Már nyolc óra volt, de Markkal még mindig a teremben próbáltunk.  Nem mutattam, hogy haragszom rá és, hogy tudok Kittyről. Próbáltam mosolyogni és jópofát vágni hozzá. De mikor már 10. –re rontottuk el a koreográfiát és megint a lábamra lépett, nem tudtam türtőztetni magam.
-Ezt nem hiszem el! Mark próbálj már meg figyelni!  Itt vagyunk hat óra óta és még egyszer sem próbáltuk el hiba nélkül! Nyolc óra van, fáradt vagyok és aludni szeretnék! –kiabáltam vele
-Ne haragudj! De tehetek én róla, hogy ilyen elbűvölő vagy? –állt fel, majd elindult felém
-Kérlek, ezt most hagyd abba.- mondtam most már halkan
-Miért? –kérdezte, majd megfogta a derekam és közelebb húzott magához
Tudta, hogy ez a gyenge pontom. Ha a közelemben van nem tudok parancsolni magamnak. Csak néztem őt, és teljesen elvesztem tengerkék szemeiben. Lassan közeledett az arcomhoz, majd ajkai az enyémhez értek. Fura érzések kavarogtak bennem. Nem, ez nem szerelem. Nem éreztem a pillangókat a gyomromban. Jó érzés volt, de csupán ennyi. Eljátszadozott a nyelvével, de nem éreztem azt a bizsergető érzést, és a melegség sem futott át a testemen. Ha eddig nem voltam eléggé összezavarodva, hát most sikerült mindent a feje tetejére állítanom.
-Próbáljuk el még utoljára, aztán menjünk. –mondtam, miután elengedett
-Rendben. –sóhajtott
Sikerült végre a táncot hiba és lábtaposás nélkül elpróbálni. Gyorsan átöltöztünk, aztán elindultunk haza. Elkísért, majd a kapu előtt két puszival elköszöntünk egymástól.  Mikor a konyhába értem, Lara már az asztalnál ült pizsiben és a teáját szürcsölte. Ledobtam az egyik székre a táskám, majd leültem mellé.
-Mikor jöttél haza?- kérdeztem, s közben a fejemet az asztalra hajtottam
-Hét óra fele. –mondta
-Én totál kész vagyok. Két órán át egyetlen táncot próbáltunk. És a végén…- halkultam el
-Mi történt?- tette le a poharát
-Megcsókolt. –mondtam
-És? Milyen volt? –kíváncsiskodott Lara
-Semmi különös. Megcsókolt és kész. Nem éreztem semmit. –mondtam, de most már felemeltem a fejem
-Szóval nem szereted.- állapította meg ikrem
-Potosan.- mondtam fáradtan –Ne haragudj, megyek és behullok a kádba. –álltam fel, majd felcsoszogtam a lépcsőn
Legórtam magamról a ruhákat, majd belemerültem a forró vízbe. Még csak ekkor jutott eszembe, hogy anyáékkal nem is találkoztam. Vajon hol lehetnek? Hmm, majd, ha kész vagyok, megkérdezem Larát, ő biztos tudja. De ezt a gondolatmenetet gyorsan elhessegette Mark közeledő arca. Miért nem éreztem semmit, mikor megcsókolt? Semmi pillangók, semmi melegség. Nem értem… Eddig azt hittem, hogy mennyire szeretnék együtt lenni vele. De most, ezek után már tényleg nem tudom, hogy mit érzek. És ő? Tegnap még ott ült azzal a csajjal, ma meg már engem csókolgat? Csak játszik velem vagy az a lány csak egy ismerőse? Jajj, miért ilyen nehéz ez az egész?  
Kb. egy fél óráig áztattam magam, majd kikászálódtam az akkor már szinte hideg vízből. Magamra kaptam a pizsamám, megfésülködtem és átmentem Larához.
-Anyuék? –kérdeztem, miközben leültem mellé az ágyra
-Nagyon fáradtak voltak, ezért korábban lefeküdtek. –mondta, de közben le sem vette a szemét a monitorról
-Jah, értem. És kivel beszélgetsz? –mosolyogtam
-Azzal a múltkori sráccal. –nézett rám
-Óhh! –nevettem
-Egyébként tudod, hogy holnap lesz a főpróba? –kérdezte Lara
-Komolyan? Ezt nem hiszem el! És nekem miért nem szólt senki? –akadtam ki
-Nem tudom. Szerintem Markot valami más foglalta le. –mosolygott
-Ha-ha! Nagyon vicces! –mérgelődtem
-Jól van na! Amúgy holnap 3-tól lesz. És jön majd az a híres együttes is. –Lara
-Fúú, ez tök jó! –vidultam fel
-Jaja! –mosolygott ő is
-Jól van, megyek aludni. –álltam fel az ágyáról
-Kilenckor?- nézett rám Lara meghökkenve –Ha nem ismernélek, rá sem jönnék, hogy hajnalban  szoktál aludni menni.
-Én sem, de nagyon fáradt vagyok.- indultam ki az ajtón
-Jójó, szép álmokat! –köszönt el Lara
-Neked is! –mentem be a fürdőbe
Fogat mostam, majd lefeküdtem aludni. Ahogy letettem a fejem, már el is nyomott az álom.

Reggel, ahogy kinyitottam a szemem, álmosan csuktam vissza. Még feküdtem egy kis ideig, majd az órára sandítottam.
-11:55 –állapítottam meg, majd a fal felé fordultam és tovább aludtam
Később arra ébredtem, hogy valaki felhúzza a szobámban a sötétítőt.
-Ne! Sötétíts vissza!- ennyit tudtam kinyögni
-Sami, dél van, ideje felkelned. Még tanulnod is kell holnapra. –világosított fel anya
-Ne is mondd!- fordultam egyet
-Gyere, kész az ebéd. –ült le az ágyam szélére
-Lara? –kérdeztem, majd felé fordultam
-Még ő is alszik. Most megyek felébreszteni. –mondta anya, majd felállt és elindult a szomszédos szobába
Hallottam, ahogy Lara is zsörtölődik az ébredés miatt, amire csak elmosolyodtam, majd felálltam és betipegtem a fürdőbe. Megmosdottam, felöltöztem, majd lementem ebédelni. Pár perc múlva megjelent Lara is, ugyanolyan álmos fejjel, mint én. Leült mellém, majd hozzákezdtünk a frissítő ebédhez. Miután jóízűen elfogyasztottuk, felmentünk a szobáinkba és sok zsörtölődés közepette hozzákezdtünk a holnapi tanulnivalóhoz.
-Miből van házi? –kiabáltam át a másik szobába
-Német és angol írásbeli, sőt föciből dogát írunk. – jött a válasz
-Klassz…- mérgelődtem
Megcsináltam először a németet, majd elővettem az angolt. De mikor kinyitottam és megláttam, hogy az a házi két oldalas, nyomban elment még az a kis kedvem is. Átmentem Larához és együtt kezdtünk hozzá. De ebből a házi írásból csakhamar beszélgetés lett, és már két órára járt az idő, ezért el kezdtünk készülődni. Gyorsan magunkra kaptunk valami jó kis cuccot, megcsináltuk a frizkónk, a sminkünk és útnak indultunk. Ahogy odaértünk, benyitottunk és tátva maradt a szánk…