Este van, 8 óra és én az ágyamban fekszek arra várva, hogy talán elalszok. De ezt a gondolatot mindannyiszor elhessegette a tudat, hogy Mark most utál és szóba sem áll velem. Már 1000x fordultam meg és váltottam pózt, de az álom nagyívben elkerült. Lara már egy órája átment a fiúkhoz. Engem is hívott, de semmi kedvem a röhögésüket hallgatni. Fél 9 körül lépéseket hallottam az ajtóm előtt. Azt gondoltam biztos Lara, mivel neki van kulcsa a házhoz, ezért csak fordultam egyet (már 1001-szer) és visszacsuktam a szemeim. De ez a valaki lassan benyitott és hozzám lépdelt.
-Sami? –kérdezte suttogva egy ismerős hang
-Alszom. –dünnyögtem
-Aki alszik, az nem válaszol. –nevetett fel halkan
-Jól van na, miért jöttél? –ültem fel és mutattam neki, hogy foglaljon helyet mellettem
-Csiripelték a verebek, hogy elég rossz pazban vagy. –mondta mosolyogva
-Ezt a verebet véletlenül nem úgy hívják, hogy Lara? –néztem rá, bár elég sötét volt, így csak egy kis idő múlva tudtam kivenni az arcvonalát
-A nevét nem árulta el. –mondta
-Értem én. – néztem a poszterekre
-Na és mi az a nagy baj? –kérdezte
-Hát… elég csúnyán összevesztünk Markkal. –hajtottam le a fejem
-Mi történt? –nézett rám kikerekedett szemekkel
-Azt hittem, hogy megcsal, rákérdeztem és most azzal van, hogy én nem bízok benne. –mondtam
-Bántott? –kérdezte kicsit hangosabban
-Nem, dehogyis. –mondtam gyorsan
-Szerencséje van. De, ha ilyen bunkó veled, akkor meg sem érdemel téged. –mondta halkan, majd letörölt egy könnycseppet az arcomról
-Köszönöm, aranyos vagy. –mondtam, majd megöleltem
Olyan jó volt végre valakihez odabújni, hogy perceken át csak öleltem őt. Magamba szívtam azt a bódító illatát és a fülébe súgtam:
-Köszönöm.
Ezután még órákat beszélgettünk, és sikerült neki megnevettetni, ami ebben az állapotomban nagy szó volt. Majd mikor az álomtól már alig tudtam válaszolni, így szólt:
-Na, most már megyek, Tomék már biztos hiányolnak. –mondta, majd lassan felállt
-Küldd már haza légy szíves a nővéremet. –mondtam mosolyogva
-Rendben. Na jó éjt és ne szomorkodj! –ment ki halkan a szobából
Felálltam és az ablakból lestem, ahogy végig sétál a járdán és bemegy a hatalmas házba. Sóhajtva lehuppantam az ágyamra és tárcsáztam Mark számát. Nem vette fel még másodjára sem. Eldobtam a telefont és bevágódtam az ágyamba. Meg akartam várni Larát, de az álom erősebb volt nálam, így elaludtam azelőtt, hogy haza ért volna.
Reggel nyűgösen ébredtem. Lassan a fürdőbe sétáltam, megmosdottam és felvettem az egyik sulis cuccom. A hajam megfésültem és hátul összefogtam. Leszaladtam a lépcsőn a konyhába, ahol Lara épp reggelit készített.
-A mai napot is szomorkodással fogod tölteni? –nézett rám, miközben letette elém a kaját
-Nem. Arra gondoltam, hogy elmegyek Markhoz. –haraptam bele a bundáskenyérbe
-Ne hogy már te menj utána, mikor neki kéne bocsánatot kérnie. –ült le velem szembe
-Lara, ne kezd megint. El fogok menni hozzá. –mondtam
-Értsd meg, hogy féltelek. Először itt ez a …… na mindegy, aztán kiabál veled, itt hagy és még te mész utána. Ez így nem lesz jó. –nézett rám ikrem
-Ne félts. –kortyoltam bele a teámba
-Kössz, ezt mondd másnak. Tudod, hogy én mindig is elleneztem ezt a kapcsolatot. És látod, nekem volt igazam.
