Hirtelen megszólalt a csengő, amitől a fejembe hasított az éles fájdalom. Lassan az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. És aki velem szemben állt…
-Bill? De jó ismét látni! –öleltem meg, majd adtam neki 2 puszit
-Téged is! –mosolygott
-Hello! –jött az előszobába Lara
-Szia! –ismét két puszi
-Nem megyünk fel a szobába? –kérdeztem
-De, menjünk. –válaszolta, majd elindultunk fel a lépcsőn
Mikor felértünk Bill szétnézett a szobában, mintha változott volna valami, mióta elmentek.
-Ülj le. –mutattam az ágyra –Sikerült dolgozni az új albumon?
-Persze, de még eléggé az elején járunk. –mondta
-Áh, értem.
Percekig ültünk szótlanul egymás mellett. Én a posztereket néztem, Bill pedig csak meredt maga elé. Majd kis idő múlva megtörte a csendet.
-Láttalak tegnap este Chrissel. –mondta
Erre felkaptam a fejem és rá néztem.
-Te ismered őt? –kérdeztem meglepve
-Persze. Mikor még nem voltunk magántanulók egy osztályba jártunk. –magyarázta
-Aha, és?
-És szeretnélek figyelmeztetni, hogy nem egy jó választás. –nézett a szemembe
-Miért? Hisz kedves, figyelmes, jól néz ki…
-Jah, és váltogatja a csajait. Egyszer van neki, egyszer meg nincs. Még nem volt olyan barátnője, akivel 2 hétig tovább járt volna.
-De… - nem akartam elhinni
-És elég erőszakos is. Nem egy csaját láttam monoklival a szeme alatt a szakítás után és biztos, hogy nem egy táblának ment neki.
-És ezt most miért mondod el nekem? –kérdeztem
-Mert nem akarom, hogy bántson. Nem tudom mit csinálnék, ha történne veled valami. –fogta meg a kezem
-Nagyon aranyos vagy, hogy szóltál, de most épp abban a helyzetben vagyok, hogy mindkettő sráccal megszakítsam a kapcsolatot. Markot el akarom felejteni, bár ez nehéz lesz a tánc miatt. Chris pedig… csak részeg voltam mikor táncoltam vele. Semmit nem érzek iránta és nem akarok tőle semmit. De hát, hogy magyarázzam el neki, hogy csak a pia miatt voltam vele? –álltam fel és az ablakhoz léptem
Kinyitottam az erkélyajtóm és kiléptem rajta. Odakint elég hűvös volt, így fázva dörzsöltem meg a kezeim. Bill utánam jött és mögém lépett.
-Tessék, vedd fel. –nyújtotta a pulcsiját
-De akkor te fogsz fázni. –fordultam felé
-Nem fogok. –mosolygott és a hátamra terítette a pulcsit
Közelebb léptem hozzá és megöleltem. Nem tudom, hogy mit érzek iránta, de az első perctől fogva van köztünk valami különleges, megmagyarázhatatlan kötődés. Éreztem, ahogy veszi a levegőt, és hogy kalapál a szíve.
-Szinte szalad a szíved. –néztem rá mosolyogva
-Talán azért, mert … -mondta, de megjelent valaki az erkély alatt
-Szia Sami! –kiabált Chris
-Jaj, ne! –engedtem el Billt
-Beszéljek vele? –kérdezte
-Nem kell, megoldom.
-Hát akkor én megyek is. –ment be a szobába, én pedig követtem
Az ajtóban elköszöntem tőle, majd az udvaron maradtam Chrissel.
-Hello! –kaptam egy puszit
-Szia! –mondtam, miközben a falnak dőltem
-Mit keresett itt Bill? És egyébként honnan ismered? –vont kérdőre
-A táncversenyen ismerkedtünk meg. És most átjött beszélgetni. –mondtam
-És ezért ölelget? –vonta fel a szemöldökét
-Csak egy baráti ölelés volt, de mi közöd neked ehhez? –kezdtem érteni, hogy miről beszélt Bill
-Ne beszélj velem így! És amúgy az én barátnőm leszel, úgyhogy csak ne ölelgessen téged senki sem! –kezdett kiabálni
-Ne ordibálj velem és nem leszek a barátnőd!
-Pedig készülj fel, hogy az enyém leszel! –jött oda hozzám és megragadta a csuklóm
-Eressz el! –kiáltottam, mert egyre erősebben szorított
-Mondd, hogy a barátnőm leszel! –kiabált
-Soha! –próbáltam kirántani a kezem a szorításából, de nem sikerült
-Márpedig az leszel! –próbált megcsókolni, de elrántottam a fejem
Ez eléggé feldühítette, ezért eldobott magától és a földre estem. Már közeledett felém, mikor egy ismerős hang szólalt meg.
-Hozzá ne érj! –rohant oda Bill, és segített felállni, majd elém állt
Óriási megkönnyebbülést éreztem. Így, hogy itt áll előttem Bill, és a kezét szorítom, óriási biztonságban éreztem magam.
-Te maradj ki ebből, Kaulitz! –mondta fenyegetően
-Nem hagyom, hogy bántsd őt! –kiáltott Bill
-Te akarod őt megvédeni tőlem? Ne röhögtess! A szemceruzáddal akarsz végezni velem? –mondta gúnyosan
Ekkor lépett ki a házból Tom és felénk indult.
-Hívtam a rendőrséget. Pár perc és itt lesznek, Chris! Jobb, ha elhúzol innen! –mikor odaért, elé állt
-Ennyivel nem fogtok egykönnyen lerázni! –mondta, s tett egy lépést hátra
-Dehogynem, nézz csak oda! –mutatott Tom az utcasarokra, ahol épp egy rendőrautó fordult be
-Nem úszod meg, Sam! Leszel te még egyedül és akkor megfizetsz! –kiáltotta, majd elrohant
Sírva omlottam Bill karjaiba, aki próbált vigasztalni.
-Csss! –csitított, s közben a hátamat simogatta –Te tényleg hívtad őket?
-Dehogy hívtam, csak szerencsém volt, hogy itt járőröztek. –mondta rasztás egy kacsintás kíséretében