Miértek és milyenek

Milyen érzés, mikor tudod, hogy elérhetetlen a számodra,

Mikor pár centivel arrébb ül és nézed bambulva?

Milyen, mikor veled szemben jön a folyosón,

Mikor visszapillant rád, de tekintete nem neked szól?

Milyen az, mikor semmibe vesz,

Mikor hanyagul rádtekint, de szemével mást keres?

Miért rándul görcsbe a gyomrom, ha meglátom?

Egyáltalán miért tűnik fel, mint egy rémálom?

Miért fordul jóra később az álom?

Miért hagyom, hogy mellettem csak úgy elsétáljon?

Miért fáj az, ha egy másik lánnyal látom?

Miért nem köszönök, hogy meglásson?

Miért ordítok belül, hogy figyeljen rám?

Miért nézek folyton bűvölten őrá?

Miért érzem, hogy mosolyog magában,

Hogy hülyének néz általában?

Miért gondolok rá gyakran?

Miért járkálok arra, amerre ő van?

Miért van vele szemben rossz előérzetem?

Miért tartok attól, hogy megismerjem?

Miért van az, hogy nem tudok magamon kiigazodni?

Miért nem tudok normálisan gondolkozni?

Miért nem tudom eldönteni, hogy mit akarok?

Közben pedig másokat bolondítok?!

Miért nem tudom azt, hogy mit érzek belül?

Miért nem választok valamelyik közül?

Miért állok most is tétlen?

Miért nem hagyom, hogy szívem vezényeljen?

Miért hagyom azt, hogy az eszem diktáljon?

Miért félek attól, hogy később mással látom?

Miért nem olyan a szerelem, hogy rögtön tudod az igazat,

Hogy rápillantasz az áldozatra és vele maradsz?

Miért nem egyszerű az egész?

Miért bonyolítja túl mind két fél?

Miért kell szótár, hogy megértsük szavait?

Miért kell segítség, hogy kifejtsük a gesztusait?

Miért látok egy arcot a csillagos égen?

Miért halovány az, a tündöklő fényességben?

Miért kiáltanék, hogy vigyen el messzire?

Miért vágyom arra, hogy kezemet megérintse?

Miért nem látom az alakot?

(Mert dönteni még nem tudok.)