott, és ekkor láttam, hogy már nem kevés ital van benne
-Majd kicsit később, oké? –próbáltam nem feltűnően elhúzódni tőle
-Na jó, te tudod. Ha kellenék, ott leszek! –mutatott a tömeg közepébe, majd eltűnt a vadul táncoló tinik között
Felálltam, majd megpróbáltam a lépcsőhöz eljutni. Mikor végre sikerült, egy sóhajjal kísérve elindultam az emeletre, hogy megkeressem a fürdőszobát. A folyosón sorban álltak egymás mellett az ajtók, lehetetlenség lett volna pont a mosdót eltalálni. Benyitogatni nem akartam, nehogy olyat lássak, ami nem rám tartozik. Lassan lépdeltem a szobák előtt és próbáltam a legcsendesebbet megtalálni. Egy srác jött velem szemben, aki elég feltűnően megnézte a dekoltázsom, majd rám kacsintott. Csak mosolyogtam, majd mentem tovább. Az egyik helység elég csendes volt, ezért benyitottam. Bár ne tettem volna! Nem részletezem, de az ajtóra ki kellett volna tenni egy 18-as karikát. Gyorsan becsuktam az ajtót, és tovább mentem, miközben azon járt az agyam, hogy hogyan csinálhatták ilyen halkan. A folyosó végén jobbra az egyik ajtó félig kinyitva állt. Óvatosan bekukucskáltam és hálát adtam az égnek, hogy végre megtaláltam a fürdőt. Beléptem, bezártam magam mögött az ajtót, majd neki dőltem és egy nagyot sóhajtottam. A mosdóhoz léptem, és megmostam a kezem, hogy ne legyen annyira melegem. Mivel az egész házban cigi füst terjengett (és én fulladok ettől), kinyitottam az ablakot. Rá két másodpercre a szívem elfelejtett verni. Ahogy kinéztem, az utca másik oldalán, a járdaszegélyen ott ült Ő. A lámpa éppen csakhogy pislogott, ezért nem láttam tisztán, hogy mit csinálhat, csak annyit tudtam kivenni, hogy a térdeit felhúzva ül, és a házat nézi. Hirtelen ismét kivert a víz és a szívem hevesen dobogott. Hirtelen ötlettől vezérelve kivágtam az ajtót és hihetetlen gyorsasággal száguldoztam le a lépcsőn, néhány embert majd’ felborítva. Elhadartam egy gyors „bocsi”-t és futottam volna tovább, ha a lépcső aljánál nem áll velem szembe Tom. Mivel láttam rajta, hogy nem szándékszik arrébb menni, így ahogy csak tudtam lelassítottam.
-Hova sietsz? –kérdezte vigyorogva
-Hát… én csak…- lihegtem
-Na, akkor gyere velem táncolni. –azzal megfogta a kezem és behúzott a tömegbe
-De Tom, ne…várj… -mondtam, de az üvöltő zene elnémította hangomat
-Tessék? –hajolt közel hozzám
-Semmi…- legyintettem lemondóan, majd hagytam, hogy a kezeit a derekamra tegye és el kezdtünk lassúzni
Az illata teljesen olyan volt, mint Billé, ami totál megszédített, így odabújtam hozzá. Ő csak mosolygott és táncoltunk tovább. Mikor vége lett a dalnak, nyomtam egy puszit az arcára, majd kirohantam. Csak értetlenül nézett utánam, majd elindult Lara felé. Úgy ahogy voltam, miniszoknyában és egy szál toppban termettem az utcán. Hiába néztem 1000 felé, Bill sehol nem volt. Csalódottan sétáltam oda, ahol még az előbb ő ült. Leültem a járdára, majd kezeimet megdörzsöltem, mert iszonyúan fáztam. Lenéztem a járdára, ahol kicsi vízcseppekre lettem figyelmes. De hát az eső sem esett… Percekig ültem ott és csak figyeltem a földön heverő könnycseppeket, melyek mellé kis idő múlva újabbak csatlakoztak, de immár az én szememből hullottak és végigfolyva az arcomon égették bőrömet. 
Reggel vacogva ébredtem, hiába voltam nyakig betakarózva és a fűtés is fel volt véve. Az órára sandítottam. 11 óra, ideje felkelni. Lassan kitakaróztam, elvégeztem a fürdői tevékenységeket, majd lebattyogtam a konyhába, ahol anya az ebédet készítette.
-’Reggelt! –ültem le az egyik székre, s összehúztam magam, hogy ne fázzak annyira
-Jó napot! –mosolygott rám –Az este hogy-hogy olyan hamar haza jöttél? És józanon?
