Hajnali kettőre estünk haza. A házban totál sötét volt, ezért előhalásztam a zsebem mélyéről a telefont és azzal próbáltam világítani. Lámpát azért nem kapcsoltam, mert anyáék felkeltek volna az erős fényre és azt viszont nem akartam. Lara teljesen rám támaszkodott, egyszer majdnem hátra is estünk. Már a lépcső végénél jártunk, azt hittem, hogy megússzuk ezt a kis hajnali hazaruccanást, de ekkor ikremnek sikerült felhívni ránk a figyelmet.
-Ich bin nicht ich wenn du nicht, bei mir bist.... –énekelte jó hangosan
-Csss! Csendben! –fogtam be a száját
-Mert? –kérdezte, miután leszedte a kezem
-Mert nem akarom, hogy apáék felkeljenek. –mondtam halkan
-Már késő! –jelent meg a szobájuk ajtajában apa
-Csá, apu! –intett oda Lara
-A testvéred ivott? –kérdezte, mert biztos nem tudta hirtelen, hogy most melyikünk van enyhén spicces állapotban
-Ááh, dehogy. Csak túl jó kedve van! –próbáltam Larát betolni a szobájába
-Este értem haza, most túl fáradt vagyok, de holnap mindenképp beszélni fogunk. –mondta apa komolyan, azzal eltűnt a szoba sötétjében
Ráfektettem Larát az ágyára, és szinte rögtön el is aludt. Bementem a fürdőbe, megmosdottam, hogy legyen erőm hozzákezdeni a tanuláshoz, majd átöltöztem pizsibe. Előszedtem a holnapi cuccokat, letelepedtem az ágyamra, felkapcsoltam az éjjeli lámpám, majd hozzá kezdtem a föcihez.
-Szóval, az újidő. Két időszaka van, a...harmadidőszak és a ...negyedidőszak. A harmadidőszakon belül van a Paleocén...Oligocén...Miocén...Plei...Pleio...Pleiocén... Áááh, nekem ez nem megy! –vágtam földhöz a könyvem.
Az órára pillantottam:
-Pár perc múlva 3 óra... –állapítottam meg
Az oldalamra feküdtem, így próbáltam koncentrálni. Még néhányszor kinéztem az ablakon az elsurranó kocsi fényeit követve, majd ismét a leckét kezdtem olvasni.

-Fáááááj a fejeeem! –kiabált Lara, amivel sikeresen felébresztett
A fejemre húztam a párnát, majd aludtam tovább (vagyis csak akartam)
-Valaki gyóógyszeeert! –kiabált ismét
-Valaki aludna! –adtam meg a választ
-Valaki pedig fájdalomcsillapítóért esedezik. –totyogott át a szobámba
Az ágyamra ült, mutatta, hogy menjek arrébb, majd odafeküdt mellém.
-Ne adjam oda az egész ágyam? –kérdeztem nem túl kedvesen
-Mit csináltam tegnap? –kérdezte, mint aki meg sem hallotta a gúnyos megjegyzésem
-Hát...elég sokat ittál Tommal. Aztán hívtalak haza, de nem igazán akartál jönni és még Tom is adta a hülye ötleteit. De végül csak haza cipeltelek, mert ma ugyanis suli....Úristen, ma suliiiiiiii!!!!!! –kiáltottam, majd kiugrottam az ágyamból és a szekrényemhez rohantam
-Már hiába minden, 9 óra van. –közölte Lara totál nyugodtan
-Ezt nem hiszem el! Fél 4-ig tanultam azt a sz.rt! –mondtam, majd rároskadtam az ágyamra
-Fáj a fejem... –fogta Lara az említett testrészét
-Lehet az ürességtől kong! –mosolyogtam
Erre csak egy erős lökést kaptam, amitől majdnem a földön landoltam.
-Gyere, keresünk gyógyszert. –álltam fel
Lebattyogtunk a konyhába, ahol anya főzött (?!) Mikor megláttuk, halkan megfordultunk, majd némán megpróbáltunk visszamenni a szobánkba. De sikertelenül.
