3. Rész: Éjszaka és a jó hír

- Remus szokott mesélni rólunk?
- Nem, nem szoktam – morogta egy álmos hang mögülem. Hoppá…

- Akkor? - pillantott rám James.
- Hát… - behúztam a nyakam –Jó éjszakát! Megyek aludni - és már indultam is kifele az ajtón, mikor beleütköztem valakibe. Az a valaki elkapott és visszacipelt az asztalhoz.
- Maradsz - mondta, mint egy kutyának –Amiért felvertetek, te se mehetsz aludni.
- Na de Sirius! - kezdtem volna, de Remus elhallgattatott.
- Anya felkel! Ne hangoskodj!
- Jó, jó - vettem egy szinttel halkabbra a hangom.
- Na mondjad csak, honnan tudsz rólam sok mindent? - kérdezte vigyorogva James.
- Ööö… Kétszer találkoztunk. Annyi idő alatt, nagyjából kiismertelek – hazudtam. Igazából mikor még „csak” 13 éves voltam Remus néhány levelét elcsórtam, amiben érdekes dolgokat tudtam meg a Tekergőkről (a csajozás terén). De Remus ezt nem tudja, és ha megtudná… nekem végem lenne. Mentségemre szolgáljon, hogy akkor még kisebb és kíváncsibb természetű voltam.
- Aha - látszott, hogy nem teljesen hiszi el. Remus szerencsére még túl álmos volt, így nem nagyon fogta fel az egészet. Sirius lehuppant a mellettem lévő szabad székre, testvérem pedig velem szembe.
- Éjszakai traccsparti és nekem nem szóltok? – morogta Sirius.
- Nem történt semmi izgi - mondta James – Beki nem szeret - tette hozzá síri hangon és zokogást színlelt.
- Hát így jártál Ágas – veregette meg barátja vállát együtt érző hangon Sirius.
- Jaj, ki mondta, hogy nem szeretlek? – na, erre felkapta a fejét és hatalmas szemekkel meredt rám –Ti vagytok a legjobb haverok - mondtam Siriusnak és Jamesnak, akik kihúzták magukat.
- Hát igen – vigyorogta elégedetten Tapmancs (ha jól emlékszem a levelekből), mire kicsit hasba vágtam. Csak úgy megjegyzem, hogy Siriusnak tök feszes hasa van, tehát tuti nem fájhatott neki. Meg amúgy is izmosabb, mint Jami, de ehhez a hatáshoz hozzájárul az, hogy James vékonyabb alkatú.
- Beki - szólt bátyám - Te elolvastad a leveleket - értetlen pillantást színleltem.
- Mi van?
- Nyáron szoktam levelezni a fiúkkal és te…
- Már rég más témánál tartunk - mondtam és arra gondoltam, hogy milyen álmos lehet, ha csak most esik le neki.
- Igen, épp ez a baj. Most esett le - mondta sunyin vigyorogva és felállt.
- Te legilimenciát alkalmazol?!
- Te meg beleolvasol a leveleimbe?!
- Az régen volt és kicsi voltam… - dünnyögtem halkan, mire Remus megkerülte az asztalt én meg futásnak eredtem. Hát igen. Senki nem képzelné el Remusról, hogy ilyen szokott lenni. Általában azt a nyugodt, visszahúzódó, kisfiús arcát mutatja, de ha bedühödik… A többiek értetlenül nézték a jelenetet. Kirohantam a konyhából, Remusszal a nyomomban. Azt még hallottam, hogy James egy ajtóra mutat és ezt suttogja:
- Disaudio!
- Bekiii! – ordította tisztán és hangosan Remus. Felkaptam a földről az edzőcipőmet és bevágtam Remusék orra előtt a bejárati ajtót. Gyorsan bekulcsoltam, felhúztam a cipőt és rohantam, mint a nyúl. A kulcs persze a zárban maradt, arra már nem volt időm, hogy magammal vigyem. Így is majdnem hasra estem a nagy sietésben.
- Állj arrébb, Remus! – hallottam Sirius hangját a bejárati ajtó mögül. –Alohomora!
Az ajtó kitárult, de addigra én már rohantam a kapu felé. Magamban elmosolyodtam, hisz már úgy sem érnek utol. De ez a gondolatom sajnos téves volt, mint az később kiderült…
- Beki állj meg! – kiabálta újból testvérem.
- Úgy se kapsz eeel! – fordultam hátra vigyorogva, de ő már rég nem futott. Megálltam és kicsit kifújtam magam. Már csak 2 lépésre voltam a kaputól. Sirius valamit súgott Remusnak, aki bólintott egyet. A következő pillanatban hangos pukkanás hallatszott és mögöttem termett.
- Nem ér! – kaptam elő a pálcám, de már késő volt.
- Capitulatus! – vigyorogta és könnyed mozdulattal elkapta a pálcám –Amúgy sem varázsolhatsz.
- Nem baj – kikukucskáltam mögüle, hogy hol tudok elmenekülni, de erre semmi esélyem nem volt. Sirius karon fogott és Remusék felé vonszolt.
Bűnbánó szemekkel meredtem bátyám felé, de ő hideg, merev arcvonásokkal, gyilkos tekintettel pillantott rám. Kezemet próbáltam kicsavarni Siriuséból, de ő nem engedett. Mikor a fiúk elé értünk, bátyám morcosan karba tette a kezét és mélyen a szemembe nézett. Na azt lesheti! Nem fog többet az agyamban turkálni!
Lassan teltek a másodpercek, James és Sirius csak úgy kapkodták ide-oda a fejüket. Mi síri csöndben farkasszemet néztünk.
- Na jó, én itt fagyok össze, szóval, ha nincs semmi mondanivalód, bemegyek – próbálkoztam a lehetetlennel és ki akartam kerülni ikremet, de ő elém ált.
- Arról szó se lehet! Hogy merészeltél beleolvasni a leveleimbe?
- Istenem Remus! Régen volt már! Szinte semmire nem emlékszem és amúgy is… akkor még kicsi voltam!
- Hány levelet olvastál el? – kérdezte szúrósan.
- Mit tudom én! – vonogattam a vállam, de mikor szembesültem a dühödt pillantásokkal (ami most már nem csak kedves bátyám felől jött) kelletlenül kinyögtem. –Hármat.
- Az nem olyan sok - legyintett Jami.
- Ki írta? - jött az újabb kérdés. Tisztára, mint egy vallatás.
- Azt hiszem egyet James és kettőt Sirius – morogtam idegesen.
- Szóval én érdekellek jobban - vigyorogta az a bájgúnár és meglökött a vállával. Egy csúnya nézést küldtem felé, amitől lefagyott a mosoly az arcáról.
- Mikor?
- A következő kérdés az, hogy hol? 13 éves voltam, asszem augusztus vége volt. Legyen mondjuk 29-e, az olyan szép szám. Olyan déltájban bonthattam fel az egyiket, és mindegyiket csak egyszer olvastam el. Most számoljuk még ki, hogy hány percig tarthatott. Kb. 10, sietnem kellett, nehogy rám nyisd az ajtót. Meg vagy elégedve? - a fiúk felnevettek és Remus is enyhült egy kicsit. Ám ami ez után jött, cseppet sem volt enyhítő hatású…
Anyának „hála” megúsztam a további kínos dolgokat. Bár eléggé leordította a fejünket. A végén még gúnyosan meg is jegyezte, hogy a szobájára semmilyen bűbáj nem hat. Mik ki nem derülnek!

