2.     Rész: Beauxbatons elemzése

-         Beki, már régóta meg akartam kérdezni, milyen suli a Beauxbatons? - kérdezte James, miközben a sakkot figyelte. Osztottam, szoroztam, összeadtam, kivontam és gyököt is számoltam, mire feltűnt nekem a vesztem.

-         Öööö. Jó suli. Szép és nagy és jó - adtam meg az értelmes választ, ugyanis teljesen lekötött a játék. Csapda. Egy ördögi csapda. Ha a bástyámmal leütöm a királynőjét, sakk mattot ad a futójával. Ha pedig csak simán másfele lépek, akkor ő üti le a bástyámat és teljesen sarokba szorítja a királyomat. Mit volt mit tenni a lovammal léptem egyet, csak úgy.  – Ha lement a meccs, akkor részletesebb előadást tartok nektek.

-         Sakk matt - dőlt hátra elégedetten Sirius. Csalódottan néztem a bábukat. Nem baj, szépen küzdöttem, végül is 3 bábuval ügyeskedtem úgy, hogy a királynője és egy bástyája lement.

-         Kösz a játékot - dörmögtem csalódottan. Kezet ráztunk, közben ő mutatóujjával végigsimított a kézfejemen.

-         Hölgyem, - hajolt meg - öröm volt önnel játszani! Minden egyes tudásom elő kellett vennem, nehéz ellenfél vagy - vigyorgott, majd még egyszer meghajolt. Mosolyogtam egyet, majd a sötét környékre néztem.

-         Vacsora! - szólt ki anya. Ideje volt, mert már hangosan korgott a gyomrom egy ideje. Mivel szép volt az est, így kinn vacsoráztunk a teraszon. Hordtunk ki még több széket, és segítettünk pakolászni is.

-         Vigyázat! - mondta James és még épp idejében elhajoltam az érkező kések villák és kanalak elől. Hát igen… a nagykorúság. Még egy hónap és én is varázsolhatok majd szabadon. Sirius intett egyet a kések, villák, kanalak felé és azok szép rendben elhelyezkedtek a tányérok mellett. Anya még pár gyertyát is reptetett az asztalra így igazán romantikus volt a hangulat. A vendégek asztalhoz ültek, én és Remus pedig kivittük az ételeket. Anya a levest hozta.

-         Jó étvágyat! - szólt és a merőkanalat Jamesnak adta. Mindenki dörmögött egy-egy „Jó étvágyat!”-ot és miután mindenkinek került valami a tányérjára nekikezdtünk a finom vacsorához. A leves sima húsleves volt, a második pedig rizs, töltött hús és franciasaláta, illetve uborkasaláta.

-         Akkor mesélsz az iskoládról, Beki? - kérdezte két falat között Sirius.

-         Persze - bólintottam és megtöröltem egy szalvétával a számat. –Előre leszögezem, semmi pontos koordinátát meg ilyesmit nem adhatok, de annyit elárulok, hogy az iskola a lehető legjobb helyen van, mégpedig Párizsban. Az iskola tulajdonképpen egy hatalmas palota, több toronnyal. Kívülről türkizkék- és ezüstszínű és olyan sima és csillogó, mintha jégből lenne. Amint belépsz a hatalmas míves ezüstszínű ajtón és elindulsz egy kisebb folyosón, egy hatalmas csarnokba jutsz be. Itt szokták megtartani a karácsonyi bált és még néhány rendezvényt. A mennyezetről hatalmas gyémántcsillár lóg alá, a falakon nagy fényű, ezüsttartóba helyezett fáklyák állnak, megvilágítva a teret. A padló márványból készült és fehér színű (kicsit talán törtfehér). A falak vajszínűek. Mi ezt a helyet csarnoknak, illetve bálteremnek hívjuk. Itt több portré található, főleg a híres varázslóké és a volt igazgatóké, illetve tanároké. A csarnok kör alakú, itt-ott hosszú oszlopok magasodnak egészen a plafonig. Ha épp nincs bál, akkor a terem közepén egy hatalmas hirdetőtábla áll, gondolom, már kitaláltátok, hírekkel telerakodva.

