A helyszín, ahol a versenyt rendezik, hatalmas volt. Rengeteg fény világította meg a nagy színpadot és óriási nézőtere volt. Csak tátott szájjal figyeltük, ahogy sok-sok ember sürög-forog, hogy minden rendben legyen.
-Ide rengeteg ember befér. –állapította meg Lara
-Mit keresnek itt testőrök? –kérdeztem értetlenül
-Fogalmam sincs.- nézett Lara is a testőrök irányába
-Jaj, ne! Ott van Mark! –ugrottam ikrem háta mögé
-Na és? –kérdezte
-Nem akarok beszélni vele. –suttogtam a háta mögül
-Pedig muszáj lesz, mert ide tart. –suttogott Lara is
-Sziasztok(?)- az utolsó szótagnál bekukkantott Lara mögé
-Nem Lara, nem lett sáros a kabátod! –léptem elő mögüle –Szia Mark!
-Mit csinálnak itt ezek a testőrök? –kérdeztem Markot
-Itt van az együttes. –mondta
-És melyik?- érdeklődött Lara
-A Tokio Hotel. –mondta
- A Tokio …..Hotel? –dadogtam
-Igen. Miért?- kérdezte Mark értetlenül –Ja, a kedvenc együttesetek.
-Ezt nem hiszem el…- hallottam Lara hangját, majd megszorította a kezem
-Itt vannak…és fel fognak lépni…ezt nem hiszem el. –meredtem magam elé
-Jajj, Sami, itt vannak! –ugrott a nyakamba Lara
-Igen, rájöttem. –mondtam
-Sziasztok lányok! Hello Mark! –jött oda Marie, a tanárunk
-Jó napot! –köszöntünk kórusban
-Ideje menni átöltözni. Mindjárt kezdünk. –mondta komolyan Marie
-Rendben, máris megyünk. –mondta Mark
Majd megfogta a kezem és elindultunk kézen fogva (!) az öltözők felé. Lara ott jött mögöttünk és néhányszor hátra néztem, egy-egy segélykérő pillantással. Az öltözőnk előtt lévő ajtónál megálltam és meredten bámultam az ajtón lévő táblára, amin ez állt: Tokio Hotel
Bentről nevetés hallatszódott ki és léptek zaja. Mark tovább húzott a mi öltözőnkhöz, majd Lara bement a sajátjukba.  Én is megfordultam, hogy bemenjek, de Mark visszahúzott, majd megcsókolt.
-Ne haragudj, nem tudom, hogy te mit érzel, de én…- mondtam volna, de ekkor kinyílt mellettünk az ajtó. Bill lépett ki rajta, majd felénk fordult. Én is odakaptam a tekintetem és mélyen a szemébe néztem. Csak néztük egymást, nem tudtunk betelni a látvánnyal. Teljesen megszűnt körülöttem a világ, nem tudom, hogy mi történt éppen és nem is hallottam semmit, csak elvesztem barna szemeiben. Majd mikor visszatértem a Földre, köszöntem neki egy
-Hello! –t
-Hi! –köszönt, majd intett egyet és elment amerről az előbb mi jöttünk
-Mit akartál mondani? –kérdezte halkan Mark
-Öhhm, semmit. Majd megbeszéljük, de most megyek. – mondtam, majd meg sem vártam, hogy elköszönjön, csak bementem az öltözőbe.
Már mindenki bent volt és öltözött. Ma már a fellépő ruhát vesszük fel, hogy gyakoroljuk benne a táncolást. A ruhánk fekete volt, jobb oldalon rövid, a balon viszont hosszú, és szinte a földig ért. Csak a bal oldalon volt pánt, a másik oldalon szabadon volt hagyva a vállunk. A ruhán ezüstös csillagok voltak, melyek fényesen csillogtak, ha rávetült a fény. Gyorsan magamra kaptam, felvettem a magas sarkú cipőm, majd kiléptem az ajtón. De az első lépésnél kibillent a bokám és már majdnem a földön kötöttem ki, de ekkor megfogta valaki a derekam és segített felállni. Mikor visszakaptam az egyensúlyom, szembe kerültem a megmentőmmel.
