Peter lassan hajolt Enikő arcához, majd ajkát a lányéhoz érintette. Óvatosan kóstolgatta ajkait, mikor valaki kitépte karjaiból Enikőt.

-Te mi a francot csinálsz?- ordított Tom, miközben Enikő karját szorította

-Úgy tudom, hogy össze vagytok veszve. Akkor mi közöd hozzá, hogy mit csinál?- kérdezte Peter

-Fogd be és ne ronts tovább a helyzeteden!- kiabált Tom

-Miért? Mit csinálsz? Csak nem szólsz a drága testőreidnek?- kérdezte Peter gúnyosan

Tom végképp elvesztette türelmét és behúzott egy nagyot a srácnak, aki az orrát fogva esett össze. A zene elhalkult és hirtelen egy tömeg gyűlt a vérző orrú fiú köré. De Tom nem hagyta ennyiben  és ismét neki akart esni Peternek, de Bill időben lefogta és arrébb vitte.

-Hagyd, nem ér meg ennyit!- fogta le Bill testvérét

-Ok, elengedhetsz!- higgadt le a feldühödött rasztás - Húzz el innen, és nem akarlak még egyszer Enikő közelében látni!- ment oda ismét a feltápászkodó Peterhez

Lassan visszaállt a rend és ismét megkezdődött a tánc.

-Enikő hol van?- kereste szemével kétségbeesetten Tom

-Felment Nikivel beszélgetni az egyik szobába.- mondta Bill

….

-Hogy tehette ezt?- kérdezte Enikő mérgesen

-Csak szerelmes és féltékeny. Ennyi az egész.- én

Enikő mondani akart még valamit, de kopogtatásra lettünk figyelmesek. Majd nyílt az ajtó és Tom lépett be a szobába.

-Enikő, beszélhetnénk?- kérdezte

-Na, én megyek megkeresem Billt.- indultam ki, de azért még odasúgtam Encinek: -Csak ügyesen!

Tom megvárta míg kimentem, aztán becsukta mögöttem az ajtót és leült „barátnője” mellé.

-Nézd!- kezdett bele bátortalanul –Ne haragudj rám, hülye voltam!

-Mikor? Mikor ordítoztál velem az utcán, vagy mikor kitéptél Peter karjaiból?- kérdezte Enci nem túl barátságosan

-Mindkétszer. Tudod, mikor megláttam azt a telefonszámot szörnyű érzés kerített hatalmába. Szinte láttam magam előtt, hogy otthagysz Timo miatt és elveszítelek.- mondta Tom most már lágyabb hangon

-És ezért kellett velem ordítozni? Ezt nem lehetett volna ugyanígy normálisan elmondani?- Enci

-Ne haragudj!- ült közelebb Tom a lányhoz

-És mi volt ez az akció Peterrel?- Enikő

-Mi az, hogy mi volt ez az akció? Csókolóztál vele! Azt hitted, hogy hagyom, hogy csak úgy idejöjj, aztán bárkivel smacizz? Hát akkor nagyon tévedsz!- kezdett hangosabban beszélni Tom

-Már megint kiabálsz velem! És össze vagyunk veszve, már nem is járunk. Szinte szakítottunk.- Enci

-Én azt hittem, hogy csak szünetelünk egy kicsit. Én nem akarok  szakítani. Veled akarok lenni. Megérinteni, csókolni, szeretni téged.- hajolt közelebb Tom

Ajkuk lassan összeért és újra érezhették a másik rég nem érintett ajkait. Enikő viszonozta szerelme csókját, de ekkor hirtelen elhúzódott.

-Tom, ne haragudj, de nem tudom, hogy ez helyes-e.- Enci

-Hisz szeretjük egymást! Vagy te már…- halkult el a fiú

-Nem tudom Tom. Ez az egy hét külön nekem hosszú idő volt. Sokat gondolkoztam. És…- de nem fejezte be, mert épp kopogtam

-Ne haragudjatok, de nekünk mennünk kell.- léptem be az ajtón

-Megyek. Szia Tom!- jött ki a szobából Enikő

-Szia!- én

Tom száján egy hang sem jött ki. Úgy érezte, hogy összeesküdött ellene a világ. Hátradőlt az ágyon és úgy érezte, mintha forogna vele a világ. A zenét nem hallotta, csak szerelme szavai zúgtak a fejében.

Ne haragudjatok,hogy ilyen rövid rész lett,majd a következő hosszabb lesz!!! :)))