-Miért kellett ilyen hamar eljönnünk? –nyaggatott Lara, miközben léptünk be az ajtónkon
-Talán azért, mert holnap suli. –mondtam unottan –Megjöttünk!
Levettük a kabátunkat, a csizmánkat, majd a nappaliba mentünk, ahol anyáék tv-tek, és adtunk mindkettőjüknek egy-egy puszit.
-A vacsora a konyhában. –mondta anya
-Okés! –álltunk fel, majd birtokba vettük az említett helységet
Elég meleg volt a vacsi, ezért melegítenünk sem kellett.  Gyorsan elfogyasztottuk, majd felmentünk a szobámba.
-Hallod, Sami. Hívjuk fel a tánctanárt és kérjük meg, hogy kérettessen el minket holnap a suliból. –mondta Lara, miközben leült az ágyamra
-Biztos, hogy jó ötlet ez? –kérdeztem, miközben épp a fiókomat túrtam fel
-Hát, ha szeretnél most 10-kor nekilátni a tanulásnak, akkor tényleg hagyjuk az egészet. –mondta
-Jó, ok, rendben. És anyáéknak nem kéne szólni? –kérdeztem
-Majd elmondjuk nekik. De melyik tanárt hívjuk? –Lara
-A tiédet! –mondtuk egyszerre
-Na, nem Lara! A te ötleted volt! –ellenkeztem
-Az én ötletem és a te tanárod. Klassz párosítás, nem gondolod? –mosolygott
-Hát, nem is tudom. Figyelj, elmegyek fürödni, és, ha visszajöttem, megbeszéljük. Rendben? –álltam meg a fürdőajtóban, kezemben a pizsamámmal
-Rendben! –bólintott ikrem belegyezően
Miközben a habokba merültem, állandóan Billre tudtam gondolni. A csillogó barna szemére, a mosolyára, a csalódott nézésére, mikor Mark megcsókolt. De próbáltam magam nem túlságosan beleélni, mert tudtam, hogy úgysem lesz belőle semmi. Leadják a koncertet, aztán visszamennek turnézni, majd hónapokon keresztül nem is hallok róla.
 Már éppen törölköztem, mikor a szobámból beszélgetést hallottam. Magamra tekertem a törölközőt, majd kiléptem a fürdőből. Épp Lara beszélt valakivel telefonon.
-Akkor biztos nem lesz belőle baj? –kérdezte ikrem –Rendben, köszönöm! És még egyszer elnézést a zavarásért! Viszlát! 
-Ki volt az? –mentem közelebb
-Na, ez is el van intézve. –dőlt hátra mosolyogva az ágyon
-Felhívtad Marie-t? –kérdeztem
-Igen és elintézi a holnapi napot. Klassz tanárod van! –Lara
-Köszönöm, tudom. –mosolyogtam –És anyáék tudják már?
-Még nem. – mondta, és olyan nézést eresztett felém, hogy tudtam, nekem kell közölni velük a hírt.
Visszamentem a fürdőbe, magamra vettem a pizsamám, megfésülködtem, majd lementem anyáékhoz a nappaliba. Leültem melléjük az ágyra, majd anya felé fordultam.
-Anya, tudod holnap lesz a verseny… -kezdtem bele
-Persze, nem felejtettük el. Ott leszünk. –mosolygott
-Igen, tudom, nem az, csak… -halkultam el
-Igen? Mi a baj? –fordult felém
-Jajj, semmi, csak megkértük Mariet, hogy intézze el, hogy holnap itthon maradhassunk. Ugye nem baj? –kérdeztem
-Hát, nem is tudom. Írtok holnap valamiből dolgozatot? –kérdezte anya
-Földrajzból, de majd megírjuk szerdán és legalább többet tudunk rá tanulni. –mosolyogtam
-Hát, ha nem lesz belőle semmi baj, akkor ...rendben. Apa? –fordult felé
De apa nem igazán nyilvánított véleményt, ugyanis elaludt. Anya csak mosolygott, majd ismét felém fordult.
-Szerintem ő is beleegyezik. –anya
-Nagyon szépen köszönjük! Szeretlek! –ugrottam anya nyakába
-Jó-jó, de megfojtasz. –nevetett
-Bocsi! –engedtem el –Na, megyek fel és lefekszem aludni. Jó éjt! –köszöntem el, majd felfutottam a lépcsőn
Felmentem a szobánkba, közöltem Larával a jó hírt, majd kitessékeltem a szobámból és lefeküdtem aludni. Nagyon fáradt voltam, így egyből elaludtam.
Reggel arra ébredtem, hogy hangos „dübörgés” hallatszik ikrem szobája felől. Már „kora” reggel a hip-hop zenéit hallgatja. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és úgy, ahogy voltam, kócosan, álmosan átkóvályogtam a szobájába, majd (mivel észre sem vett) kikapcsoltam a zenét.
-Mi a francot csinálsz? –kérdezte dühösen
-Neked is jó reggelt! –mondtam nyűgösen, majd rácsuktam az ajtót és a fürdőben maradtam.
Megmosdottam, majd lementem a konyhába elfogyasztani valami frissítő reggelit. Anyáék dolgozni voltak, így a földszint üres volt. Bementem a konyhába, tettem fel teát főni, közben nekikezdtem a rántottának. Már majdnem kész voltam, mikor Lara lépdelt le a lépcsőn.
