A fájdalomról….

Történt már veled olyan,
  … hogy úgy érezted a benned rejlő fájdalmat a világba tudnád ordítani?
  … hogy úgy érezted, a szíved égetően fáj és felperzsel?
  … hogy minden eddigi szó csak hazugság volt, amit kiejtett?
  … mikor könnyes szemeiddel ránéztél, de csak egy üres tekintet meredt vissza rád?
  … hogy hiába írtál neki vagy beszéltél hozzá, ő válaszra sem méltatott?
  … hogy egész éjszaka az arca lebegett előtted és az utolsó mondatai játszódtak le a fejedben?
  … hogy hiába próbálod őt elfelejteni vagy gyűlölni egyszerűen nem ment?
  … vagy épp azért gyűlölted, mert nem tudtad őt gyűlölni?
  … hogy legszívesebben feketébe burkolóztál és csak egyes egyedül akartál maradni?
  … hogy úgy érezted inkább meghalnál, csak, hogy ne érezd a téged szétfeszítő fájdalmat és szenvedést?
  … hogy éjszaka kilógtál és a csillagokat szemlélve zokogtál azért, hogy újra eljöjjön és átöleljen?
 … mikor minden egyes könnycsepp, ami az arcodon lefolyt szinte égette bőrödet?
 … mikor minden egyes mozdulatról, képről, tárgyról csak ő jutott eszedbe?
 … mikor minden szerelmespárt gyűlöltél, csak mert nekik van, kit szeretniük?
 … mikor mindennél jobban vágytál egy érintésre, egy ölelésre, de senki nem volt melletted?
 … mikor csak a szavai keringtek körülötted és nem tudtál szabadulni tőlük?