-Most boldog vagy? –néztem a szemébe
-Miért gondolod azt, hogy nekem jó az, ha te szomorú vagy és ilyen állapotba kerülsz? –nézett rám értetlenül
-Mit tudom én, én már semmit nem tudok. Az lesz a legjobb, ha most magamra hagysz. –vágtam oda
-De már elmúlt 3 óra, rég otthon kéne lennünk. –nézett a karórájára
-Nem érdekel, menj már! –kiáltom sírva
-Nem hagylak magadra. –jött közelebb
-Nem érted, hogy nincs rád szükségem? Tűnj már el! –kiabálok még hangosabban
Lara szemeiben apró könnycseppek jelentek meg, majd lassan megfordult és megtette az első lépéseket. Majd hátrafordult, szemével megkeresett a sötét utcán, de én elfordulva néztem a másik irányba. Könnyeit elfojtva fordult vissza, és ment tovább. Én viszont nem tudtam visszafogni a belőlem kitörő sírást. Felhúztam a lábamat, ráhajtottam a fejem és zokogtam. Hogy valójában miért? Én magam sem tudom. Egyszerűen túl sok már a stressz, a nyomás, a próbák, új koreográfia, a későig tartó tanulás, kialvatlanság, és ráadásul nem tudtam, hogy most mi van Markkal. Igen, ismét itt járok. Vagy inkább még mindig? Az egyik percben ott hagy, aztán nem veszi fel a telóját, a volt csajával vigasztalódik, aztán idejön, elrángat Chris mellől, és a barátnőjének hív. Ja, és azt mondta, hogy szeret. Na… mi van most? Gondolkodásmenetemből a mászkáló emberek zökkentettek ki, akik megvető pillantásokat szórtak felém, egyesek megjegyzéseket is tettek, majd, mint aki jól végezte dolgát, tovább ment. Pár perccel később közeledő léptekre lettem figyelmes. Lassan felemeltem a fejem és felé néztem. A váratlan vendég rám mosolygott, majd leült mellém.
-Hello, ki volt ez a pasas? –nézett maga elé
-A barátom. Vagyis csak volt … illetve… nem tudom. –hajtom le a fejem
-Ennek ellenére elég nagyot tud ütni. –simogatta meg az arcát, ahol egy kék monokli éktelenkedett
-Ne haragudj, még mindig fáj? –simítottam végig bársonyos bőrén
-Uh, eléggé. –szisszent fel
Ajka ismét csak közelségbe került, majd egyre közeledett, de elhúzódtam tőle.
-Miért jöttél ki? –húztam vissza a kezem
-Nem volt kivel táncolnom. –mondta
-Zsúfolásig vannak odabent a lányok. –néztem rá
-De ők nem olyanok, mint te vagy. –nézett a szemembe
-Miért, én milyen vagyok? –kérdeztem
-Olyan … különleges. –mosolygott
-Nem is ismersz. –legyintettem
-De, ha adsz egy esélyt, megismerhetlek. – fogta meg a kezem
Csillogó szemeibe néztem és nem tudtam, hogy azok a gyönyörű tengerkék szemek az alkoholtól fénylenek-e vagy, mert tényleg ennyire elbűvölő és az őszinteségtől. Ahogy egymás szemeiben kutattuk a választ, hirtelen megjelent előttem Mark arca és mintha ő mosolygott volna vissza rám. Ettől megijedtem és elkaptam kezéből a kezem.