Valaki kopogott az előbb, de én csak mordultam egyet és a fejemre húztam a takarót. Kinn csipogtak a madarak, ami a reggelt jelentette. Hogy lehet ilyen hamar reggel? Még csak most kergetett végig Remus a lakáson… Kinyílt az ajtó, majd halk léptekkel többen is az ágyamhoz sétáltak.
- Alszik? – kérdezte az egyik.
- Nem hiszem – válaszolta a másik, akiben a bátyám hangját ismertem fel.
- Felkeltsük? - suttogta egy harmadik hang.
- Meg ne próbáljátok – morogtam a párna alól. A többiek csak felnevettek – Mit akartok hajnalok hajnalán? – kérdeztem.
- Felverni a rózsás álmodból – ez kétség kívül Sirius lehetett. Valaki lekapta rólam a párnát és a paplant és már csak egy kiáltást hallottam.
- Aquamenti!
- No… - pattantam fel az ágyból, kicsit fuldokolva. Ugyanis nagyobb részt az arcomba kaptam…- NORMÁLISAK VAGYTOK TI?! – üvöltöttem teli torokból és csurom vizes hajamat hátrasepertem. A pólóm teljesen rám tapadt, de most ez se nagyon érdekelt. Fojtani! Ez a szó lebegett előttem és üvöltözve a röhögő fiúk felé vetettem magam. A fő bűnös futásnak eredt én meg futottam volna utána, de James és Remus elém állt. Dühösen felkaptam a (vizes) párnám és addig csapkodtam őket, amíg vigyorogva utat nem engedtek. Már későn értem le. Nem tudtam, hogy Sirius a ház melyik részében kuksol, így csüggedten visszamentem a szobámba. A fiúkat már nem találtam ott. Dühösen újból kicsörtettem a szobámból és Remusé felé vettem az irányt.
- Azt az arcot látni kellett volna – fuldokolta James, miközben halkan kinyitottam az ajtót.
- Úgy is vissza fogjátok kapni… - csóválta a fejét bátyóm.
- Már a látványért megérte – kacsintott az a… a… szemét! Erre a mondatra felkaptam a vizet és berobbantam a szobába.
- Látni kéne az arcotokat, hogy milyen képet vágtok – jegyeztem meg egy gúnyos mosollyal.
- Naaa Beki, tudod, hogy csak vicceltünk – mosolyogta csábosan Sirius.
- Rossz vicc volt, mondhatom! – azzal rávetettem magam (úgy ahogy voltam, csuromvizesen) és Remus párnájával fojtogatni kezdtem. A többiek dőltek a röhögéstől, Sirius meg csapkodott a kezével. Én pedig elégedett vigyorral ott ültem a hasán. Következő pillanatban elkapta a karomat és maga alá gyűrt. A párnát messzire hajította és vigyorogva lefogta a kezeimet.
- Eressz el – morogtam vészjóslóan, mire felkacagott. Végignézett rajtam (mondanom se kell, hogy mit nézett inkább), majd megjegyezte:
- Nagyon szexin áll a vizes póló – Remus köhécselt egyet, mire Sirius szeme kicsit megvillant, majd lemászott rólam.
Dühösen feltápászkodtam és szikrázó szemekkel a fiúk felé fordultam.
- Ezt még megbánjátok! – majd kisétáltam a szobából és a fürdő felé vette, az irányt. Persze előtte még magamhoz kaptam a ruhám, majd bevonultam az említett helyiségbe.

