30. Rész: Egy újabb buli

Annyira beleolvasnék most az emberek gondolatába. De most komolyan… Mit gondolnak a világról, az emberekről és úgy mindenről. De főképp egy embernek a fejébe olvasnék bele, ez pedig nem más, mint Tom. Távolságtartó, ennek ellenére gyakran akar velem lenni. Nem értem…

December van. Havazik. Nektek a decemberről mi jut az eszetekbe? A télapó? A karácsony? A szeretet, béke, boldogság, család? Nekem egyik se… Ha megkérdeznék most így december harmincadikán, hogy milyen volt a karácsony, azt mondanám, hogy feszült. Rettentő sok minden történt ebben a hónapban, szóval nem mondhatni, hogy épp unatkoztam volna. A Durch den Monsun berobbant a topplisták elejére, a közönség többet akar. Mármint a közönség egy része… a többiről inkább ne is beszéljünk…

-         Elmentem sétálni! – kiabáltam be a konyhába, ahol anya csinálta holnapra a zsúrkenyeret.

-         Vigyázzál magadra! Maszatot viszed?

-         Igen! – majd felhúztam a csizmám, összehúztam a fekete télikabátomat, még sapkát és kesztyűt is húztam és egy sálat is tekertem a nyakam köré.

-         Az északi sarkra mész? – sétált le a lépcsőn Eimy egy bögrével a kezében.

-         Hideg van kinn – nyújtottam rá a nyelvem, majd kinyitottam az ajtót. Egyből megcsapott a csípős hideg és a szemem csak úgy káprázott a tiszta, fehér hótól. – MASZAT! – kiáltottam egy hatalmasat, majd meg is jelent a ház tövében. – Gyere, megyünk sétálni! – boldogan odaszaladt hozzám, rácsatoltam a láncot és kiléptünk a kapun. Az utca nem volt néptelen, sok gyerek hóembert épített, vagy épp kegyetlen hócsatát vívott.

-         Kesszy! – szólt valaki mögülem és mikor megfordultam egy adag havat kaptam az arcomba.

-         Pfúj – köhögtem, miközben a havat köptem ki. Velem szemben a vigyorgó Bill állt. – Neked is szia Bill!

-         Finom volt? – röhögte.

-         Megkóstolod? – vigyorogtam rá.

-         Áááá most kihagyom. Eimy otthon van? – dugta zsebre a kezét, látszott rajta, hogy majd összefagy.

-         Aha, otthon.

-         Holnap buli lesz Andreaséknál – mosolygott. – Jöttök?

-         Nem t’om, anyutól függ.

-         Oké, akkor majd még megbeszéljük. De vigyázzál – vette egy fokkal halkabbra a hangját. - Pették bedurvultak mostanság. Emlékszel még év elején, hogy a bálon kiütöttem?

-         Rémlik valami…   

-         Már akkor is pikkeltek ránk, mert Tommal közösen játszottunk, tudod. Na és most kétszer olyan brutálak.

-         Kemény csaj vagyok – húztam ki magam, de Bill megcsóválta a fejét.

-         Ne húzz velük ujjat. Csapatostól járnak mindenfelé… Tegnap összefutottunk velük, Andreast szépen szájbahúzták.

-         Í – fintorogtam. – De azért jól van?

-         Aha, kemény srác ő – bólintott – De a szája még fel van repedve. Az anyjának meg azt hazudta, hogy Tommal bunyóztak. Így Tomot anya jól leszidta.

-         Pff – forgattam a szemem.

-         Na, a lényeg, hogy vigyázzál! – veregette meg a vállam, majd belépett a kapunkon.