-Mi baj? –kereste Chris a pillantásomat, de próbáltam elkerülni azt
-Nézd, nem akarlak megbántani, de tudod jól, hogy most vagyok túl egy csalódáson. És nem vagyok biztos abban, hogy menne-e nekem az, hogy most összejövök egy sráccal. Veled. –mondtam
-Akkor nem akarsz találkozni sem velem? –kérdezte, s mintha csalódottságot hallottam volna a hangjában
-Dehogynem. Nagyon szívesen találkozom veled, de így egyből ne várd, hogy a karjaidba ugrom. –s miközben mondtam végig a cipőm birizgáltam
-Figyelj, csak adj időt, hogy megismerj, és nem fogsz bennem csalódni. –emelte fel a fejem az államnál fogva
-Meggyőztél. Nekem most mennem kell. Nagy kérés lenne, hogy haza kísérj? –kérdeztem
-Dehogyis, örömmel teszem. –állt fel, majd nyújtotta a kezét, hogy segítsen két lábra állnom

*

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. A fejem zúgott és szét akart robbanni, de közben éreztem, hogy a hányinger is kezd megkörnyékezni. Mikor sikerült megállapítanom, hogy hol is vagyok (az ágyamban fekszem még a tegnapi ruhámban) felálltam, de egyből vissza is estem. Majd váratlanul erősen szédülni kezdtem.  Újra nekipróbálkoztam, immár lassabban. Sikerült. Felálltam és a fürdőbe kullogtam. A tükörbe néztem, de bár ne tettem volna. A látvány, ami elém tárult, hát, hogy is mondjam? Elég szokatlan volt. Kócos hajam a szemembe lógott, ami körül még a tegnapi festék látszódott eléggé szétmázolva. Szemeim karikásak, és arcom fehér. Ezek után úgy döntöttem, hogy a legjobb az lesz, ha gyorsan lezuhanyozom. Ahogy a meleg víz folyt rám szinte éreztem, hogy lemossa rólam a tegnapi pia és cigi szagot, a táncolók rajtam maradt érintését és Chris csókját. Apropó Chris? Mi történt tegnap este?? Hiába próbáltam visszapörgetni az elmúlt éjszaka eseményeit, nem ment. Odáig jutottam, hogy táncoltam a csajokkal, aztán megismerkedtem egy sráccal. Jah igen, ő a Chris. Utána elhívott táncolni, aztán… és aztán… Nem tudom. Hiába próbálkoztam, egyszerűen semmi nem ugrott be. Aztán észbekaptam, hogy elég nagy mennyiségű melegvizet folyattam ki, ezért gyorsan elzártam a csapot és a törölközőmért nyúltam. Felvettem egy tiszta ruhát, majd ismét a tükörhöz léptem. Hát igen, ez a látvány már sokkal jobban tetszett. De ekkor… valami feltörni készült a gyomromban. Hirtelen a wc-hez ugrottam és kiengedtem, ami ki akart törni. Mikor végeztem megmostam a számat és értetlenül meredtem magam elé: Hogy tudtam én ennyit inni?? Miután semmi értelmes magyarázat nem jutott eszembe, jobbnak láttam, ha nővéremtől kérek segítséget. Benyitottam a szobájába, de nem találtam ott. Lassan, fogózva sétáltam le a lépcsőn és mentem a konyhába, ami szintén üres volt. Ekkor nyílt a bejárati ajtó és Lara zsörtölődése ütötte meg fülemet.
-Nem hiszem el, látja, hogy ott a pocsolya, de azért is 120-szal kell belehajtani! Bunkó sofőrök! –jött be a konyhába –Hát te?
-Neked is hello. –ültem le az egyik székre
-Azt hittem, hogy egy életre szól az, hogy haragszol rám. –tette le a csomagjait
-Én? Miért? Mondtam ilyet? Mikor, hol? –néztem rá értetlenül
-Tegnap este, mikor segíteni akartam haza vánszorogni. –mondta dühösen, s szinte csapkodta a szatyor tartalmát
-Részeg voltam, tudod, hogy ilyenkor nem kell semmit sem komolyan venni. –álltam fel, hogy segítsek neki
-Várj, idézek: Most egy életre elvesztettél és nincs rád szükségem! –adta elő gúnyosan
-Figyelj már, be voltam piálva, érted?
-Akkor gondolom a tegnap estére sem emlékszel. –tette el az uccsó terméket
-Úristen, mi történt? –ültem le oda, ahova az előbb
Lara leült velem szembe és belekezdett.
-Elmentél inni, aztán onnan vissza már egy sráccal, Chrissel jöttél. Vele kezdtél el táncolni, majd egyre többet ittál és egyre merészebben táncoltatok. Aztán a srác kihívott, oda mi későn értünk, de Mark azt mondta, hogy csókolózva talált a sráccal. Ekkor elborult az agya, leszedte rólad, bevágott neki egy hatalmasat és haza akart vinni. Aztán jöttünk mi is, én is hívtalak, de azt mondtad, hogy te Markkal nem jössz. Elindultunk, de el kezdtünk veszekedni, te elestél, hánytál, engem meg elküldtél. Így az a Chris segített haza jönni, aztán kint smaciztatok. Azt nem tudom, hogy utána miről beszéltetek, de fel akartad hozni a szobádba, de apu megjelent az ajtóban. Elküldte Christ, te meg nótázva beestél az ajtón, aztán nagy nehezen felmásztál a lépcsőn és a szobádba mentél, ahol még egy ideig énekeltél.
-Ezt nem hiszem el. – mondtam két nevetőhullám között
-Hát igen, ez vagy te részegen. –kezdett el Lara is nevetni –Jah, igen és olyan 4 körül értél haza.
-Hogy mit fogok én ezért kapni… tényleg, hány óra van?
-2, de ne menj, már én bevásároltam.
-Nem is azért kérdeztem.
-Jah, gondolhattam volna. –forgatta meg Lara szemeit
Hirtelen megszólalt a csengő, amitől a fejembe hasított az éles fájdalom. Lassan az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. És aki velem szemben állt…