Tom megütközve pillantott ránk, majd jónak látta, ha kimegy. Lehajtottam a fejem, majd óvatosan kibújtam a karjai közül. Nem néztem rá, csak kimentem a nappaliba. Bill csak percekkel később jött le hozzánk, majd leült a fotelba.
-Mennyi az idő? –kérdezte Tom
-Éjfél múlt. –nézte meg a telefonján Lara
-Szerintem ideje mennünk. –nézett testvérére a rasztás
-Egyre gondoltunk. –mosolygott Bill
-Hát, akkor majd holnap a megbeszélt helyen. –köszönt el Tom 2 puszival
Bill is odalépett, rám nézett, majd ő is elköszönt. Míg Lara kikísérte a srácokat, addig én elpakoltam a poharakat és a tányért.
-Milyen megbeszélt hely? –kérdeztem, mikor bejött Lara
-Holnapra találkozót beszéltünk meg a gördeszka pályán. –mondta
-És csak ti vagy mi is? –álltam meg a konyhaajtóban
-Hát, persze, hogy ti is. –mosolygott –Tom mesélt arról a csókról…
-Nem volt csók! Csak megbotlott, nekem esett, és túl közel került az arca. –magyaráztam
-De, ha nem megy be Tom, akkor megtörténik, igaz? – állt elém
-Nem történt volna semmi, mert én Markot szeretem. –indultam fel a lépcsőn
-Jajj, hagyjad már Markot. Honnan tudod, hogy ő nem csal meg téged? –kérdezte kissé mérgesen
-Onnan, hogy én bízok benne! –mondtam, azzal felfutottam a lépcsőn
Az ajtócsapódásom jelezte, hogy most jobb, ha nem jön utánam. Lara még egy ideig a lépcső irányába nézett, majd ő is felment a szobájába. Ahogy bementem, levágódtam az ágyra, magamra húztam a paplant és a fal felé fordultam.
 Mit tudhat Lara Markról, amit én nem? Vajon tényleg megcsal? De hisz szeret! Legalábbis ezt mutatja és érezteti. Istenem, miért ilyen bonyolult egy kapcsolat? De, ha rákérdezek, akkor megsértődik, hogy nem bízok benne. És talán még szakítana is velem. És azt nem akarom. Nagyon nem. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok között aludtam el.
Reggel álmosan ébredtem, azzal a gondolattal, hogy lent vár a finom reggeli.  De eszembe jutott, hogy anyáék nincsenek itthon és majd csak holnap délután jönnek haza. Így csalódottan indultam el a fürdőbe. Miután ott végeztem lesétáltam a konyhába. Mivel még álmos voltam, így csak egy rántottát készítettem és hozzá főztem teát. Mikor már épp terítettem, megjelent lent Lara.
-’Reggelt! –köszönt jókedvűen
-Neked is! –ültem le az asztalhoz
-10-kor találka. –kezdett neki a reggelihez
-Lara, fél 10 van. – néztem rá
-Ez azt jelenti, hogy igyekezned kell. –mondta
-Klassz… - gyorsítottam az evésen
Mikor befejeztem elpakoltam a konyhában, majd a szobámba siettem, hogy felöltözzek. Mivel a gördeszka pályára mentünk, így nem vettem fel farmert, csak egy olyan nadrágot, amiben táncolni szoktam, de persze melegebbet, ugyanis kint eléggé hideg van. A hajamat összefogtam, majd mivel már csak 5 perc van 10 óráig, így lementem a nappaliba, ahol Lara már felöltözve várt rám.
-Indulhatunk? –kérdezte
-Persze. –mentem ki az előszobába
Jól felöltöztünk, majd kiléptünk a hideg reggelbe. Az utcán senki nem volt, mert szombat van. Az emberek vagy főznek, vagy pedig a jó meleg szobában pihennek. Csak mi ketten sétáltunk a szeles utcán. Mikor odaértünk a fiúk már nagyban deszkáztak.
-Sziasztok! –köszöntünk
-Hello! –intettek, de nem is fordultak felénk
-Hogy lehet ilyen hidegben gördeszkázni? –értünk oda hozzájuk
-Megmutassam? –kacsintott Tom
-Nem fontos, köszi. –ültem le a pálya szélére
-Nézd, itt a deszkám, ülj erre. –nyújtotta oda Bill
-Köszönöm, de nem akarsz Tomhoz csatlakozni? –kérdeztem
-Én már kideszkáztam magam. –ült le mellém
-Az a tegnapi…- kezdtem bele
-Felejtsük el. –vágott a szavamba
-Én is ezt akartam kérni. De ugye nem haragszol? –néztem a szemébe
-Nem, dehogyis. –mosolygott
-Jól van akkor. Nem akarsz megmutatni egy trükköt a deszkával? –kérdeztem
-De, szívesen. –állt fel
-Klassz! –ugrottam fel, majd odaadtam neki a gördeszkát
-Mit tudsz a deszkával? –kérdezte
-Hát, tudok menni és fordulni. –mosolyogtam
-Az már valami. Akkor megmutatom a gördeszkával való ugrást. –indult el
-Nem nehéz az egy kicsit? –kérdeztem félve
-Dehogyis. Majd segítek. –húzott közelebb
 -Okés. –álltam oda mellé
-Nézd, így kell. –mutatta meg
Mikor megláttam, tudtam, hogy ez nekem sohasem fog sikerülni.
-Nekem ez nem fog menni. –mondtam, mikor visszagurult hozzám
-Dehogynem. Gyere. –mondta
Ráálltam a deszkára, majd próbáltam betartani Bill utasításait, de leestem a földre.
-Megütötted magad? –segített felállni
-Hát, egy kicsit. –dörzsöltem meg a lábam
-Jól vagy? –futottak oda Laráék
-Igen, jól. –válaszoltam
-Hello! Hát ti? –jelent meg Mark a haverjaival
-Szia! –mentem oda hozzá és csókoltam meg
-Csak nem deszkázni tanulsz, cica? –kérdezte
-De-de. Csak még az ugrás nem megy olyan jól. Sőt, sehogy. –néztem Billre
-Majd sikerül az. –mosolygott az énekes
-Én is tudok deszkázni, miért nem engem kértél meg? –nézett rám Mark
-Nem deszkázni tanulni jöttem, csak találkozni a srácokkal. És akkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha Bill mutatna egy-két trükköt. –magyaráztam
-Jah, értem. –adott egy puszit –Nem megyünk el hozzátok? –kérdezte
-De, menjünk. Lara, jössz? –néztem ikremre
-Vele? Kössz, inkább nem. Még maradok Tomékkal. –mondta
-Okés. –forgattam meg a szemeimet
-Sziasztok! –köszöntünk el, majd kézen fogva haza sétáltunk