-         Oké! – kiáltottam utána és elindultunk a park felé. Amint odaértem elengedtem Maszatot, majd megálltam egy olyan helyen, ahol beláttam a terepet és csak néztem, ahogy a jobb oldali részen játszanak a gyerekek. Mert amúgy a park ketté van osztva. Ahova én járok, direkt kutyáknak van kitalálva, és jobbra tőle játszótér van. Leguggoltam és elkezdtem egy hógolyót gyúrni. – Maszat! – hívtam oda magamhoz és meglóbáltam előtte a golyót. – Kapd el! – hajítottam el, ő pedig hangos ugatás közben utána szaladt és mielőtt a hó a földre ért volna, felugrott és bekapta. Utána persze megrázta a fejét, mert a nagyja hó a fejére ment. Majd körbeszimatolt, hogy mégis hová tűnt az ő játéka, egy ideig kaparászott is a kb. 10 centis hóban, majd feladta. A játszótér felé pillantottam és abban a minutumban megfagyott bennem az vér. Pett és haverjai vágtak épp át a mászókáknál, miközben mindegyik kezében egy-egy szál cigi volt. – Maszat! – szóltam, de ő nem figyelt rám. Nem akartam felhívni magamra a figyelmet, de a kutyát sem akartam otthagyni. – MASZAT! – ordítottam rá a kutyára, amire ő behúzott farokkal odasompolygott. Szegény azt hitte, hogy valami rosszat csinált. De a kiabálásomra nem csak a kutya figyelt fel. Pett és haverjai is felkapták a fejüket és láttam még azt a gúnyos mosolyt is a szájuk szélén. Gyorsabban megindultak felém, én pedig hátat fordítottam és Maszatot magam után húzva rohanásba kezdtem. Hát igen… szégyen a futás, de hasznos…. Meg sem álltam a kapuinkig, gyorsan levettem a láncot a kutyáról, és beestem a küszöbön. Szó szerint, mert akkorát zúgtam, hogy végül a parkettán nyekkentem.

-         Áú! – fordultam a hátamra és szétvetettem a kezem és a lábam, miközben lihegtem egy sort (Nixy, nem félreérteni xD!!!).

-         Minden rendben? – jött ki anya a konyhából.

-         Aha – nyögtem és nagy nehezen feltápászkodtam, majd levetkőztem.

*

-         Minden rendben van akkor? – ült másnap Bill az ágyamra.

-         Persze, legalább futottam egy kicsit – vigyorogtam rá és a szekrényem elé léptem. – Milyen buli lesz?

-         Erős – nyitott be Tom, kéz a kézben Annal.

-         Aha – fordultam szélsebesen vissza a szekrényemhez, majd egy mosolyt erőltettem az arcomra.

-         Szia Kesszy – köszönt a szokásos három puszival Ann.

-         Sziasztok! – mosolyogtam, majd Billre pillantottam. – Eimy?

-         Öltözködik.

-         Most ilyen gyűlés van itt, vagy mi?

-         Hát jah, mert nem tudjátok, hol lakik Andreas – felelte Tom.

-         Akkor légy szíves mennyetek ki, mert én is készülődni szeretnék – löktem ki a fiúkat „kedvesen” az ajtómon kívülre. – Ann te maradsz?

-         Szeretnék a fürdőbe menni, vagy ha adsz egy tükröt, elvégzem itt az utolsó simításokat – vette le a pulcsiját. Egy világos farmer volt rajta, magas csizmával (aminek nincs sarka, csak hegyes az eleje) és egy pántos, jól kivágott top. Egy nyaklánc is volt rajta, pillangó alakú, ilyen nagyobb fajta, ami még jobban felkeltette a figyelmet, a mellkasi részre. A fülbevalója a nyaklánca kicsinyített mása volt. Meg kell hagyni, dögösen festett.

-         Jól nézel ki – mosolyogtam rá. –De most én megyek a fürdőbe, amint Eimy kijött, de Eimy szobájában van egy hatalmas tükör, amiben teljesen a lábadig látod magad.

-         Jaj, köszi – majd fogta a smink készletét, a táskájával együtt és átsétált Eimy szobájába, miközben én megcéloztam a fürdőt. Mivel nem volt benne senki (Eimy tehát végzett), gyorsan lefoglaltam és a törölközőtartó szekrényre helyeztem a cókmókom. Kibontottam a hajam és beálltam a zuhany alá. Gyorsan lezuhanyoztam, még hajat is mostam, majd kiléptem a fülkéből és magamra csavartam egy törölközőt. Épp a fogam mostam, amikor:

-         Kesszy, te vagy benn? – dübörgött Eimy.

-         Aha!

-         Bejöhetek?

-         Gyere – mondtam, majd megtöröltem a szám és a hajamat is becsavartam.

-         A fiúk nagyon unatkoznak – lépett a tükör elé, miközben a sminkes táskájában kutatott. – Trini még a tükröm előtt tetvészkedik, muszáj volt ide jönnöm.

-         Semmi, csak fordulj el egy picit – mondtam és gyorsan magamra kaptam a fehérneműt és a farmert. Egy otthoni pólót vettem csak fel, mert nem akartam hajszárítás közben a bulis pólómba izzadni, eközben Eimy még mindig kutatott.

