29. Rész: A monszunon át

/Eimy/

Elmélázva néztem az elsuhanó fákat, miközben Bill nekem dőlt. Csak simogattam az arcát, birizgáltam a haját, ő pedig félig álomba volt merülve. Kesszy pont velem szemben ült, gyakran váltottunk egy-egy pillantást. Persze fogtam az üzenetét: „Beszélnünk kell.”. Tudom. Tom mellettem ült, jobb oldalán Annal, ők pedig zenét hallgattak, és szorosan fogták egymás kezét. Valami megváltozott… Nem tudom, mit művelt Kesszy, de valami nagyon nem stimmel. Történt tegnap valami, ami mindent felrúgott.

-         Beszélni szeretnék veled – hajolt a fülemhez Tom. Összerezzentem, majd felé fordultam és bólintottam. Ő pedig visszafordult Trinihez és megpuszilta az arcát. Kesszy tüntetően elfordult, én csak megcsóváltam a fejem.

-         Bill – simogattam meg a kezét, de nem felelt.

-         Alszik – mondta Georg, aki Billel szemben ült, így tökéletesen látta az arcát.

-         Ó – mosolyodtam el. Odabújtam hozzá, szorosan a nyakához és beleszuszogtam. Kicsit igazítottam rajta, hogy kényelmes legyen mindkettőnken (közben ő is helyezkedett, mert hát nem aludt teljesen), így végül az ölébe ültem, de csak féloldalasan és a mellkasára hajtottam a fejem. Minden egyes szívdobbanását hallottam: tü-tüf, tü-tüf, tü-tüf. Olyan idilli volt a hangulat, olyan meghitt és csöndes, egy szóval tökéletes. A derekamra csúsztatta a kezét, én pedig felnyújtózkodtam az arcához és megpusziltam a száját. Ő csak elmosolyodott, de nem nyitotta ki a szemét. Megint a nyakához bújtam, én is becsuktam a szemem és kizártam fejemből a külvilág zaját. Csak őrá koncentráltam… Hallottam a levegővételeit, éreztem az illatát és ez nagyon megnyugtató volt.

-         Nemsokára ott vagyunk – szólt hátra a sofőr és mindenki álmosan bólintott egyet.

*

A Berlin mellett elterülő gabonaföld hatalmas volt. Csak tátottam a szám, mint valami hülyegyerek, aki még nem látott búzaföldeket. De nem sokáig csodálhattam a gyönyörű természetet, mert hangos morgás jelezte a hátam mögött, hogy a pakolás elkezdődött…

- Gyűlölöm a természetet – morogta mellettem Bill és körbehordozta a tekintetét a tájon.

- Miért is? – pillantottam rá.

- A sok bogár, meg…

- Bill… November végén sehol sincsenek bogarak – vágtam a szavába.

- Jó, de akkor is…

- Lehetetlen vagy! Nem ti akartatok itt forgatni?

- Nem a mi ötletünk volt – húzta a száját. – De mivel Durch den Monsun, ezért víz közelében kell csinálni.

- Hol látsz te vizet? – fordultam meg.

- Ott – mutatott jobbra és tényleg egy kis tavacska húzódott a gabonaföld mellett.

- És mit fogtok csinálni?

- A vízben játszani – mondta lelombozódva.

- NOVEMBERBEN? – döbbentem le.

- Jah, de felfűtik a környezetet.

- Ezt most nem értem – pislogtam párat.

- Nézd… - sóhajtott és a radiátorhoz hasonló szerkentyűket cipelő hapsikra mutatott.

- Nem sok – jegyeztem meg. Bill csak megvonta a vállát. – Jó, akkor tudod mit? Ne szólj hozzám – sértődtem meg és Kesszy mellé léptem. Ő se volt beszédesebb társaság, ugyanis csalódottan nézte Tomot, aki Ann kezét fogta.

- Meddig tart? – fordult végül felém.

- Nem tudom. Minden oké?

- Azt hiszem… - felelte és arrébb álltunk, hogy a szükséges kellékeket ki tudják cipelni.

A forgatás eléggé furán indult, még azzal a radiátorszerűségekkel se hiszem, hogy olyan tikkasztó meleg lett volna, viszont a fiúk pulcsi nélkül játszottak. A terv valami olyasmi volt, hogy felveszik az egészet a gabonaföldnél, aztán egy bizonyos részt a tóban, majd még egyszer a gabonaföldnél, hogy legyen mit összevágni. Az első felvétel átlagos volt, azzal indult, hogy Bill elfújt egy fekete gyertyát és egy ajtó tövében gubbaszt. A producer arra gondolt, hogy most vegyék fel még egyszer a teljeset még itt, aztán legyen a vizes rész. Eléggé furi ötlete támadt, mert Tomnak is kellett énekelnie, de szegény folyton elröhögte magát, mikor az ő része következett. David eléggé leszidta, utána már nem volt kedve röhögni… Szegénykéim… Annyira komolyan játszottak és annyira izgultak… Georg elrontotta a vége felé, így újra fel kellett venni egy részletet. De végül csak össze jött…

- Pihenő van! – kiáltotta David és a fiúk odakullogtak hozzánk.

