Egész éjjel az ágyban forgolódtam. Még tisztán éltek bennem a koncert pillanatai, képei, Bill szavai a közönséghez. A hátamra fordultam és a plafont kezdtem nézni, de nem jött álom a szememre. Az oldalamra fordultam. Az utca zaja beáramlott még a zárt ablakon át is. Most épp ettől nem tudtam elaludni. A hasamra fordultam, mire az nagyot kordult az éhségtől.
-Ezt nem hiszem el! –vágtam bele ököllel a párnámba és ismét az oldalamra fordultam, de most a fal felé
Velem szemben Bill mosolygott rám a poszterről. Mosolya eszembe jutatta a kedvenc számom, ami a „1000 Meere”. Ezt dúdolva aludtam el pár percen belül.
Amennyit nem aludtam éjszaka, azt mind bepótoltam nappal. Álmosan nyitottam ki a szemem, és az órára sandítottam. Ekkor ütötte meg a fülem a lentről jövő kiabálás. Belebújtam a papucsomba, majd lassan lelépdeltem a lépcsőn.
-Akkor sem fogok menni! Értsd meg anya, hogy nem! –kiabált Lara
-De te meg azt értsd meg, hogy így lesz a legjobb! –mondta anya kissé higgadtabban
Lara nem válaszolt, csak kiviharzott a konyhából, és a szobájába szaladt, amit az ajtócsapódásból szűrtem le.
-Mi történt? –ültem le az asztalhoz
-Majd a nővéred elmondja, ha akarja. –mondta anya, azzal kiment a konyhából
-A nővérem? –anya sosem szokta így nevezni Larát, úgyhogy biztos nagy a félreértés
Megittam a reggeli kávémat, majd elindultam Larához. Kopogtam, majd lassan kinyitottam az ajtót. Lara az ágyán ült felhúzott térdekkel, amire fejét hajtotta. Hosszú haja lábára omlott, teljesen eltakarva ezzel arcát. Néha-néha megremegett, ebből tudtam meg, hogy sír. Az ágyához léptem, leültem mellé, majd szinte egyből a nyakamba borult és kitört belőle a zokogás.
-Mi a baj? –kérdeztem halkan
-Anyáék...anyáék...- próbálta elmondani, de a sírástól nem ment
-Igen, eddig jó. –mosolyogtam, mire ő is elnevette magát
-Szóval –sóhajtott egy nagyot, majd folytatta –Azt szeretnék, ha elmennék egy másik iskolába, nélküled.
-De miért? –kérdeztem csodálkozva
-Tudod van az osztályban Jenny, és elég sokat szoktunk veszekedni. Anyáék megtudták és nem akarják, hogy baj legyen, ezért azt szeretnék, ha elmennék másik suliba. Na, meg, hogy úgy volt, hogy nem folytatom a táncot a gerincem miatt, ezért már nincs ami miatt maradhatnék. –miután elmondta újabb könnyek szöktek kék szemeibe
-Majd beszélek velük. Te is lenyugodsz, megmosdasz és lejössz hozzánk. –mondtam, majd felálltam és kisétáltam a szobájából
Az ajtójának dőltem, vettem egy nagy levegőt, majd elindultam anyáékhoz. Mikor a földszintre értem bementem a konyhába. A hűtőn találtam egy kis cetlit, amin ez állt.
„Ma délutános vagyok, apa viszont egész nap oda lesz dolgozni, majd csak este jövünk. Az ebédet a gáztűzhelyen megtaláljátok. Anya”
Mikor elolvastam óriási megkönnyebbülés futott át rajtam.
-Csak este kell beszélni velük. –gondoltam, ugyanis anyáék elég elszántaknak tűntek és féltem, hogy nem sikerül őket meggyőznöm
Már 13:05 volt, és igaz, hogy még nem rég keltem fel, de kezdtem éhes lenni. Felkiabáltam Larának, majd megterítettem és szedtem mindkettőnknek. Miután elfogyasztottuk, beültünk a nappaliba tv-t nézni.
-Figyelj, én elmegyek sétálni egyet. –állt fel mellőlem hirtelen Lara
-Menjek veled? –kérdeztem
-Nem kell. –indult el az előszobába
-Biztos? –kiabáltam utána
Válaszként megkaptam a Lara után maradt ajtócsapódást. Mivel még pizsamában voltam, úgy döntöttem most már ideje felöltözni.