-         Nincs cerkád? – kiabálta túl a hajszárítót.

-         Kihúzóm van, de az nem ceruza, hanem ilyen ecsetes – feleltem én is hangosan és odadobtam neki az én sminkes táskám. – Keresd ki!

-         Köszi! – kifésültem a hajam és vagy még egy negyed órán át szárítottam, eközben Eimy is elkészült. Kihúzta a szemét, szempillaspirálozott is, majd egy dögös rúzzsal toldotta meg mindezt.

-         Szerintem mondjad a fiúknak, hogy nézzenek valamit, mert még én elleszek egy darabig.

-         Oké, de jövök még vissza, jó?

-         Oké – feleltem, Eimy pedig kisétált a fürdőszobából. Felkaptam a kedvenc csőtopomat, ami fekete volt, hosszabb fazonú, de oldalt húzódott az anyagon belül két madzag (jobb és baloldalon is), amivel tetszőleges méretre lehetett állítani. Mindkét oldalon meghúztam, épp annyira, hogy picit kilátszott a köldököm és a ruha gyűrt típusúvá vált. Amúgy elől meg hátul nagyobb ezüst foltok vannak a felsőn, amik még csillognak is. A nadrágom testhez simuló, egyszerű, sötét, csípőfarmer volt. Pont mikor a kiegészítőket kerestem, akkor rontott be Eimy.

-         Be vannak sértődve – közölte és mellémlépett, picit arrébb húzódtam, hogy elférjünk. – Beraktam nekik egy filmet, már Ann is készen van, mindenki ránk vár.

-         Gustav és Georg?

-         Most érkeztek meg – felelte. – Jó lesz ez a felső? – mutatott a saját topjára, ami nyakbakötős volt, jó hosszú madzaggal, ami a hátán lógott szexin. Zöld volt a széle, maga a felső fehér volt és hatalmas, zöldes-feketés virágok mintázták. A ruha nem csak hátul hagyott nagyobb rálátást a hátra, hanem elől is volt egy szív alakú kivágás, ami eléggé vonzotta a szemeket (főleg gondolom a Billét J). – Kicsit kínosan érzem benne magam – igazította meg, majd két sima, vékony fekete fülbevalót tett be, ami hosszabb volt, kb. az álláig ért.

-         Szerintem nagyon csini – vigyorogtam rá. – Bill be lesz indulva.

-         Hát – itt elpirult. – Remélem tetszeni fog neki. Amúgy a te felsőd se semmi. Nem is tudtam róla, hogy van ilyened is.

-         Múltkor, mikor apa adott pénzt, voltam vásárolni és ezt is akkor vettem – vigyorogtam még mindig, közben a karkötőmmel vacakoltam. – Segítesz? – majd a kezébe nyomtam az ezüstözött karkötőm, ami sok perecből állt.

-         Persze – csatolta rám gyorsan.

-         Eimy…? – próbáltam nem viccesen és sértőn fogalmazni, így egy ideig kerestem a szavakat.

-         Mondd – vigyorgott.

-         Te meg Bill… Nos…

-         Hát… igazából még nem – pirult megint el, kitalálva a gondolatom. – Az óta nem. És lehet, hogy ma… Nem tudom – fordult gyorsan vissza a tükörhöz.

-         Mindenesetre vigyázzál – veregettem meg a vállát.

-         Ajj, menny már! – nevetett fel. Nyakláncot nem raktam, csak két nagyobb karika fülbevalót tettem még „magamra” kiegészítő gyanánt, majd a szekrényhez sétáltam és fújtam magamra a vanília illatú parfümömből.

-         Én issss! – lépett mellém Eimy, így őt is körbefújtam. Kihúztam a szemem, szempillaspirál, egy kevéske ezüstös szemfesték és szájfényszerű, világosabb rúzs, majd kétségbeesetten Eimyhez fordultam.

-         Te hogyan csinálod meg a hajad?

-         Kivasalom – mondta és már dugta is be a hajvasalót. Ameddig Eimy vasalta a haját, én fésülködtem és még a szobámba is visszaszaladtam, hogy elpakoljak addigra mindent.

-         Mit csináltok még? – ordított fel lentről Tom.

-         Még öt perc! – kiabáltam le a lépcsőről. Gyorsan visszaszaladtam a fürdőszobába, Eimy pedig ki, hogy ő is elpakolhassa a cuccait.   

Folyt.köv.