Reggel, mikor felébredtem Lara már nem volt mellettem. Valahogyan az ágy szélére kerültem, és mikor fordultam, a földön landoltam. Visszafojtottam egy szitkozódást, majd megdörzsöltem beütött végtagjaimat és felálltam. Szokásosan a mosdóban kezdtem a reggelt. Megmosdottam, majd a srácok hangjára lettem figyelmes. Lelépdeltem az emeletről és a konyhába mentem, ahol ott ült ikrem a két fiúval.
-’Reggelt! –kóvályogtam be álmosan
-Neked is!
-Hogy aludtál? –kérdezte Tom
-Jól, köszi. –töltöttem ki a kávém
-Te jól aludtál? Örülök neki, mert én egész éjjel azon voltam, hogy nehogy leesek az ágyról. –közölte Lara, miközben helyet foglaltam
-Ne bántsd már szegényt, elég neki a tegnapit feldolgoznia. –vett a védelmébe Bill
-Na, szóval azért jöttünk, hogy segítsünk elfelejteni azt a szörnyet. És arra gondoltunk, hogy elmegyünk a pályára deszkázni. –közölte Tom, 1000 Wattos mosollyal az arcán
-Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy én is veletek megyek?
-Oh, dehogynem, hisz miattad szerveztük. –kacsintott Bill
-Bizony, úgyhogy mars fel a szobádba átöltözni. Ha akarod, segítek. –nyújtotta a rasztás a kezét, de egy gyilkos nézéssel elintéztem
Már a szobám ajtajánál jártam, mikor hallottam, hogy Bill leoltotta Tomot, az öltözős dumájáért. Csak mosolyogtam rajta, majd bementem. Magamra kaptam egy fekete gatyát, egy halálfejes pólót, arra egy szintén fekete pulcsit, a hajam megfésültem, felkaptam a deszkám és ismét lementem hozzájuk. A többiek már az előszobában toporogtak és rám vártak.
-Mehetünk? –kérdezte Tom, majd a deszkáját felkapva az ajtóhoz lépett
-Felőlem.
Ahogy kiléptünk, mindannyiunkat megcsapott a december hideg szele. A sálam feljebb húztam az államra és gyorsan felhúztam a kesztyűm. Néma csendben haladtunk a pályához, majd mikor odaértünk a rasztás ledobta a deszkát és máris megcélozta a félcsövet (tudjátok ez az a hely, ahol a gördeszkás srácok ugratni szoktak), majd Lara is követte. Ott álltunk Billel egymás mellett, én a cipőm néztem, ő pedig testvérét, ahogy a különböző ugratásokkal szédíti a nővéremet.
-Veszünk forrócsokit? -fordult felém és megeresztett egy mosolyt
-Persze, vegyünk.
Azzal elindultunk a közeli büfé felé. Megvettük a csokikat, aztán visszasétáltunk Laráékhoz. Leültünk az egyik padra és csöndben iszogattunk. Nagyon fáztam, ezért szorítottam a poharat. Bill ezt észrevette és közelebb ült hozzám.
-Fázol, kiscsillag?
-Áh, dehogy, bírom a mínusz fokokat. –mondtam dideregve, de mosollyal a szám szélén
-Gyere ide! –húzott közel magához, majd átölelt
Ismét éreztem azt az illatot, amit mindannyiszor mélyen magamba szívok, akárhányszor csak megölel. A tegnapi eset óta tartok a pasiktól, de Bill más. Ő egészen … hogy is mondjam … különleges. Ahogy ott áll velem szemben, rám néz, a csillogó szemei kutatnak barna szemeimben … ilyenkor a hideg kiráz tőle. De mégis melegséget áraszt, szeretetet, törődést és kedvességet. Ahogy hozzám szól, beszél hozzám, egyszerűen megőrjít. És akkor az öleléséről, a mosolyáról, az érintéséről még nem is beszéltem… Jajj ne, nem akarok szerelmes lenni!! Senkit nem akarok közel engedni magamhoz, főleg nem egy srácot! Nem, nem vagyok szerelmes! Egyszerűen csak barát. Egy jóbarát. De mi van, ha mégis többet érzek iránta? Nem akarok még egyszer csalódni.
Ahogy Bill ölelt, végigsimította kezét a karomon. Nagyon jólesett, ámde kirázott a hideg. A közelében mindig olyan jól éreztem magam és soha semmi probléma nem bántott. Éreztem, hogy ő tényleg szeretne és nem hagyna el csakúgy, bántani pedig végképp nem bántana. Őszintén szólva megijedtem a saját érzéseimtől és gyorsan felpattantam Bill öleléséből.
-Mi baj? –nézett rám aggódva
-Nincs semmi, de most haza kell mennem. –azzal felkaptam a deszkát és már rohantam is haza
Bill értetlenül nézett utánam, majd ő is futni kezdett. Hallottam a kiáltásait, de nem álltam meg, csak futottam tovább. Egy váratlan pillanatban azonban valaki megrántott hátulról és ennek köszönhetően megálltam. Megfordultam és az énekes állt velem szemben. Haja kócos volt a futástól és gyorsan szedte a levegőt.