- Szar – mondta Tom és felhúzta a pulcsiját.

- Szerintem egész jó lesz – lépett mellé Ann és lesmárolta. Kesszy erre „ölnitudnék” tekintettel megfordult és beszállt a kocsiba.

- Szerintem is – mosolyogtam.

- Mi a baja Kesszynek? – lépett mellém Bill.

- Ó, szóval már beszélsz velem? – vágtam egy fintort.

- Jaj… Eimy… - majd közel húzott magához és megcsókolt. A tarkójánál összekulcsoltam a kezem, de…

- Bill! – elengedtem és a háta mögé léptem. A tarkóján egy F-hez hasonló betű volt bekarikázva. – Mondd, hogy nem igazi…

- Eimy… ne kezd légy szíves – nézett rám hatalmas szemekkel. – Anya már leszidott érte.

- Meg is érdemelted! – pirítottam rá. – Még is mi ez?

- A jelünk – felelte helyette Tom. – Ne tudd meg, mit kellett NEKEM átélnem… Én is ott voltam…

- Jó, ne haragudj, de nem érdekel – vágtam a szavába, mire Gustav elmosolyodott. – De mégis mi ez?

- Tom már mondta. A jelünk – ismételte Georg. Bill olyan csöndben lapított, mint egy kutya.

- A TH jele – egészítette ki Gus.

- Milyen TH? – értetlenkedtem.

- Hát a Tokio Hotelé – suttogta Bill. Mostmár leesett… De minek kellett a nyakába varratnia ezt a vackot? Már épp készültem volna letámadni, mikor Tom megfogta a karom.

- Beszélnünk kell – tátogta és elindult a kocsik irányába. Bill felé küldtem még egy szúrós pillantást, majd hátat fordítottam neki és követtem Tomot. Egy kisebb teherautó mellett állt meg.

- Mi történt? – kérdeztem már enyhébb hangon.

- Eimy… nem tudom – teljesen megrémített. Elszontyolodott képpel meredt rám, olyan csalódott szemekkel, hogy tényleg hatalmas gondra gondoltam.

- Tom… - kezdtem, de felemelte a kezét. Bólintottam. Persze, beszéljen csak nyugodtan.

- Tegnap Kesszyvel találkoztam az erdőben. Haragudott, amiért Trinivel voltam, ezt nem mondta, de láttam rajta. Köd lett és már eléggé sötét volt. Elindultunk valamerre, mert már eléggé mélyen bent voltunk az erdőben és fogalmunk sem volt, hogy hol vagyunk – itt egy hatalmasat sóhajtott. – Beszéltünk és… én elé léptem… - pici szünetet tartott, majd felemelte a fejét, egyenesen a szemembe nézett. – Már majdnem megcsókoltam, mikor Maszat ugatni kezdett. Így találtuk meg a kutyát – fejezte be. Őszintén szólva, szóhoz sem jutottam. – Nem tudom már, hogy kitől mit akarok. Annt szeretem, de Kesszy se közömbös.

- Én nem tudom, mit érzel Tom. De szerintem, el kellene döntened végre, hogy mit érzel.

- Tudom – bólintott. – Kesszy…? - itt elakadt, de tudtam, mire gondol.

- Szeret. Ti nagyon jó barátok voltatok, talán picit túl közel kerültetek egymáshoz. Nem mondom azt, hogy Kesszy szerelmes beléd, mert nem tudja ő se, hogy mit akar. De ez több barátságnál.

- Értem. Én is így érzek – húzódott fanyar mosolyra a szája. – Arra kérnélek, hogy ne mondd el neki ezt, amit most mondtam.

- Igazad van. Amíg nem tudjátok, hogy mi van, addig jobb nem összekuszálni mindent. Majd mondok neki valamit...

- Köszönöm – veregette meg a vállam és visszaindult a csapathoz, akik már készülődtek a forgatás második felvonásához. Ann persze egyből Tom mellé lépett, én pedig beültem a kocsiba, ahol Kesszy újságot olvasott.

- Mi történt tegnap? – estem neki, mert eléggé haragudtam rá. Összedúlta Ann és Tom kapcsolatát és most ő játssza a sértettet. Bár lehet, hogy Tomnak sem közömbös, de jól megvan Annal.

- Nem tudom, régen volt – lapozott egyet.

- Kesszy… - vettem ki a kezéből a magazint, ő pedig dühösen meredt rám.

- Semmi! És most kérem az újságom!