-Nem éri meg elbújni. Tudom, hogy nem mentetek iskolába. –közölte anya –De miért is?
-Hát...az úgy volt... –kezdte Lara
-Az úgy volt... –vágtam bele -...hogy tudod volt a verseny után az a buli. Én Billel kezdtem el beszélgetni,ha tudnád milyen aranyos, kedves és figyelmes, óhh... na, mindegy. Lara pedig Tommal beszélgetett és teljesen elment az idő. –mondtam el egy levegővétellel
-Lara, te jössz. Miért ittál annyit, hogy Saminek kellett felvinni a lépcsőn? –kérdezte anya tök komolyan
-Hát...(mosolyog) nem tudom. Olyan hirtelen jött és tényleg csak keveset ittam. –védekezett
-Rendben. Mivel az este kimaradtatok, Lara részegen jött haza és ma nem mentetek suliba, szerintem elegendő ok ahhoz, hogy két hétig ne mehessetek sehova. Egyetértetek? –anya
-Igen... –mondtuk kórusban
-Én is így gondoltam. Gyertek, reggelizzetek, aztán Lara kapsz egy fejfájás elleni gyógyszert. –terített meg anya
Megreggeliztünk, majd felmentünk a szobánkba. Lara beült szokásosan a gép elé, én pedig tettem be zenét, halkra vettem, majd a táskámhoz mentem. Készültem kipakolni a cuccost, mikor kopogtak az ajtómon.
-Bújj be! –szóltam ki
-Hello! –jött be mosolyogva Mark
-Szia! –ugrottam fel, majd odamentem hozzá és megcsókoltam
-Miért nem voltatok suliban? –kérdezte miközben leültünk az ágyamra
-Bealudtunk. –válaszoltam
-Én meg halálra aggódtam magam, hogy biztos történt valami a bulin és ezért nem jöttök. –simogatta az arcom
-Igazából történt... –mondtam halkan
-Tényleg? Mesélj! –húzott közelebb magához és átölelt
-Az úgy volt, hogy ...-kezdtem bele a mesélésbe
Elmondtam, hogy Billel beszélgettem (persze az áradozásokat kihagytam), és hogy Lara Tommal enyhén spicces állapotban énekelt, majd nekem kellett haza hoznom.  Aztán elmeséltem, hogy hajnalban kezdtem neki a tanulásnak, de aztán elaludtam és majd 9-kor ébredtem fel Lara kiabálására.
-Ez szép! Akkor nem volt unalmas éjszakátok! Nekem viszont nagyon hiányoztál! Anyu haza hívott,hogy be kellett mennie dolgozni és vigyáznom kellett a húgomra. –mondta mosolyogva
Válaszul megcsókoltam, majd felültem.
-És? Ideadod a leckét? –kérdeztem
-Jah, persze. Itt van a kémia, nyelvtan és föci füzetem. Másoljátok le. Más nincs. –szedte elő a füzeteket
-Köszi! És holnapra van valami tanulnivaló? –érdeklődtem félve, ugyanis nagyon nem volt kedvem tanulni
-Neem, nincs semmi. Ne haragudj, de mennem kell, még lesz kosáredzésem is. –mondta
-Rendben, nem tartalak fel. –mosolyogtam
Lesétáltunk a lépcsőn, majd az ajtóban egy hosszú csók kíséretében elbúcsúztunk, majd visszamentem a szobámba.
-Annyira nem értem magam. Néha annyira jó hozzábújni, átölelni, megcsókolni. Magamon is meg szoktam lepődni, mikor csak úgy odamegyek hozzá és megcsókolom. Még saját magamat sem értem... És kosárlabdázni jár. Magas, izmos, szexi kockahasa van, szőke vállig érő haja és hozzá tengerkékszeme. Hmm, nagyon jól néz ki J  -ábrándoztam el
-Ááááááá, Samiiiiiiiiiiiii! –kiáltott a mellettem lévő szobából Lara