  Ha egyenesen megyünk tovább, akkor az ebédlőbe jutunk. Az ebédlő legvégén egy törhetetlen üvegből készült asztal áll, a tanárok számára. Középen egy hosszú, kék szőnyeg húzódik, néhol ezüst csíkokkal és mintákkal. Jobb oldalt a lányok, bal oldalt a fiúk ülnek. Több asztal is található a különböző oldalakon, mindegyik 12 személyes. A feloszlás általában úgy van, hogy az elsősök legelöl ülnek és fokozatosan nő évfolyamonként hátrafelé. Itt is vannak oszlopok, amelyek vakító fehér színűek.

  Ha a csarnokból az észak-keleti folyosón megyünk, akkor az úgynevezett „L” szárnyba jutunk, vagyis a lányok szárnyába. Ez a szárny, kívülről egy magas tornyot képez, legfelül a végzősök, legalul az elsősök laknak. Tulajdonképp ugyan az a feloszlás, mint az ebédlőben. Az „L” szárny földszintjéről különböző márványlépcsők vezetnek a különböző évfolyamok emeletéhez. Amúgy a földszinten találhatók értékes szobrok és különböző tantermek, ezeket általában korrepetálásra tartják fenn és van még lent egy érdekes szoba, ami átvezet a fiúk szárnyába. De erről senki se tud, kivéve engem és még néhány barátomat - itt kis szünetet tartottam és a vajsörös pohárért nyúltam. A fiúk összemosolyodtak, gondolom a rejtélyes szoba hallatán. Nagyokat kortyoltam, majd folytattam a beszámolóm. –Minden évfolyamnak van külön klubbszobája, ahol különböző ülőalkalmatosságok, kandalló, egy szobor, néhány kép és egy nagyobb könyvespolc van. A szobából pár ajtó nyílik, azt hiszem 4 és azokban hatosával vagyunk beosztva. Minden szobához egy gyönyörű, hatalmas medencével és tusolóval ellátott fürdőszoba társul.

  Az összes évfolyam klubbszobája és szobája teljesen egyforma. Az „F” szárnyhoz, vagyis a fiúk szárnyához az észak-nyugati folyosón kell elindulni a csarnokból. Az ő szárnyuk is egy torony és ugyanúgy néz ki, mint a lányoké, kivéve, hogy a lányoknál mások az uralkodó főbb színek, mint a fiúknál.

  Ha dél-kelet irányába megyünk, akkor a palota alá juthatunk, akár több száz méterrel is. Lenn sok terem található, az egyik legnagyobb ezek közül az a bájitaltan- és sötét varázslatok kivédése szertár. Az előbbiben különböző alapanyagoktól kezdve, könyveken át minden van, az utóbbiban is rengeteg sok könyv és kellék.

  Az utolsó folyosó, ami a csarnokból indul, az a dél-nyugati. Ez egy újabb torony-szárnyhoz juttat el. Itt rengeteg tanterem van, a másodikon egy óriási könyvtár, a negyediken az ápolói szoba és a hatodikon pedig az igazgatónőnk törzshelye. Minden emeleten van egy tanári szoba, ahova a tanárok négyesével vannak beosztva.

  Amúgy vannak különböző ismert és kevésbé ismert járatok, amelyeken át könnyebben eljutunk egyik helyről a másikra.

  A palotának van egy gyönyörű parkja, ami bár nem olyan nagy, de szökőkúttal, egy szép tóval és rengeteg sok növénnyel van ellátva.

Újra a kezembe vettem a poharat és megint hosszan ittam (a vajsör mégse fogyott soha ki).

-         Jó hatalmas lehet - tűnődött Sirius.

-         Hát annyira azért nem. A tornyok kicsik szűkösek - mosolyodtam el. A beszámolóm alatt a többiek befejezték a vacsorát, nekem a leves után már nem sok étvágyam volt, így megköszöntem és hátra dőltem a székben. Anya egy pálcaintéssel a helyére tett mindent.