- Ne hazudj… - halkítottam le a hangom. A szemei élénken csillogtak, előre fordult, karbatette a kezét, kiseperte a szeméből a haját, majd így szólt:

- Majdnem megcsókolt Tom. Mielőtt Maszatot megtaláltuk…

- Gratulálok! – zúdítottam rá mindent. Különösebben ő sem tehetett az egészről, de akkor nagyon mérges voltam.

- Na látod! Ezért nem akartam semmit mondani!

- Tudod, hogy simán tönkretehetted volna a kapcsolatukat?

- Ő akart lesmárolni, nem én őt!

- De te hagytad volna!

- Ajj Istenem… Igen! – csapott egyet a combjára.

- Ha érdekel… most beszéltem vele – mondtam lassan. Odakapta a fejét és fürkésző tekintettel meredt rám. – Azt mondta, hogy ez szerinte egy hirtelen fellángolás volt – minden egyes szót nehéz volt kimondanom, főleg, hogy ikremnek hazudok. Rettentő lassan beszéltem, sokat gondolkozva a helyes verzión. – Annt szereti, te egy rettentően fontos barát vagy neki – a barát szót kicsit kihangsúlyoztam.

- És ezt nem tudta volna a szemembe mondani? – fordult újból előre.

- Nem tudom – motyogtam. – Beszélj majd vele…

- Én aztán nem! Ha akar tőlem valamit, odajön! – duzzogott. Picit megenyhültem, igazából talán nem is rá haragudtam, hanem Tomra és magamra… Visszaadtam neki az újságot. – Nem kell – mondta és kiszállt a kocsiból, hangosan becsapva maga után az ajtót.

*

-         Bill vizes vagy! – húzódtam el tőle, mikor odajött megölelni.

-         Tudom – vigyorogta és kutyamód megrázta a haját.

-         Beteg leszel – szóltam neki, mikor előttem kezdte levenni a farmerét és a pólóját. Nem zavartatta magát, lassan felhúzta a nadrágot, becsatolta az övet és már a pólóért nyúlt, mikor hátulról öleltem meg.

-         Most nem vagyok vizes? – kérdezte és megfogta a kezem. Nem válaszoltam, csak megpusziltam a hátát. A hajából útnak indult egy vízcsepp, a tarkóján keresztül és bár haragudtam rá még a tetoválás miatt, lecsókoltam róla a vizet. Libabőrös lett. Megfordult és a számra tapadt. Olyan követelőzőn és vadul, mintha egy éve nem smároltunk volna.

-         Beteg leszel – simítottam végig a vizes arcán. Gyorsan felkapta a pólót, majd betekerte a haját egy törölközőbe.

-         Sziasztok szerelmesek – jött oda Tom és elnevettem magam. – Most miiii? – nem bírtam megszólalni, ők meg álltak és néztek…

-         Hjajjj – sóhajtottam fel a hasamat fogva. – Furin nézel ki – vigyorogtam.

-         Én? – mutatott magára. – Én cuki vagyok – dobott egy puszit és elsétált Trinihez. Kesszyt nem láttam, biztos valahol duzzog. Arra eszméltem fel, hogy Bill megfogja a kezem és elhúzott a forgatás színhelyéről. Egy fa alá álltunk (most már kabátban), majd átkarolt és a fülembe suttogta:

-         Valami baj van? – csak bólintottam, majd lassan elmeséltem neki mindent. Mikor a végére értem, nem válaszolt.

-         És Bill! A saját ikremnek hazudom! – vágtam fancsali képet.

-         De ez csak jobb neki… Most ha azt mondod, hogy lehet, van esélye…

-         Tudom – sóhajtottam. – Meg aztán Ann miatt is emésztené magát – Bill csak a nyakamhoz bújt és beleszuszogott. – Mondd azt kérlek, hogy nem vagyok rossz testvér.

-         Nem vagy! Nagyon jó testvér vagy és ne érezd magad rosszul!

-         Lelkiismeret furdalásom van – suttogtam, ő pedig csak magához húzott és erősen megölelt. Pár másodperc múlva a számhoz hajolt és megpuszilt. Majd megcsókolt, de még mindig szorosan húzott magához. Egyik kezével benyúlt a kabátom, pulcsim, pólóm alá (rétegesen öltözködöm :P), picit összerezzentem a hideg keze miatt. A derekam simogatta, miközben a fának döntött. – Nem gondolod, hogy ezt nem itt kéne? – suttogtam a fülébe.

-         Valahogy megbarátkoztam a természettel – suttogta vissza és újra az ajkaimhoz tapadt. – Amúgy se terveztem itt az elsőt.

-         Szóval te már el is tervezted? – néztem rá döbbenten. Elpirult és zavarodottan húzta ki a kezét a ruháim alól.

-         Én… - kezdte de, felnevettem.

-         Jól van, Bill – mosolyogtam és visszahúztam magamhoz. Újabb csókcsata következett, aminek majd csak az indulás vetett véget.

-         Ez a forgatás nem is volt rossz – mosolyogta és beültünk a kocsiba.

Folyt.köv...