Lara próbált egy ideig vigasztalni és történeteket szőni, hogy miért lehetett ott Kriszti. De őszintén szólva egyáltalán nem érdekelt, hogy miért volt ott. Ott volt és ez a lényeg. Mivel hétfőn már megkezdődik a téli szünet, tanulnom sem kell, így még ezzel sem tudom lefoglalni magam. Betettem az egyik kedvenc cd-m, de már a második számnál meguntam, így inkább kikapcsoltam. Végig nyúltam az ágyamon és bekapcsoltam a tv-t. 3x végigmentem az összes csatornán, de semmi érdekeset nem találtam. Mikor már meguntam a szinte ürességtől kongó unalmat, lebattyogtam a konyhába, töltöttem forró teát és leültem a nappaliba Lara mellé.
-Jobban vagy már? –kérdezte
-Nem. –válaszoltam
-Beszéltél már ma a fiúkkal? –nézett rám
-Nem. –mondtam monoton hangon
-Anyuék hívtak, hogy 2 óra és itthon lesznek. –kapcsolt egy csatornával arrébb
-Oké. –kortyoltam bele a teámba
-Csak ezt a 3 szót ismered? –csattant fel Lara
-Igen. –mondtam
-Ma még lehet majd veled normálisan beszélni? –kérdezte
-Nem. –dőltem hátra a kanapén
-Felejtsd már el azt a bunkót! Egy pasi miatt sem szabad így bánkódni, egy ilyen miatt meg pláne nem! Hagyd a francba, találsz helyette 100 normális srácot. Ott vannak az utcákon, a suliban, bulikban, stb. Tudom már! Rendezzünk egy csajos napot és este elmegyünk bulizni egy jót. –ült fel a kanapén ikrem
-Nekem most nincs ehhez hangulatom. –mondtam
-Hát, muszáj, hogy legyen, mert egyedül nem megyek. Teszek be popcornt a mikróba, addig válassz egy filmet, később pedig kiválasztjuk az esti bulis cuccot. –mondta mosolyogva
-Na jó. Akkor legyen a „Trója”. –vettem ki a dvd-t a többi közül
-Hm, Brad Pitt, Orlando Bloom. Nem rossz, hugi. –huppant le mellém egy tál popcorn kíséretében
A film közben kezdett visszajönni az életkedvem. Igaza van Larának, én miért legyek szomorú és megbántott, mikor Mark meg sem érdemli. De akkor is fájt, hogy én megyek utána, hívom őt, ő meg mindeközben a volt csajával vigasztalódik. Ezek után minden másképp lesz. Nem fogok miatta órák hosszat sírni, hogy jöjjön vissza hozzám, úgyis találok más pasit. Ha nem pont most, akkor egy kicsit később, de az sem baj, legalább lesz időm teljesen kiheverni mindent.
-Samiiii! –lóbálta meg kezeit előttem Lara
-Ja, bocs, figyeltem…öööh…mit is mondtál? –kérdeztem
-Hogy szerintem menjünk készülődni a bulira. –ismételte el ikrem
-Anyuék elengednek egyáltalán? –álltam fel, hogy öntsek ismét teát
-Biztos elengednek. –mosolygott
5 perc múlva már a szobánkban voltunk és a szekrény előtt tanakodtunk. Végül egy farmerszoknya, kissé kivágott fekete, középen ezüst mintás topp és magassarkú mellett döntöttünk. Ezután beültünk Lara szobájába, hogy kifessük a körmünk. Fekete szín mellett döntöttünk és vittünk bele ezüstszínű mintát.
-Megjöttünk! –hallatszódott fel a szobába anyu hangja
-Az emeleten vagyuuunk! –kiabált le Lara
Pár perc múlva hallottuk a lépéseket a lépcsőfokokon, miszerint apáék közelednek. Benyitottak a szobába, majd mosolyukkal jelezték, hogy örülnek, hogy minden rendben van.