A kádba engedtem kellemesen meleg vizet és öntöttem bele egy kevéske francia származású tusfürdőt. Imádom ezt a tusfürdőt! Az illata fenséges (kamilla, méz, tej és fahéj illatú) és van egy olyan jó tulajdonsága, hogy teljesen lenyugtat, és kicsit oldja a szorongásod, továbbá az illata az egész szobát betölti. Gyorsan megváltam a vizes ruháimtól, amit a szennyeskosárba dobtam, majd bemásztam a kádba és elnyújtóztam a vízben. Hamar lenyugodtam és azon gondolkoztam, hogy mit kell még a mai nap folyamán elvégeznem.
1. Levelet kell írnom a Roxfortnak, hogy mikor „vizsgáztatnak”. Számon fognak kérni az eddig tanultakból, és be kell jelölnöm azokat a tantárgyakat, amiket szeretnék tanulni. (Nekem ez a vizsga egyszerű lesz, hisz a RAVASZ-t mi hatodikban tettük le.)
2. Át szeretnék menni barátnőmhöz, hisz „olyan régen” nem találkoztunk.
3. Továbbá nem szabad megfeledkeznem a bosszúról, valami jó kis csínyt ki kéne gondolni…
Merengésemből hangos dörömbölés szakított félbe, ráébresztve arra, hogy lassan fél órája ülök a kihűlt vízben.
- Bekka! Mi is szeretnénk lezuhanyozni, úgyhogy jó lenne, ha kimásznál a vízből! – kiabálta be Remus. Így hát morgolódva megmosdottam, leengedtem a vizet, kiszálltam, megtörölköztem és minden egyéb dolgot, ami a reggeli mosdás menetébe van benne, elvégeztem.
- Tessék – mosolyogtam gonoszul rá, hisz ott ácsorogtak a folyosón mindegyik egy törölközővel és egy csomó holmival felszerelkezve (milyen jó, hogy a kád körül függöny van, így a kulcslyukon leskelődők se tudnak belátni!). Remus egy dühös pillantással bevonult és magára zárta az ajtót.

Reggeli után egyből átrohantam szembe szomszédunkhoz. Becsengettem és vártam. Amint feltűnt egy szőke, derékig érő hajú, zöld szemű lány elmosolyodtam.
- Szia Sami! – köszöntem, majd bementem az ajtón.
- Látom, te már felébredtél – dünnyögte álmosan, majd leült az asztalhoz és befejezte a gabonapelyhét.
- Én is aludtam volna még, de felébresztettek – azzal beszámoltam a reggelemről.
- Az nem jó – mondta bágyadtan és laposakat pislogott. –Ne haragudj, de elmegyek és lefürdök.
- Persze, nyugodtan. Megvárlak a nappaliban, oké?
Bólintott egyet és elcsoszogott a fürdőszoba irányába. Én pedig bekopogtam a nappaliba, ahol Samantha többi családtagja tévét nézett.
- Sziasztok! Nem baj, ha beülök? – köszöntem és letelepedtem a 11 éves Tim mellé.
- Szia drágám! Jaj, dehogy! – köszönt Sami anyukája, majd azonnal a család hogyléte felől érdeklődött és az átiratkozásról.
- Ha Sami lejön, lesz egy meglepetésünk – mosolyogta sejtelmesen Mary (Sami anyukája), majd megborzolta fia haját, aki nyafogva vette le anyja kezét a fejéről.
- Kész vagyok - toppant be Sami egy térdgatyában és egy topban olyan 20 perc elteltével. –Anya, most már elmondhatom? – kérdezte vigyorogva a lány, Mary csak bólintott.
- MEGYEK VELED A ROXFORTBAAAAA! – kiáltotta és a nyakamba ugrott.
- Mi? – kérdeztem megrökönyödve.