-         És te tulajdonképp miért nem a Roxfortba jársz? - kérdezte James.

-         Hát… a legjobb barátnőm francia származású és ezért vele mentem a Beauxbatonsba - rángattam a vállam.

-         Aha - mosolyogta.

-         Most is lesz a nyáron ilyen tanulmányi kirándulásotok? - fordult felém Remus.

-         Biztos - vontam meg a vállam és feljebb ültem a székben.

-         Nem tudod? - kerekedett el a szeme. – De hát minden évben…

-         Tudom, de lehet, hogy ez évben nem megyek majd - mondtam.

-         Miért?

-         Mert tanulni kell – füllentettem. – Bár jövő hónap után egy héttel menni kell vissza az iskolámba - tűnődtem.

-         Ilyen hamar kezdődik a suli? - vonta fel a szemöldökét Sirius.

-         Nem, csak különböző nyári szakkörökre be lehet iratkozni.

-         Ja, tisztára, mint Remus - vigyorogta James. – Ez a tanulási mánia… figyeljétek meg, egyszer még a sírba visz titeket.

-         Vagy nem - vágtuk rá egyszerre Remusszal, amin mindenki nevetett egyet.

Sokáig beszélgettünk még a semmiről, majd anya mindenkit elküldött lefeküdni. Órákon át vergődtem az ágyban, de egyszerűen nem jött álom a szememre. Majd egy újabb fordulás után, hirtelen minden átmenet nélkül elaludtam.

Nem tudom, hogy mennyit alhattam, és hogy most hány óra van, de egyszerűen nem bírtam tovább aludni. Felkeltem és az asztalon heverő karórámra pillantottam. Hajnali kettő. Fáradtan nyögtem egyet, majd egy hosszú ásítás után lementem a konyhába. Eleinte azt hittem, hogy senki sem ül lent, de ijedten vettem észre egy sötét alakot a konyhaasztal mellett.

-         Ki az? - kérdeztem gyanúsan és elővettem a pálcámat (amit mindig mindenhol magamnál tartok).

-         Nyugi, csak én vagyok - morogta egy álmos hang. Valaki a semmiből egy gyertyát varázsolt elő és lerakta a konyhaasztalra. A gyertya halvány fénye megvilágította az arcát. – Ne kapcsolj lámpát, mert kiégeted a szemem - mosolyogta, majd belekortyolt egy pohárba, ami előtte volt.

-         Nem tudsz aludni? - kérdeztem és a borzos Jamesra pillantottam, aki egy szál boxerben ült és laposakat pislogott.

-         Nem nagyon - mosolyogta és varázsolt nekem is egy poharat.

-         Mi ez? - kérdeztem gyanúsan. Kinézem belőle, hogy valami szeszes ital.

-         Forró csoki - dünnyögte, mire felkaptam és belekortyoltam az italba. Hiába van nyár, a forró csoki mindent megold. Újra Jamesra pillantottam és meg kellett állapítanom, hogy nagyon izmos és jóképű (ami mondjuk már feltűnt párszor).

-         Tudom, hogy jól nézek ki, de azért ennyire feltűnően ne bámulj - vigyorogta.

-         Ha-ha. Nem vagy az esetem - mondtam direkt kényesen.

-         Ohh minő csalódás - tettette a szomorút. – Akkor miért nézel?

-         Azon gondolkoztam, hogy ezek valódi izmok-e vagy csak ilyenné varázsoltad őket.

-         Ki kérem magamnak! - háborodott föl, amin én nagyot mosolyogtam. –Tud te, mennyit edzek, hogy formában tartsam magam?

-         Jó-jó elhiszem, csak hülyítelek.

-         Csak nem tetszem neked? - kacsintott és beképzelten elővarázsolt egy naptárat. - Holnapra be tudlak szorítani.

-         Hülye - kacagtam fel. – Amúgy meg miért ne nézhetnélek? Amiket hallottam rólad… nem hiszem, hogy zavarna az ilyesmi.

-         Remus szokott mesélni rólunk?

-         Nem, nem szoktam. – morogta egy álmos hang mögülem. Hoppá…