-Ahjj, anya, azt csinálod, mintha valami alkoholista lennék. Egyszerűen nem volt kedvem maradni. Tök sz@r buli volt az egész. –mondtam
-Hát, a testvéred nem így gondolja. Ma reggel jött haza. Vagyis jöttek, mert Tom haza kísérte. –mondta, miközben a krumplit pucolta
-Gratulálok! –mondtam bunkón, majd tüsszentettem egyet, majd kettőt….és még egyet
-Jobbulást! –fordult felém anya –Nem fáztál te meg?
-Hát, lehet… -„hapci”
-Fázol is? –jött oda hozzám
-Mindjárt megfagyok. –dideregtem
-Várj, hozom a lázmérőt, addig takarózz be a kanapén. –mondta anya, s megvárta amíg a nappaliba megyek
Pár perc múlva meg is érkezett, és betettem a mérőt. Nem sokkal később már csipogott is. 
-38,3. –húzta fel a szemöldökét anya
-Pfff….jól fog telni a karácsonyom….- dünnyögtem a paplan alól
-Takarózz jól be, főzök neked forró teát, hozok gyógyszert és lehívjuk a háziorvost. –mondta anya, miközben jól betakart (pedig már jobban nem is lehetett volna J)
Jól bebugyolálva feküdtem az ágyon és a tv-t kapcsolgattam. Kis idő múlva megérkezett az orvos, aki megállapította (egy jó kis letolás után, amiért tegnap olyan lengén öltözve ültem kint), hogy torokgyulladásom is van, és jó ideig még ágyban kell maradnom. Miután elment, Lara ásítozva jött le a lépcsőn és csodálkozva állt meg előttem.
-Hát veled mi történt? –nézett rám álmos szemekkel
-A testvéred tegnap este elhozta a vesztét. De igazán odafigyelhettél volna rá, hogy ne menjen ki egy szál szoknyában télen. –oltotta le anya Larát
-Nem kell rám vigyázni! –ültem fel
-Ezekszerint mégis csak kell. –jött oda anya és a kezembe nyomta a teát
-Hát gratulálok, ha ennyi esze van, hogy éjszaka kimenjen. –motyogta az orra alatt
-Hallottam! –kiáltotta anya a konyhából
Hát…nem volt valami fényes a mai délelőttöm… A torkom csak rosszabbodott, már a hangom is kezdett elmenni és a lázam nem enyhült. Ugyanúgy fáztam és tüsszögtem. Épp az egyik unalmas filmsorozaton bambultam, amikor valaki belépett az ajtón. Felnéztem, és ott állt ő. Haja nem volt felturbózva, smink sem volt az arcán, csak így, tök természetesen nézett ki.
-Szia! –köszönt, s közelebb jött
Megköszörültem a torkom és felültem.
-Hello! –köszöntem kissé rekedten
-Hallottam, hogy beteg vagy, gondoltam meglátogatlak. –mosolygott
-Ez nagyon aranyos, de mi lesz, ha elkapod tőlem?- kérdeztem
-Akkor majd együtt nyomjuk az ágyat. –jött oda és leült mellém
Látta a szememben a huncut vigyort, így gyorsan hozzátette:
-Ne értsd félre!
-Már késő. –nevettem, mire ő is felnevetett
-Mi történt veled az elmúlt hetekben? –kérdezte kedvesen
Végre ott volt velem, ott ült mellettem. A kezem kivettem a paplan alól, így hozzáért Bill karjához. A szemei csillogtak és ismét éreztem az illatát. A mosolya elbűvölt, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok.
-Hahó! –lóbálta meg nevetve előttem a kezét
-Jah, bocsi. Hát…elég unalmas volt. –néztem magam elé
-És milyen volt a tegnapi buli? –kérdezte
-Rohadt jó volt, komolyan mondom! Ilyen jó buliban még életemben nem voltam!
-Komolyan? –nézett rám csalódottan (ezt a nézését most nem értettem)
-Dehogy, nagyon uncsi volt. Mondjuk csak nekem, és hamar haza is jöttem.
-Értem. És, hogy fáztál meg ennyire?
Na, most mit mondjak? Hogy egy órán át ültem kint a 0 °C-ban, mert annyira hiányzott, és reméltem, hogy visszajön?
-Tegnap elég lassan sétáltam haza, és a ház előtt időztem is egy kicsit, mert hívtak telón és nem jöttem be, nehogy felkeltsem anyuékat. –füllentettem
-Aha. Azért máskor siess majd befele a jó meleg házba. –mosolygott
-Rendben!
Bill egész délután nálunk maradt, és sorban néztük a dvd filmeket, közben popcornt rágcsáltunk. Nagyon rég nem éreztem már magam ilyen jól. És e percekben felfedeztem, hogy jóval többet érzek Bill iránt, mint puszta barátság.