-Nekem … elmondhatod…mi bánt. –próbálta kipréselni a szavakat
-Úgy sem értenél meg. –mondtam lemondóan
-Honnan tudod? Honnan tudod azt, hogy engem még soha senki nem csapott be és, hogy soha nem hagytak el? Hogy a szívem nem égette a szenvedés és az egyedüllét fájdalmai, mikor az, akit szerettem más karjaiban láttam? Honnan tudod, hogy nem értelek meg? –szemeiben most először láttam felcsillanni a fájdalom fényeit és éreztem, hogy marcangolják a múlt emlékei
-Tudom, hogy már mindenki csalódott és hagyta ott az a valaki, akiért meghalni is képes. De engem az utobbi időben több csalódás ért, mint eddig. És senkit nem akarok közel engedni magamhoz. Senkit! Mert akkor az a valaki ismét csak átvág, becsap vagy megcsal. És nekem ebből már elegem van! –közöltem vele kissé hangosan, majd hátat fordítottam neki és ott hagytam
Bill szóra nyitotta a száját, de aztán mégsem szólt. Végignézte, ahogy eltűnök a hatalmas házban és sorban kapcsolom fel a lámpákat.
-Tudom mit érzel. –suttogta, majd hangtalanul visszasétált a padhoz, amelynél az előbb még boldogan bújtam hozzá

*

Karácsony előtt vagyunk 3 nappal. Már hetek óta nem láttam Billt és nem is beszéltem vele. A csajokkal eljártunk bulizni, na meg próbákra. Tom persze napi vendég nálunk és nagyon jóban van Larával(már túl jóban). Néha hármasban lógunk, de Bill azóta  a nap óta nem jár hozzánk. Már többször átgondoltam, amit akkor ott a fejéhez vágtam és lehet, hogy túl komolyan vette az egészet. Hiányzik, persze, hogy hiányzik, de egy részem örül annak, hogy nem szerettem bele. Ma estére Andreas (akivel az elmúlt hetekben ismerkedtem meg) bulit szervezett mára. A buli este 10-kor kezdődik, és most fél 9 van. Szóval, ideje lenne készülődni. Először is lezuhanyoztam, majd alaposan bekentem magam testápolóval. Pár perccel később törölközőbe csavarva léptem be a szobámba. A ruhám már előre ki volt készítve, így csak magamra kellett, hogy kapjam őket. Egy mini farmerszoknyát vettem fel, hozzá egy piros pántnélküli toppot. Mikor ismét a fürdőbe mentem, már Lara is ott volt. Rajta egy testhez simuló farmer térdnadrág volt és egy nyakba akasztható, fekete topp volt, ami hagyta látszani a köldökét. Már negyed 10 van, és még csak most kezdem megcsinálni a hajam. Mivel zuhanyzás közben már megmostam, így már csak vasaltam rajta. Lara frizkója ugyanilyen lett és még a sminkünk is egyforma volt.
-Nem láttad a nyakláncom? –rohant be Lara a fürdőbe és kutakodni kezdett
-Miért rajtam keresed a cuccaid? –kérdeztem
-Naaa, nem láttad?
-Nézd meg a szobádban, a fiókban. –mondtam, miközben fekete szemcerkával húztam ki épp a szemem
-Ááh, megvan!! –kiáltott ikrem pár perc múlva
-Na, és még nálam keresi. –motyogtam
-Hallottam ám! –állt be mellém a tükör elé és kezébe vette az alapozót
-Nem tudod  hol van a magasszárú csizmám? –túrtam fel a szekrényem
-Miért mindig rajtam keresed a cuccaid? –utánozott
-Jó, most nem érek rá vitatkozni, pár perc múlva 10 óra.
-Nézd meg nálam, lehet, hogy még nem adtam vissza. –dugta be a fejét az ajtómon
Átsiettem nővérem szobájába, és nekiugrottam a szekrényének.
-Lám, mit találtam! –lóbáltam meg a kezemben a fekete csizmát
-Gratulálok! –jött be Lara is, és még néhány dolgot a táskájába dobott
Lementem anyuékhoz, ittam egy pohár forró teát, majd lejött Lara is. Elmondták, hogyha lehet, most ne részegen jöjjek haza és ne egy idegen sráccal. Miután megtörtént a „megbeszélés”, magunkra kaptuk a kabátot és sálat, majd kiléptünk az utcára. A zene máris idehallatszott a szomszéd utcából. Dideregve álltunk meg az ajtóban, ami épp akkor nyílt ki és egy srác átesett a küszöbön. Ahhoz képest, hogy még csak egy negyedórája kezdődött a buli, elég részeg volt. Larával átléptük azt a valakit, és bementünk. Andreas máris előttünk termett, segített levenni a kabátot, majd két puszival üdvözölt minket. Sóhajtottam egy nagyot, végig néztem a táncoló és a kanapén csókolózó párokon és ekkor jöttem rá, hogy még előttünk az éjszaka.