-Igen, tudom. –sóhajtottam –Na, én megyek is. –álltam fel, majd az előszobában magamra kaptam a kabátot, a sálat és kiléptem a hideg reggelbe
Lara sóhajtva utánam nézett, majd halkan folytatta a reggelizést. Lassan lépdeltem, közben magamban 1000x elismételtem, hogy mit fogok mondani Marknak. Mikor megláttam a házat, összeszorult a gyomrom. Olyan lassan mentem, ahogy csak tudtam. Mikor az ajtóhoz értem óvatosan nyúltam a csengő felé. Ahogy megszólalt a hang, amely jelezte, hogy vendég érkezett, gyorsan le is kaptam róla az ujjam. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó. Mikor megláttam a velem szemben állót, a szívem elfelejtett verni. A tüdőm összeszűkült és levegő után kapkodtam. Hang nem jött ki a torkomon, csak néztem az előttem állót.
-Szia, Markoz jöttél? –kérdezte
-I- igen. –dadogtam
Ekkor megjelent az ajtóban az említett.
-Sami? –kérdezte tágra nyílt szemekkel
Nem válaszoltam, csak sarkon fordultam és szó nélkül kirohantam az utcára. A könnyeim záporoztak és csak futottam a haza felé tartó úton. Mikor a házhoz értem szinte beestem az ajtón, ledobtam a csizmát, a kabátot, a sálat és felfutottam a lépcsőn, majd bevágva magam mögött ajtót leroskadtam az ágyra és magamhoz öleltem a párnám. Könnyeim patakokban folytak és szinte remegtem a sírástól. Az ajtó halkan nyílt mögöttem és valaki az ágyamhoz lépdelt.
-Mi történt? –kérdezte mögöttem Lara
Nem válaszoltam, csak a fal felé fordultam.
-Én mondtam, hogy ne menj el. –folytatta
-Legalább most ne tegyél szemrehányásokat, légyszíves. –próbáltam kipréselni magamból a szavakat
-Ne haragudj! –mondta Lara
-Menj ki, kérlek! –suttogtam
Lara még egy ideig nézett, majd megfordult és lassan kiment a szobámból. Nem sokkal később könnyeim és kétségeim között aludtam el. Mikor felébredtem, éreztem, hogy valaki néz. Mivel a fal felé fordulva ébredtem, így lassan a hátamra fordultam és elfordítottam a fejem a szoba irányába. A fotelemben ült a váratlan vendég.
-Mit keresel itt? –kérdeztem mérgesen és cseppet sem kedves hangon
-Beszélnünk kell. –mondta
-Nincs miről. –mondtam, azzal felálltam és a fürdőbe sétáltam
-Igaz, nálam volt tegnap Kriszti, de nem történt köztünk semmi. Egyszerűen csak le voltam hangolva a veszekedésünk miatt. Tudod jól, hogy mi a szakítás óta tartjuk a kapcsolatot és tegnap átjött, hogy beszélgessünk, meg öntsön belém lelket. –magyarázkodott
-És a mi veszekedésünket a volt csajoddal kell megbeszélned? Te mit szólnál, ha én Adam-mal beszélnék kettőnkről? Gondolom, hogy nem repdesnél az ötlettől. –mondtam gúnyosan
-Egyáltalán nem, de tudod jól, hogy én szeretlek és ő már semmit nem jelent nekem. –jött oda mögém és karolt át
-Engedj el! –löktem le magamról a kezeit
-Mit akarsz tőlem? –kérdezte
-Hogy adj időt. Először majd’ meghalok, mert szó nélkül itt hagytál és még a telefont sem vetted fel. És mikor elmegyek hozzád, akkor meg a volt barátnőddel talállak. –mondtam
-Nem tudod felfogni, hogy én nem szeretem őt? Téged szeretlek, Sami. Értsd már meg! –mondta kissé hangosan
-Ne kiabálj velem! –próbáltam leállítani
-Figyelj, én nem engedlek el magam mellől, harcolni fogod érted! –mondta, s azzal kiviharzott a szobából
Pár perccel később még ugyanott álltam, gondolkoztam, majd bejött Lara. Rám nézett, odajött hozzám és megölelt.