Már a konyhában ültünk, Lara készített nekem forró teát és Bill épp meséli a kint történteket. Még mindig sírtam és remegtek a térdeim. Nem tudom miért, de féltem, így közel ültem Billhez.
-Azt a szemetet jelenteni kell a rendőröknél. –mondta Lara
-Nem, nem kell. Biztos nem fog visszajönni. –szólaltam meg először, mióta bejöttünk
-De azt mondta, hogy még megfizetsz. Nem akarom, hogy bántson, Sam. – fogta meg az asztal alatt Bill a kezem
-Majd megbeszéljük, de jelenleg nem tudok értelmesen gondolkozni. Felmegyek a szobámba. –próbáltam felállni, de megint megszédültem, és visszaestem
-Várj, felkísérlek. –segített felállni Bill
Mikor a szobába értünk leültem az ágyra, Bill pedig mellém.
-Biztos jól vagy? –nézett rám
Nem válaszoltam, csak sírva a nyakába borultam. Olyan jó volt átölelni őt, melegséget, szeretet és biztonságot árasztott és ez volt az egyetlen, ami megnyugtatott.
-Ne sírj, itt vagyok veled. Nem fog bántani, nem engedem. –szorított magához
-Annyira rossz volt. Azt mondta, hogy akkor is a barátnője leszek, és nem enged el. –zokogtam
-Felejtsd el, amit mondott, már vége van. –súgta
-Bill, nem maradnál még itt egy kicsit? –engedtem el
-Dehogynem, ameddig csak akarod. –mosolygott
-Köszönöm. –adtam neki egy puszit
Végig dőltem az ágyon, Bill pedig mellém. Nem szóltunk semmit, nem beszélgettünk, elég volt az, hogy velem van. Így aludtam el mellette.
Nem sokkal később riadtan ébredtem és őt kerestem. Senki nem volt mellettem, Billnek csak a hűlt helyét találtam. Aztán éreztem, hogy ismét rohannom kell a wc-re. Kiadtam magamból még egy adagot, megmostam a szám, majd átmentem Larához. Épp a laptop-ját nyúzta, mikor leültem mellé.
-Hogy aludtál? –fordult felém
-Rosszul. Chrissel álmodtam valami hülyeséget, aztán felkeltem, de Bill nem volt sehol. –mondtam
-Jah, mondta, hogy szóljak, hogy el kellett mennie. Épp Tommal beszélek. –fordította felém a laptopot
-Bocsi, de nem tudok kimenni a gördeszkapályára, nekem ma tánc lesz. –mondtam
-Óh, tényleg. De ugye tudod, hogy nem mehetsz egyedül? –ült fel
-Nem lesz semmi baj … remélem … Nyugodtan menj csak Tommal a pályára. –álltam fel és az ablakhoz léptem
-Hívd el Billt. Tuti, hogy nagyon szívesen elmegy veled. –jött oda mellém
-Nem tudom … nem akarok állandóan a nyakán lógni. –sóhajtottam
-Szerintem nem zavarja, ha veled kell lennie. Én úgy láttam, sőt láttuk, hogy eléggé kedvel téged.  –mosolygott ikrem
-Ez jó, de nekem most egy ideig nem kell pasi. Így is, hogy megjártam Chrissel. –jutott eszembe a délelőtti dolog, és egymás után játszódtak le előttem a képkockák
-Mi baj? –nézett rám ijedten Lara –Most már nem lesz semmi, mert szólunk a rendőröknek.
-Köszönöm. –öleltem meg  -Na, megyek öltözni, aztán átugrom Billékhez.
A szobámba siettem, persze a fejfájás még mindig hűen követette minden lépésemet. A szekrényhez léptem. Igaz, hogy nagyon szeretem a rockot, de nem szoktam így öltözködni, ám most a hangulatomnak megfelelően csupa feketébe öltöztem és ugyanilyen színnel húztam ki a szemem. A hajam megfésültem, a nyakamba akasztottam a kedvenc nyakláncom, felkaptam a kistáskám és kiléptem  a szobámból.
-Elmentem, majd jövök! –kiáltottam az ajtóból
Lassan sétáltam a kihalt utcán és Billék háza felé vettem az irányt. Becsengettem, majd vártam.