-Megütötted magad? – kérdezte aggódó hangon
-Nem, és köszönöm. Ha nem jöttél volna, már rég nem így nézne ki a ruhám és a cipőm sarka is kitört volna.- mondtam, miközben a ruhám néztem
-Nincs mit. –mosolygott
-Bill, gyere már! Próbálnunk kell! –kiabált Tom, majd felénk indult
-Hello! –mosolygott
-Szia! –köszöntem vissza
-Bill, jössz? –kérdezte tőle testvére
-Ne haragudjatok, nekem mennem kell! Sziasztok! –indultam el Larához
-Húú, már is becsajoztál, tesó? –vigyorgott Tom
-Gyere, próbálnunk kell! –indult el Bill a színpad felé
Tom csak értetlenül nézett testvére után, majd ő is elindult gitárjával a vállán
Bekopogtam a másik öltözőbe, majd bementem. Az terem tele volt hip-hop-os öltözetű lányokkal, közöttük Larával. Odamentem, majd a nyakába ugrottam.
-Lara! –kiáltottam
-Mi történt? –kérdezte
-Nem hiszed el! Jöttem ki, majdnem elestem, de jött Bill, elkapott, aztán jött Tom és hívta Billt, de aztán én jöttem el. –hadartam
-Lassabban! – állított le Lara, majd leültünk egy padra
-Szóval.- sóhajtottam –Jöttem ki az öltözőből. De megbotlottam  a magas sarkú cipőmben, majd nem elestem, de ekkor Bill elkapott…
-De hogy került oda Bill? –értetlenkedett Lara (szokása szerint J)
-Nem tudom, de a lényeg, hogy ott volt. Megköszöntem neki, aztán jött Tom, hogy próbálniuk kell, de én hamarabb eljöttem. –fejeztem be
-Ez csúcsszuper!- mosolygott Lara
-Igen az! És, ha látnád, hogy milyen helyesek! Úristen, én még mindig a hatásuk alatt vagyok. De főleg Bill alatt. –áradoztam
-Bill alatt? –nevetett Lara
-Úgy van! Értsd félre! –nevettem én is
-A fiúk színpadon vannak! – kiabálta valaki, majd Larával megindultunk a színpadhoz
Mark már ott ült az egyik széken, aki mikor meglátott egyből intett, hogy menjek oda. Nagyot sóhajtottam, majd lassan odalépkedtem és leültem mellé. Közel hajolt hozzám és adott egy apró puszit az arcomra. A fiúk a „1000 Meere” című számot próbálták. Végig Billt néztem, annyira jól énekelt és, ahogy mozgott. Teljesen a hatása alá kerültem. Majd az utolsó refrénnél rám nézett és a szám végéig le sem vette rólam a szemét. Páran még hátra is néztek rám. Majd mikor vége volt a számnak, Mark közelebb hajolt és lassan megcsókolt. Még láttam Bill meglepődött arcát, majd Mark arca eltakarta előlem. Mikor elengedett, egyből Billt kerestem, de nem találtam. Majd felment a színpadra a „műsorvezető” és bemondta, hogy most a latin táncok következnek, aztán hívta az  első párost. Marie szólt, hogy mi a 9. vagyunk, szóval van időnk. A 7. párnál feltűntek a fiúk és leültek a mögöttünk lévő sorba. Lara is megjelent és leült mellém, majd lopva hátra pillantott. Mark újra hozzám hajolt és ismételten megcsókolt. Nem tudom mi ütött belém, de visszacsókoltam. Erre csak egy „mi volt ez? „ pillantást kaptam ikremtől. De nem volt időm magyarázkodni, mert mi következtünk. A színpad mögé mentünk,és próbáltunk felkészülni.
-Annyira izgulok! –szorítottam meg Mark kezét
-De hisz ez csak a főpróba! –mosolygott Mark
-Igen, tudom! –mondtam
-Ne izgulj, tudjuk a táncot. –nyugtatott, majd végigsimította az arcom
-Sami, induljatok! –szólt Marie
Kiléptünk a színpadra, majd megszólalt a zene. Remegve fogtam meg a kezét és tettem meg az első lépést. Nem tudtam a táncra koncentrálni, végig az járt a fejemben, hogy itt van a Tokio Hotel és mind a négy srác minket néz. Végre megállt a zene és befejeződött a tánc. Mindenki tapsolt, mi pedig lelépdeltünk a színpadról.
-Ügyes voltál! –mosolygott Mark
Mondtam egy gyors „köszönöm”-öt majd beindultam az öltözőbe. Megnéztem a Lara táncát, majd haza indultunk.