A fák és az utcák színes levelekbe burkolóztak. Az emberek seprűvel a kezükben vonulnak az utcára elseperni járdájuk elől a faleveleket. A madarak csapatostól repültek délre, átvészelni az itteni hideg telet. November van, a szél csípősen fúj az arcunkba, és betakar hideg fuvallatával.
A szobámban ülök, csak nézek ki a fejemből, ugyanis már egy fél órája a matek házit próbálom megcsinálni.
-x+x²+8. Na, hogy is van ez? Négyzetté egészítés, aztán csoportosítás... aztán... aztán nem tudom. Ezt nem hiszem el! Egyszerűen nem megy! Laraaa! –kiáltottam
-Igen? –jött be a szobámba
-Segítenél? –mutattam a füzetemben lévő feladatokra
-Tudod, hogy én sem értem. Egy picivel jutok előrébb, mint te. Hívd át Markot. –magyarázta
-Tudod jól, hogy abból úgysem tanulás lenne. –mondtam
-Mondjad neki, hogy most ne a nyelv(tant) gyakoroljátok. –mosolygott
-Nagyon vicces. –löktem oldalba
-De...Sami... holnap nem is lesz matek. Akkor miért szenvedsz vele most? –kérdezte értetlenül
-Mert honlap suli után próba, és nem akarom este megcsinálni. –tettem el a füzetem –Mindegy, mégis megkérdezem Markot. Te kész vagy már?
-Még nem... –sóhajtott
-Akkor megyek és gépezek. –ugrottam fel a székemről
-Na de... –nézett utánam
-Én is szeretlek! –futottam át a szobájába
Bekapcsoltam a számítógépet, lementem a konyhába egy kis rágcsálnivalóért, majd beültem a gép elé. Felnéztem msn-re, ahol fent volt Mark (aki egyből rám köszönt) és Sandra (akivel a verseny óta szinte a legjobb barátnők lettünk).

Már beszélgettünk egy ideje, közben zenét hallgattunk Larával(mert most csak írásbeli volt), mikor:
Sandra
na, és ti mivel jöttök a koncira?
Samy
milyen koncertre??
Sandra
hát a Th koncertre
Samy
ezt nem értem...
Sandra
mit nem lehet ezen érteni? itt lesz az uccsó fellépésük, Magdeburgban. gondolom ti is jöttök
Samy
pill

-Lara, nézd csak! –fordultam felé
Mikor ikrem szemével végigfutott a sorokon, csak döbbenten nézett rám.
-Te tudtál erről? –kérdeztem
-Szerinted úgy nézek ki? –mordult rám –Honnan tudtam volna?
-Mondjuk onnan, hogy felhívtad azt a telefonszámot. –mondtam
-De megmondtam, hogy egy téves szám volt, ráadásul csajé. –ült vissza a könyveihez

Samy
ne haragudj, mennem kell, majd holnap beszélünk, szija, pussz
Sandra
oks, szija, puszi
Elköszöntem, majd elmentünk vacsizni, és aztán aludni.

*

Már egy hét telt el a Sandrával való beszélgetésünk óta. Azóta már mindenki tud a koncertről, ez szűrődik ki a lány wc-ből, ez a téma a büfében és erről áradoznak a lányok a szünetekben. Persze mi is készülünk a nagy napra!!
Otthon ülünk, már rég aludnunk kéne, de nem tudunk.
-El sem hiszem. Még holnap egy sulis nap, aztán jön a konci! Ez...áááh...nem hiszem el!! –mondja boldogan Lara
-Igen, én sem! –mondtam
-És újra láthatom Tomot!!! –dőlt hátra az ágyon
-Hm. –mosolyogtam
-Ne mondd, hogy te nem örülsz, hogy megint látod majd Billt! –nézett rám
-Ilyet nem mondtam. –dőltem mellé
-Láttam, a múltkor is nagyon jól elvoltatok. –mosolygott
-Na, te aztán tudod is, mikor egész este csak Tommal ittál! –löktem meg
-Azért néha odakukkantottunk. –vigyorgott
-Ti leskelődtetek? –kérdeztem
-Csak néha. –kacsintott rám
-Lányok, ideje aludni! –szólt be anya már vagy 3-ra
-Rendben! –szóltam ki. –Szerintem most már tényleg aludjunk, holnap suli és nem tudunk majd felkelni. –álltam fel
-Ok. Jó éjt, szép álmokat! –ült fel Lara
-Jó éjt, neked is szép álmokat! –felálltam, majd átsétáltam a szobámba
Lefeküdtem, bebújtam a jó meleg ágyba, majd azonnal el is aludtam.
Reggel álmosan bújtunk ki az ágyból, megcsináltuk a szokásos reggeli teendőket, majd elindultunk a suliba, olyan boldogan és vidáman, mint még soha. Dudorászva léptünk be az aulába, ahol már vártak minket. Annyira beleéltük magunkat a koncertbe, hogy egyik órán sem figyeltünk, csak leveleztünk egyfolytában. Hamar eltelt ez a nap is, és már haza fele tartottunk. Én kéz a kézben Markkal, Lara pedig mellettünk.
-Biztos jó ötlet ez? –kérdezte Mark
-Mármint mi? –fordultam felé
-Hogy elmentek a koncertre. –mondta magabiztosan
-Már miért ne lenne jó? –kérdeztem, miközben megálltunk az egyik zebránál
-Annyi sok őrült rajongó közé elmenni. Teljesen össze fognak majd nyomni. –simogatta meg az arcom
-Nagyon aranyos vagy, hogy így aggódsz. Tudod mit? Kísérj el! –mondtam boldogan
-Én? Tokio Hotel koncertre? A rapper haverjaim le is tagadnák, hogy ismernek. –indultunk el az úttesten
-Köszi! –mondtam duzzogva
-Nem azért mondtam, tudod, hogy én nem ítélem el őket, csak másfajta zenét szeretek, mint te. – adott egy puszit az arcomra
-Jó-jó, tudom. –mosolyogtam
Eközben haza értünk és Mark átjött hozzánk. Holnap lesz suli, de nekünk anyáék igazolják a napot, de azért megcsináltuk gyorsan a házit, majd elkezdtünk pakolászni. Mivel a keresztszüleink a csarnok közelében laknak, a koncert után oda megyünk, és ott alszunk. Ezért több cuccot is kellett a táskánkba mélyeszteni.
-Ezt fogod fel venni? –kapta ki a kezemből a blúzt Mark
-Mert? Mi van vele? – kérdeztem
-Túlságosan kivágott. –tette le az ágyra
Ezután elővettem még pár blúzt, de volt amelyik túl rövid volt, túl kivágott, túl szűk...
-Ezt nem hiszem el, Mark! Már az egész ruhatáram kipakoltam, de egyik sem volt jó. Nem zavar, hogy úgyis kabát is lesz rajtam? –kérdeztem most már mérgesen
-De mi van, ha leveszed? –nézett rám hülyén
-Mark...- nyafogtam
-Jól van na, gyere ide. –húzott magához –Ne haragudj, de tudod milyen féltékeny típus vagyok. –puszilt meg
-De azért ez már sok volt. –bújtam jobban hozzá
-Nézd, vedd fel ezt! –mutatta az egyik pulcsim
-Megőrítessz! –nevettem, majd megcsókoltam

Este ugyanúgy nem tudtunk elaludni, csak beszéltünk és beszéltünk. Majd mikor apa közölte, hogy, ha nem alszunk el azonnal, nem visz el minket, rögtön abbahagytuk és megpróbáltunk aludni. Ami egy kis idő múlva sikerült is.