Az ajtót egy középkorú, szőkéshajú nő nyitotta ki.
-Csókolom, Billt keresem. –mondtam
-Biztos te vagy Sam. Már sokat hallottam rólad. –mosolygott –De Billék jelenleg nincsenek itthon.
-Áh, értem. Azért köszönöm, viszlát! –köszöntem el, majd hátat fordítottam az ajtónak és elindultam.
Mivel már 5 óra volt és tél elég sötét volt. Az utcán nem minden lámpa égett, volt amelyik pislákolt, de olyan is volt, amely már réges rég kialudt. Minden kis neszre hátra fordultam és megnéztem, hogy nem követnek-e. A szél fújt, így rázta a bokrokat és a faágakat, amelyek félelmetesen hajoltak fölém és úgy nyújtózkodtak, mintha el akarnának kapni. Az egyik fáról egy sereg madár röppent fel, amitól hatalmasat ugrottam és a szívem kalapálni kezdett. Amerre néztem Christ láttam. Gyors léptekkel haladtam tovább, majd futni kezdtem. Mikor megláttam a próbatermet, megkönnyebbültem. A rohanástól szinte beestem az ajtón, de nem érdekelt. Az öltözőbe siettem, ahol a lányok már át voltak öltözve. Én is magamra kaptam a ruhám, összefogtam a hajam, kezembe vettem az ásványvizem és a terembe mentem. Ahogy sejtettem. Mark a helyén ült és a telefonján ütyködött valamit. Istenem, még mindig olyan jól néz ki. Szőke haja óvatosan omlott vállára, izmos festőtestén az ing csak félig volt begombolva. Csillogó szemeivel kutatva nézett szemembe, majd angyali mosollyal üdvözölt. Felállt, lassan hozzám sétált és puha puszit nyomott arcomra.
-Szia! –súgta
-Hello! –köszöntem
-Féltem, hogy nem jössz el. –mondta miközben már a kezdő pozíciót vettük fel
-Egy veszekedés miatt nem hagynám ki a próbát. –mondtam
Közben felcsendült a zene és elkezdődött a próba. Mivel elég rég volt, amikor gyakoroltuk, nem minden lépés ment igazán. Voltak botlások és ritmustévesztések.
-Ne haragudj! –ültem le a szám végén a székre
-Nincs semmi baj. De olyan más vagy. Olyan, mintha nem is itt lennél. Történt valami? –nézett rám aggódó szemekkel
-Nem akarok erről beszélni. –ezzel lezártnak tekintettem az ügyet és ezt Mark is tudta, ezért az este folyamán nem kérdezett a dologról
A próba végére már egészen jól ment az új koreográfia.
-Még egyszer elpróbáljuk, aztán megyünk. –mosolygott Mark
Ismét felcsendült a zene, majd a közepe táján egy hosszú, kissé kócos, fekete hajú srác rontott a terembe. A zene tovább ment, de mindenki megtorpant.
-Bill? –néztem rá
-Hello! –köszönt zavartan –Anyu mondta, hogy kerestél, de Andreaséknál voltunk. És most jöttem, ahogy csak tudtam, hogy nehogy bajod essen.
-És kitől akarod megvédeni, hm? Tőlem igazán nem kell féltened! –pattant fel Mark
-Mark, figyelj …-próbáltam leállítani
-Nem, Sami, ő figyeljen. Miért akarja mindenki megvédeni tőlem? Egy újjal nem ártottam neki!
-Nem rólad van szó, hanem Chrisről. –mondtam halkan
-Mit csinált? –fordult felém Mark
-Gyere ki és mindent elmondok. –fogtam meg a kezét és kifelé húztam
Az öltözőben mindent elmeséltünk, ő pedig csak meglepetten hallgatott.
-Látod, és még te voltál felháborodva, hogy bevágtam neki egyet a bulin. –mondta szemrehányóan
-Jól van, részeg voltam. –hajtottam le a fejem
-Igazán szólhattatok volna, hogy lássam el a baját. –mondta
-Ott voltunk mi. De nem indulunk még? –fordult felém Bill
-De, menjünk. De kimennétek, hogy átöltözzek?
-Persze. –a két srác felállt, majd kisétáltak