Már egy hét telt el a nagy veszekedés óta, de Enikőék még mindig nem békültek ki.

Hétfő délelőtt van 10 óra, pár perce keltem fel. Átfordultam Enci ágya felé és döbbenten vettem észre, hogy még az ágyában fekszik és durmol. Felkeltem, halkan odasétáltam mellé és leültem az ágya szélére. Már kb. 5 perce ültem ott, de nem kelt fel.

-Enci, ébresztő!- ráztam meg óvatosan

-Hagyj már!- húzta magára a paplant

-De 10 óra van! Ideje kelni!- én

-Te beszélsz?- fordult felém

-Képzeld, az angol királynő ül melletted és meghív téged egy villás reggelire!J- felálltam és meghajoltam

Enikő reakcióként csak fejbedobott a párnájával.

-Héé! Ez gyilkossági merényletnek számít a királynő ellen!  Ezért megfizetsz!- kiáltottam, majd ráugrottam az ágyra és csikizni kezdtem

-Héé, neeee! Hagyd abba!- nevetett

-Nem, nem!- csikiztem tovább

-Na jó, ezt visszakapod!- ült fel Enci

-Csak, ha elkapsz!- ugrottam fel és leszaladtam a lépcsőn

-Gyere vissza!- kiabálta Enci, miközben lefutott utánam a konyhába

-Lányok, mit csináltok? Fejezzétek be!- szólt ránk anya

-Ő kezdte!- mondtuk egyszerre, és egymásra mutattunk

-Nah, akk most ki kezdte?- kérdezte apa, aki épp reggelizni próbált

-Ő!- mondtuk megint egyszerre

-Ok, akk az egyikőtök elmegy a boltba, a másik pedig elmosogat.- jelentette ki anya

-Én megyek a boltba!- én

-Nem, mert én!- Enci

-Én!- én

-Én megyek!- kezdtünk el megint veszekedni

-Jó, akk menjetek mind2, majd én mosogatok.- adta meg magát anya

-Köszi, szeretünk!- ugrottunk a nyakába

Gyorsan felöltöztünk, elvégeztük fürdőszobai teendőinket, lementünk a listáért, majd végre elindultunk.

-Te hozod a kosarat!- szóltam Enikőnek

-Már megint?- Enci

-Majd én viszem haza felé!- én

-Ok!- Enci

-Nézzük, csak mi kell!- vettem kezembe a listát –1 csomag fagyasztott borsó, majonéz, hal, üdítő… Úgy látom franciasaláta lesz!- mondtam mosolyogva

-Igen és rántott hal!- Enci

-Nah jó, én elmek a fagyasztott cuccokért, te addig hozd a fűszereket és az üdítőt!- én

-Okés!- Enci

Gyorsan megkerestem a felírt dolgokat és már Enikőt vártam, de nem jött.

Ugyanis épp a majonézt akarta levenni a polcról, de a másik oldalról valaki épp azt a majonézt nézte ki magának és ő is el akarta venni Mivel nem látta ki az, egy erőteljesebb erővel megrántotta és kiesett a kezéből a jól megpakolt áru, ami csörömpölve gurult szét a bolt padlóján.

-Ezt nem hiszem el!- mérgelődött Enikő

Épp nyúlt az erővel megszerzett majonéz után, mikor valaki más is megfogta azt. Felnézett és egy ismerős arc mosolygott vissza rá.

-Tom?- kérdezte dühösen

-Szia!- köszönt zavartan a rasztás

-Szal, te nem akartad ideadni a majonézt?- kérdezte Enikő, miközben a padlóról szedték a szétgurult holmikat

-Én? Te nem adtad ide nekem, ugyanis én fogtam meg hamarabb!- védekezett Tom

-Most miért hazudsz? Én megfogtam, erre…- Enikő

-Mi ez a kiabálás?- mentem oda

-Semmi!- Enikő

-Szia Tom! Mi történt?- néztem szét

-Majd a drága testvéred elmondja.- nézett szúrósan Tom Enikőre

-Felőlem. Am minek vásárolsz ennyi mindent?- néztem a kosarára

-Este bulit tartunk és készülődünk. Bill nem is szólt?- Tom

-Hát nem. Pedig tegnap is találkoztunk.- emlékeztem vissza

-Akk majd kérdezz rá. De tudod mit? Gyere el! Meghívlak!- Tom

-Ok, majd meglátom! És kell vinni valamit?- én

-Csakis magadat.- mosolygott –De most már mek. Majd este találkozunk. Sziasztok!

-Szia!- köszöntem el a szokásos puszi-puszi után

Még segítettem egy kicsit Enikőnek, majd mentünk a kasszához fizetni. Az úton Enikő elmesélte, hogy mi történt, amin kis híján nevetőgörcsöt kaptam. Míg anyu készítette az ebédet, felmentünk a szobánkba.

-Na, és jó volt újra látni?- kérdeztem

-Kit? Jah, Tomot? Ne is emlékeztess rá.- Enikő

-Erre inkább nem mondok semmit.- én

-NE is.- Enci

-De vajon miért nem szólt Bill a buliról?- én

-Biztos valami másik csajt hívott meg.- mondta gúnyosan Enikő

-De aranyos vagy!…de már 2 hónapja együtt vagyunk. Akk csak szeret, nem?- én

-Ezt csak ő tudhatja. Kérdezd meg tőle.- Enci

-Ok, majd odaállok elé és azt mondom: ’Drága Bill! Már 2 hónapja járunk és az én gondolkodásom szerint ez azért van, mert szeretjük egymást. Én legalábbis szeretlek. És te?”

Ez kicsit sem hangzana idiótán.- én

-Jól van, csak egy ötlet volt!- nevetett Enci –Am lefeküdtetek már?

-Hát…még nem. Mert szerinted ez a baj?- ültem fel az ágyon

-Nem tudom. Végülis már 18 éves. És nem azt várja el egy kapcsolattól, hogy fogjátok egymás kezét. Hanem többre is szüksége van. Érted mire gondolok?- Enci

-Persze, hogy értem. Tehát akkor el kell mennem a buliba.- én

-Ott akarsz lefeküdni vele?- Enci

-Nem, csak…áhh, nem tudom. Miért ilyen bonyolult egy kapcsolat?- dőltem hátra az ágyon