Miért...?
Fruttis 2008.04.11. 20:50
Miért...?
Miért van az, hogy sötét magányos éjszakákon, fel-fellobban a vágy tüzes érzete? Nem tudom, de nagyon fáj…
Féléve már, hogy szerettél.
Féléve már, hogy láttalak.
Mikor felbukkantál, s beszéltél,
Valami tőled rámragadt.
Valami, ami nem hagy nyugodni,
Valami, ami bennem ég.
Sajnos ezt nem ’tom kimondani,
Mert ez kavarogva él.
Kavarog és megzavar,
Felborít bennem mindent.
Álmatlan éjszakákon betakar,
Még is összekuszál engem.
Néha-néha megcsap,
Olykor tűzként fellobban.
S aztán hirtelen alábbhagy...
Mély, üres nyomot "ad".
S megy minden tovább,
Mintha semmi sem történne.
Eltűnik valahová,
Egy röpke időre.
Ne hazudj, kérlek!
Érzem, hogy te is…
Lehet, hogy csak vágy ez az érzet,
De még is…
Azt mondod elmúlt?
Vége van, ennyi volt?!
Talán jobb lesz úgy?
Nekem ez túl sok volt…
Hát ez van,
Végül is ezt kell elfogadnunk.
Csak vágy volt,
Többre ne is számítsunk.
Akkor fogadd meg a tanácsom,
S én is ehhez igazodom:
Felejts el engem,
S velem együtt minden mondatom…
|