-Szia!- köszönt halkan a srác

-Szia!- próbálta Enikő kipréselni magából a szavakat, de a meglepődöttségtől nehezen ment

-Beengedsz vagy álldogáljak még itt egy darabig?- kérdezte Tom

-Ja, gyere be nyugodtan.- tárta ki Enikő az ajtót

-Köszi.- mondta Tom, miközben belépett a házba –Gyönyörű lakás.- nézelődött a rasztás

-Köszönöm. Ülj le.- mutatott Enikő a kanapéra, ahonnan az előbb ő állt fel

-Ez Bill egyik kedvenc filmje!- mosolygott Tom

-Tényleg? Én is imádom.- Enikő

-Nézd, azért jöttem…- Tom szembe fordult a lánnyal

-Igen?- nézett rá Enikő bizakodva

Tom szerelme szemébe nézett. Most már nem bírta visszafogni magát, túl régóta vágyott már a lányra. Lassan közelebb hajolt, majd ajkuk villámgyorsasággal ért össze. Oly rég vágytak már a másikra, hogy szinte tépték egymás ajkait. Tom lassan hátradöntötte az ágyon és fölé hajolt. Keze vándorútra indult és bejárta a lány testét. Majd egy vágyaktól és szerelemtől fűtött éjszaka következett a kandalló lobogó tüze előtt.

Reggel boldogan, egymás karjaiban ébredtek, de már odafent, Enikő szobájában.

-Tegnap nem fejezted be, amit elkezdtél.- nézett Enikő a rasztásra

-Bocsánatot szeretnék kérni, amiért olyan bunkó voltam veled.- mondta Tom

-Én sajnálom, amiért ott hagytalak a buli kellős közepén. Azóta már nagyon megbántam és…- folytatta volna Enikő

-Cssss!- csitította el Tom szerelmét, majd fölé hajolt és csókokkal halmozta el

A reggelinél mindenki repdesett a boldogságtól, már csak a vidám dalolások hiányoztak. J

-És meddig maradtok?- kérdeztem Billtől

-Hát…szóval…- dadogott Bill

-Itt maradtok egész nyáron?- bújtam hozzá

-Este felé indulnunk kell.- mondta halkan

-Már ma? És miért nem mondtad?- csattantam fel

-Én szólni akartam…- Bill

-Igen? És mikor? Indulás előtt 5 perccel?- felálltam, majd felrohantam a szobámba

Bill felállt, hogy utánam induljon, de Enikő megfogta a kezét.

-Hagyd, rájött az 5 perc. Majd lenyugszik.- Enci

-Nagyon remélem. Nem akarok úgy elmenni, hogy szóba sem áll velem.- ült vissza Bill

Miután felértem becsaptam magam mögött az ajtót és rávágódtam az ágyra. Magamhoz öleltem a párnám, majd könnycseppek folytak végig az arcomon.

-„Miért csak most szólt? Mondhatta volna hamarabb is, hogy csak 1 napra jön és akkor is csak azért, hogy elkísérje Tomot. Miért kellett beleélnem magam, hogy ismét együtt leszünk? Most felejthetem el újra az együtt töltött időket. Nem akarom, hogy egyedül hagyjon!- ez és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, majd felvettem a mellettem lévő pólót és az ajtó felé dobtam. Ekkor lépett be a szobába Bill és sikeresen telibe találtam. Miután levette arcáról a pólóját, felém közeledett.

-Ennyire utálod ezt a pólót? De akkor inkább engem büntess.- ült le mellém

A fal felé fordultam, nem akartam, hogy lássa, hogy sírok.

-Kérlek, inkább ordítsd le a fejem, mert az is jobb, mint, hogy nem szólsz hozzám.- mondta Bill

Lassan felé fordultam, majd felültem és szorosan hozzá bújtam.

-Nem akarom, hogy elmenj.- súgtam

-Én sem akarok elmenni, hidd el. Szeretlek, és nem akarok nélküled élni!- mondta Bill, majd az arcom kezdte simogatni.

-Én is szeretlek! Nagyon…nagyon…- suttogtam, mert ajkai vészesen közeledtek.

Majd mikor ajkunk összeért, el sem akartuk engedni egymást. Végig feküdtünk az ágyon és éltünk a pillanatnak.J

Az egész délutánt együtt töltöttük. És persze Enikőék is. Majd segítettem összepakolni Billnek (már amennyire sikerültJ).

-Most ne azzal a pólóval törődj.- csókoltam meg

-De pakolni kéne.- csókolt vissza

- Majd pakolsz később, most itt vagyok én.- húztam magamra

-Hmm, nem is olyan rossz ötlet.- mosolygott kajánul Bill

Ismét megtörtént az a csodálatos élmény, ami Németországban történt az utolsó napon. J

…

-Nem lehetne megoldani, hogy együtt maradjunk?- kérdeztem anyut már a reptéren

-Nem hiszem, de majd meglátom, hogy mit tehetek.- mondta anya

-Nagyon-nagyon fogsz hiányozni.- öleltem át Billt

-Te is nekem. – csókolt meg

-Hívj, ha haza értetek.- Enikő

-Rendben, de legszívesebben haza sem mennék. Szeretlek!- mondta ki Tom legelőször ezt a varázslatos szót, amit Enikő egy csókkal jutalmazott

-Én is szeretlek!- mosolygott Enci

-Fiúk, indulnotok kell!- szólt apa

-Szeretlek!- csókolt meg utoljára Bill

-Én is szeretlek!- mondtam könnyes szemmel

Majd a fiúk elindultak. Még utoljára hátra néztek, és szinte egyszerre kiabálták, hogy

Szeretlek!