-Sziasztok, lányok! –adtak egy-egy puszit
-Hello! –köszöntünk kórusban
-Anya, elengednétek minket egy buliba? –kérdezte Lara, miközben a kezét rázta, hogy száradjon körmén a lakk
-Milyen buliba? Miért? –kérdezte anya, miközben leült az ágy szélére
-Mondod vagy mondjam? –nézett rám Lara
-Nekem mindegy. –mondtam, miközben azon tanakodtam, hogy vajon megszáradt-e már a körömlakk
-Szóval, Sam összeveszett Markkal és most totál maga alatt van, ezért úgy gondoltam, hogy leugrunk a Nexus-ba. –magyarázta ikrem
- Na és ki menne még? A fiúk? –kérdezte apa
-Hát….ők nem hiszem. Inkább Sandra. –mondtam
-És mivel mentek, ki visz benneteket? –kérdezősködött anya
-Hát nem lehetne úgy, hogy apa elvisz minket és akkor majd haza sétálunk? Jah, amúgy fél 10-kor kezdődik, de nem tudom meddig tart… -mondta Lara
-…állítólag amíg lesznek emberkék. –fejeztem be a mondatát
-Értem. Elviszlek benneteket, de 3-ra legyetek itthon. Ne igyatok, ne beszéljetek idegenekkel és ne hagyjátok a másikat egyedül. –kezdte apa a szokásos beszédét
-Rendben. –mondtuk egyszerre
-Na és hogy van a nagyi? –kérdeztem, miközben elpakoltam a körömlakkokat, a lemosót és a vattát.
-Már jobban van. Még pár nap és teljesen meggyógyul. De menjünk is, mert még ebédet kell főznöm. –nézett anya apára
Azzal felálltak, majd kisétáltak a szobából, mi pedig végig dőltünk az ágyon.

*

Már este 9 van, ezért elkezdtünk öltözködni. Lara még egy kicsit izélt, hogy ő nem vesz fel szoknyát, de mondtam neki, hogyha rinyál, akkor el sem megyek. Így maradt a szoknyánál :P. Majd birtokba vettük a fürdőt.
-Kell még az alapozó? –vette kezébe Lara
-Már nem. –mondtam, miközben épp kihúztam fekete szemcerkával a szemem
-Nem láttad a szempillaspirált? –kutakodott a cuccaim között
-Talán, ha a saját holmijaid között keresnéd, megtalálnád. –mondtam
-De ott nincs.
-Jéé, itt van. Hogy került ez ide? –akadt a kezembe a szempillaspirál
-És még én keresgéljek a saját cuccomnál, mi? –nézett rám Lara, majd csak mosolygott
-Héé, hol van a szájfény? –néztem szét
-Ott, előtted. –jött a válasz
-Jah, tényleg. –vettem használatba
Háromnegyed 10-re pont kész is lettünk. Lementünk a nappaliba, ahol anyáék ültek. Anya már pizsamában nézte a tv-t, apa viszont még nem, merthogy ő visz minket.
-Kész vagyunk! –jelentünk meg a kanapé mellett
-Indulhatunk? –nézett ránk apa
-Persze! –mosolyogtunk
-Vigyázzatok magatokra! –jött oda anya, és adott egy-egy puszit
-Ismersz minket. –mosolyogtam
-Lányok, gyertek! –szólt be apa, mert már beindította a kocsit
-Na, szia anya! –köszöntünk el
A kocsiban volt egy olyan megérzésem, hogy azonnal forduljunk vissza. Éreztem, hogy történni fog valami. Larára néztem és az ő szemében is láttam egy kis bizonytalanságot. Nem szóltam neki, majd elmúlik ez az érzés. Ahogy megérkeztünk, apa adott pénzt a belépőre és még pluszba, ha inni akarunk valamit (de szigorúan csak üdítőt!!!).
-Lányok, el ne felejtsétek, ne igyatok alkoholt, ne álljatok szóba idegenekkel és ne is táncoljatok velük. És mindig maradjatok együtt. Tudjátok milyenek a mai fiúk! –ismételte apa a „nagyon vigyázzatok magatokra” szövegét.
-Igen, tudjuk, apa! –mondtuk
-Sziasztok! –köszönt el
-Szia! –köszöntünk kórusban
Kiszálltunk a kocsiból és a bejárathoz sétáltunk. Apa lassan elhajtott, mi pedig még hezitáltunk egy kicsit az ajtónál. Majd pár perc múlva úgy döntöttünk, hogy bemegyünk. Kifizettük a jegyet, kaptunk a csuklónkra olyan kis pecsétet, majd a kabátunkat letettük a ruhatárban, és beljebb sétáltunk. Igaz, hogy a buli már egy félórája elkezdődött, de még elég kevesen voltak. Leültünk az egyik üres boxba, majd halkan beszélgetni kezdtünk.