-Hmm, micsoda illatok! –jött be a konyhába, majd leült az asztalhoz
-Jah, a reggeli ébresztő után megérdemled. –vetettem rá egy mérges pillantást
-Ne haragudj, csak próbáltam. –mentegetőzött Lara
-Azért lehetett volna halkabban is. –tettem le elé a reggelit
-Köszönöm! –mosolygott
-Jó étvágyat! –ültem le mellé
Csendesen eszegettünk, mikor csengőszó zavarta meg a nyugodt csendet
-Majd én nyitom! –állt fel Lara és az ajtóhoz ment –Szia!
-Jó reggelt! –hallatszódott be a konyhába az ismerős fiúhang, mire megakadt a torkomon a falat
-Gyere be, Sami a konyhában van. –tárta ki az ajtót ikrem
-Hello! –köszönt mosolyogva a konyhaajtóból
-Öhh, szia! –próbáltam mosolyogni
-Még pizsiben? –nézett rám
-Jah, még most keltem fel. –pirultam el
-Aha, értem. Amúgy arra gondoltam, hogy ma még próbálhatnánk. –mosolygott
-Ok, rendben. Gyere, menjünk fel. –álltam fel az asztaltól
Felmentünk a szobámba, Mark leült az ágyra, én pedig a kezembe vettem az aznapi ruhám.
-Várj meg itt, mindjárt jövök, csak felöltözök. –mondtam
-Rendben! –mosolygott, én pedig bementem a fürdőbe
Nem tettem szóvá, de volt Mark kezében egy kis tasak. Vajon miért hozhatta? És kinek? Próbáltam elterelni a gondolataimat, gyorsan megfésülködtem, hátul összefogtam a hajam, majd kiléptem az ajtón. Mark gyorsan felém kapta a tekintetét, majd maga mellé húzott.
-Ezt neked hoztam. –nyújtotta át a kezében lévő ajándékot
-És miért kapom? –vettem el tőle
-Nézd, tudom, hogy mostanában elég kiszámíthatatlan voltam, és lehet, hogy össze is zavartalak, de én veled szeretnék lenni. –mondta, miközben én kibontottam a becsomagolt valamit
-Hisz ez a kedvenc bon-bon-om! Ezt rettentő nehéz beszerezni, hogyan sikerült? –kérdeztem
-Nem tudom, hogy mondta-e Lara, de a múltkor összefutottunk és velem volt egy lány, Kitty. Lara biztos félreértette, de ő segített nekem megszerezni. Egy hatalmas édességboltban dolgozik és ő intézte el. –mosolygott
-Köszönöm! –öleltem meg
-Nagyon szívesen! És akkor...lehet köztünk több is? –kérdezte félénken
Ránéztem, csillogó szemei reménykedve kutatták szememben a választ. Nem tudom mit érzek iránta. Néha olyan jó vele lenni, átölelni. Máskor viszont cseppet sincs hozzá kedvem.  De, ha ránézek...annyira figyelmes, aranyos, hisz eljött ide, beszerezte a kedvenc édességem, amit tényleg nem lehet még a környező városokban sem megtalálni. De eljött és velem szeretne lenni. Lehajtottam a fejem, majd Mark megfogta a kezem (ez még rímelt is J) .
-Hmm? –emelte fel az arcom, az államat fogva
-Igen, lehet köztünk több is. –sóhajtottam, majd átölelt –Úristen, mit tettem?
-Köszönöm! Na, gyere, próbáljunk! –állt fel, s maga után húzott
Ismét csak sóhajtottam, majd bekapcsoltam a zenét, oda álltam elé, megfogta a kezem, majd megtettük az első, majd második és a többi lépést. Mivel néhányszor elrontottuk, mindig eltáncoltuk újra.
Már három óra felé járt az idő, mikor fáradtan hulltam az ágyra.
-Elfáradtál? –ült le mellém Mark
-Igen, eléggé. Pedig még csak most lesz a verseny. –mondtam
-Szerintem most már hadjuk a táncot és pihenjünk.  Mit szólsz? –bújt hozzám
-Egyetértek. –mosolyogtam
Mark visszamosolygott rám, majd lassan megérintette ajkaimat.

                                                                          *

-Miért jársz vele, ha nem is szereted? –veszekedtünk Larával, miközben a versenyre készültünk és Mark már rég haza ment
-Nem akartam megbántani.  Olyan aranyos volt, ahogy ott ült, kezében a bon-bon-nal, és édesen mosolygott. Egyszerűen nem tudtam nem-et mondani neki. –mondtam
-Nem hiszem el, hogy csak sajnálatból jársz vele. Sami, kapj már az agyadhoz! Ez akkora szemétség! –kiabált Lara
-De miért érdekel téged, hogy én kivel járok és miért?! –kiabáltam én is
-Talán azért, mert a testvéred vagyok. És tudod, nem csak a testvéred, hanem az ikred is! És érzem, ahogy szenvedsz ettől a kapcsolattól és ezt nem akarom! –Lara
-Ne foglalkozz ezzel! –vágtam be az ajtót
-Jól van, cseszd el úgy az életed, ahogy akarod! –kiabált ikrem, majd hallottam, hogy ő is bevágta az ajtót
Annyira összevesztünk, hogy a versenyre is külön mentünk.