Lara fázva sétált a kihalt utcán. Mivel ma szerda van, és délután 2 óra mindenki dolgozott vagy éppen iskolában volt. Az utcán egyedül egy hatalmas fekete busz keltett feltűnést. Lassan fékezett le, majd megállt egy hatalmas ház előtt, amiről eddig azt hittük, hogy senki nem lakik benne. A busz ajtaja kinyílt és egy ismerős személy szállt ki belőle, Saki. Majd Bill és Tom követte őt. Lara alig ismerte meg az ikreket. Bill haja nem volt feltupírozva, hanem egy baseball sapka fedte éjfekete tincseit. Arcát egy hatalmas napszemüveg takarta, nem zavarva viselőjét, hogy november végén járt az idő. Tomon is napszemüveg volt és egy kapucni. Mikor körbenéztek mosolyogva vették észre a megdöbbenve álló nővéremet.
-Hello! –köszöntek a fiúk, majd elindultak a lány felé
-Sziasztok! –köszönt Lara
-Mit csinálsz idekint ebben a hidegben? –kérdezte Tom
-Egyedül akartam lenni és kijöttem sétálni. –Lara
-Aha, értem. Gyere, most megmutatom neked alaposan a buszt, mert a múltkor csak végigfutottunk rajta. –tanácsolta Bill
-De pakolnotok kell, vagy nem? –Lara
-Az még ráér. –mosolygott az énekes
-Jól van, menjünk. –egyezett bele Lara
Azzal elindultak 3-an a busz irányába.
-Szóval, itt van jobbra a konyhánk. Ne nézz szét, épp most ebédeltünk. –nevetett Bill
-Okés! –mosolygott Lara
-Itt pedig a wc. Hát igen, nem egy nagy helyiség, Ráadásul a nagy dolgok még le sem mennek rajta. Képzeld, egyszer... –kezdett volna bele Tom
-Jó-jó, de nem kell részletezni. –nevetett Lara
-Jah, oké. –mosolygott Tom, majd becsukta az ajtót
-Itt vannak a szobáink. Itt alszik Tom és Gustav. –mutatott az ágyakra Bill
-Igen, és itt még nem járt gruppi. –húzta ki magát a rasztás
-Erre aztán büszke lehetsz. –lökte meg testvérét Bill –Na, tovább! Itt alszik Georg és én.  Hát igen, nem véletlenül ez a legrendezettebb ágy. Imádok itt aludni, mert ha este valamiért nem tudok elaludni, akkor itt, ezen a tetőn lévő kisablakon át szoktam nézni a csillagokat. –mosolygott Bill
-Ez tényleg tök jó. –mondta Lara
-A többiek meg csak leintenek, ha erről beszélek. –néz szúrós szemekkel Tomra
-Jól van, ha kiveséztetek, talán tovább is mehetnénk. Itt van a nappalink, ahol tv-ni, playstation-ni és este a koncertek után beszélgetni szoktunk.
-Ez a busz tényleg nagyon nagy. –néz szét még egyszer Lara
-Jah, és ezért imádjuk annyira. Megy a méretemhez. –nevetett Tom
-Te lökött! –lökte meg Lara nevetve Tomot –Már ennyi az idő? Ne haragudjatok, de nekem mennem kell. Köszönöm, hogy körbevezetettek. Sziasztok! –köszönt el Lara
-Hello! –köszöntek el a fiúk
Lara nevetve csukta be maga mögött az ajtót, majd az emeletre ment.  Kopogás nélkül nyitott be a szobámba, de mikor meglátott engem és Markot, hirtelen megtorpant.
-Ne haragudjatok, nem tudtam, hogy itt vagy. Am hello! –köszönt Lara
-Szia! –mosolygott Mark
-Azért jött, hogy áthozza a házikat és az órai munkákat. –magyaráztam
-És úgy látom elég szorgosan gyakoroljátok a nyelvtant. –emelte ki a „nyelv” szót
-He-he, nagyon vicces! Amúgy mit akartál mondani? - kérdeztem
-Majd később elmesélem. Na, megyek, nem zavarlak titeket. Sziasztok! –mondta, azzal becsukta maga mögött az ajtót
-Hol is tartottunk? –kérdeztem mosolyogva
-Gyere, megmutatom. –hajolt közel Mark és ismét az ajkaimra tapadt

*

Már fürdés után, pizsamában ültünk Lara szobájában és hallgattam véget nem érő szóáradatát.
-...aztán átmentünk a nappaliba, és Bill elmondta, hogy miket szoktak itt csinálni. Aztán jött Tom nagy beszólása és nevetés közepette haza jöttem. –ért a mesélés végére
-Biztos tök jó lehetett. –mosolyogtam
-Nagyon aranyosak voltak, és azok a poénok. – nevetett ismét Lara, majd hirtelen elkomolyodott
-Mi az? –kérdeztem
-Itt az idő, hogy beszéljünk anyával. –mondta, mire belőlem kitört a nevetés
-Most meg mit nevetsz? –kérdezte
-Olyan totál komolyan mondtad, mint a filmekben mikor az uccsó akciójelenethez érnek. –nevettem még mindig
-Úgy van, röhögj ki. –állt fel, majd kiment a szobából, én meg még mindig nevetve követtem őt
Lesétáltunk a lépcsőn, majd a nappaliba mentünk. Mikor leültünk apáék mellé, próbáltam elfojtani a nevetést.
-Anya...- kezdett bele Lara