-Egy, két, há’!- hallatszódott a teremből, majd a zene ismét felhangzott és a fiatalok elkezdték a koreográfiát, már sokadszorra.
A másik teremben is felhangzott a zene, de erős ellentéte volt a másiknak. Gyors hip-hop mozdulatok, laza cuccok és ritmusos zene.

Sziasztok, biztos örülnétek egy gyors bemutatkozásnak  :P   Samantha vagyok, de mindenki csak Sami-nek hív (ejtsd:Szemi) . Van egy ikertesóm, Laura, és őt is csak Larának szólítjuk.  Most leszünk 17 évesek és Magdeburgban lakunk. Lételemünk a tánc, 10 éves korunk óta táncolunk. Ikrek vagyunk, mégis teljesen más stílust képviselünk. Lara hip-hop-ot táncol, én pedig latin táncokat. Mindene ez a stílus, de mégsem hord xxl-es cuccokat. Azt mondta, hogy inkább nőies marad. és csak táncolja ezt a műfajt.  Az elmúlt hetekben megtöbbszöröződtek a próbák száma, de mi ennek ellenére minden nap lejárunk a próbaterembe és táncolunk. Ha valami bánt minket, megtalálsz a termünkben. Egyébként az ok, hogy több lett a próbák száma az az, hogy készülünk egy versenyre, ahol az én csapatomból párosával indulunk , a Lara csoportjából  pedig egyedül.

*

-Holnap délután ugyanitt. Sziasztok!- köszönt el a tanárunk, Marie(Méri)
-Viszlát!- köszöntünk el, miközben megindultunk az öltözőbe
Gyorsan átöltöztem, majd elindultam Larához, hogy végeztek-e már. A folyosón szembe jött velem a táncpartnerem, Mark.
-Akkor holnap 6-kor. El ne felejtsd! Szia!- mosolygott, aztán eltűnt a folyosó végén, időm sem volt köszönni
Laráék, még táncoltak, mikor bementem. Az ajtófélfának támaszkodtam és néztem, ahogy ikrem beleéli magát a pörgős ritmusba.
-Mehetünk!- jött oda hirtelen, felébresztve az elkalandozásomból
Pillanatok alatt felöltözött és már úton is voltunk hazafelé.
-Mi a baj?- kérdezte Lara
-Semmi…- válaszoltam
-Sami, tudom, hogy van valami. - hát igen, nem hiába vagyunk ikrek J - Mi van már Markkal?
-Hát ez az, hogy nem tudom. Egyszer látszik rajta, hogy tetszem neki, másszor pedig nem. - mondtam, miközben végig az utat néztem
-De szereted, nem?- kérdezte Lara
-Nem tudom. Még magamon sem tudok kiigazodni. – mondtam szomorúan
-Ne aggódj, majd minden eldől a suli bálján. – mondta mosolyogva
-Igazad van.- néztem rá
Lassan haza értünk. Benyitottunk, levettük a kabátot, a csizmát és bementünk a konyhába. Anya épp a vacsorát főzte, apa pedig a nappaliban tv-zett.
-Sziasztok!- köszöntünk kórusban, majd egymás után adtunk nekik egy-egy puszit
-Mindjárt kész a vacsi, gondolom elfáradtatok. -  mondta anya, miközben megkavarta a majdnem kész ételt
-Igen, nagyon. De még jó, hogy ma szombat van. Holnap délig aludhatunk. - néztem rá Larára
-Bizony!- mosolygott – Képzeljétek, a versenyen fel fog lépni egy meglepetésvendég.
-Igen, csak nem mondták el, hogy ki. – mondtam
-Ezért meglepetés. – mondta apa, miközben leült mellénk az asztalhoz
Vacsora közben mindketten elmeséltük, hogy mi volt a próbán. Majd jóllakottan felsétáltunk a szobáinkba. A szobák egymás mellett álltak, de a közös fürdőszoba összekötötte. Mikor felértem, bekapcsoltam a zenét, bezártam az ajtóm, ugyanis belemerültem a kádba, és a fürdőajtót nyitva hagytam, hogy hallhassam a zenét. Miután jól kiáztattam magam, megtörölköztem, magamra húztam a pizsamám és lefeküdtem aludni, mert nagyon fáradt voltam. De az elalvást akadályozta az a hangos bömbölés, ami Lara szobájából jött. Lusta voltam átmenni hozzá, ezért csak a fejemre húztam a párnát. De mikor már meguntam, hogy szinte pattogok az ágyon, felálltam, átsétáltam a fürdőnkön, majd bevágtam az ajtót ikrem szobájába.
-Nem vennéd kicsit halkabbra?- kiabáltam
-Mi??- kérdezte ő is kiabálva
-Vedd halkabbra!- mondtam hangosabban
-Nem hallak!- kiabált ő is
Meguntam, hogy hiába ordibálunk úgysem halljuk egymást, úgyhogy odamentem a hifijéhez és kikapcsoltam.
-Ezt most miért kellett?- ült fel az ágyon
-Mert ha hiszed, ha nem álmos vagyok és aludni szeretnék. – mondtam mérgesen
-Ne haragudj, nem is vettem észre, hogy áthallatszik. – jött oda
-Te ne haragudj, csak ideges vagyok a verseny miatt. - mondtam
-Én is az vagyok. De neked könnyebb, mert párban vagytok, én pedig egyedül. - néz rám
-Köszi, és egy olyan sráccal táncolok, aki iránt nem tudom eldönteni, hogy mit érzek. És ő sem. – mondtam, majd leültem az ágyára
-Ezért ne aggódj, majd megoldódik. – ült le mellém Lara
-De mikor? – kérdeztem
-Nem sokára. – vigasztalt ikrem
-Na, jól van, megyek aludni. Jó éjt!- adtam egy puszit az arcára
-Neked is!- ölelt meg
Visszabattyogtam a szobámba, becsuktam az „összekötő” ajtót és lefeküdtem. De már hiába volt síri csend a házban és Lara sem bömböltette a zenéit, mégsem tudtam elaludni. Állandóan Mark arca villant be és az az este, mikor próba után majdnem megcsókolt. Nem tudtam mit érzek iránta és ez nagyon bántott.