-Nem indulunk? Kezd későre járni.- én

-Hát, ha menni szeretnél.- Bill

-Igen, szeretnék. Na menjünk!- álltam fel Bill öléből

-Várj!- húzott vissza Bill, majd megcsókolt

-Te kis telhetetlen.- mosolyogtam

Kézen fogva mentünk haza és végig nagyon sokat nevettünk.

-Megjöttünk!- csuktam be otthon az ajtót

A házban síri csend volt, senki nem válaszolt.

-Apa! Anya! Norbi! Hol vagytok?- mentünk be a konyhába

-Nézd, itt egy üzenet!- vett le egy kis papírt Bill a hűtőről, majd olvasni kezdte:

                  „Elmentünk moziba,majd jövünk.

                   A vacsora a hűtőben, jók legyetek!

                              Puszi: anyáék”

-Azta, jól itt hagytak bennünket!- én

-Ne mondd, hogy nem örülsz, hogy kettesben maradtunk!- ölelte át Bill a derekam

-De örülök!- karoltam át a nyakát. –Aki elsőnek ér a nappaliba, azé a távkapcsoló!- rohantam be a nappaliba

-Ez nem ér!- futott utánam Bill

-Én nyertem!- ugrottam rá az ágyra –Nézd, ez a kedvenc filmem! Imádom!

-Jó neked.- Bill

Még csak pár perce néztük a filmet, de Bill folyton mocorgott. Közelebb bújt hozzám és simogatni kezdte az arcomat.

-Nem érdekel a film?- kérdeztem

-Nem nagyon.- Bill

-Akkor mit szeretnél nézni?- fordultam felé

-Téged!- mondta, majd óvatosan megcsókolt.

Lassan csókolózni kezdtünk, majd hátra dőltünk az ágyon. Bill nagyon gyengéden csókolt, minden porcikám beleremegett. A keze lassan a pólóm alá tévedt, majd a nyakamat kezdte el csókolni.

-Bill, kérlek ne!- toltam el magamtól

-Mi a baj?- kérdezte aggódva

-Semmi, csak…még nem vagyok rá felkészülve. Ne haragudj!- én

-Semmi baj, nem haragszom.- Bill

-Biztos?- ültem fel

-Biztos.- Bill

-Akkor jó. Én elmegyek zuhanyozni. Gyere fel a szobámba, ott is tudsz tv-ni.- én

-Ok!- állt fel Bill

Miközben zuhanyoztam, végig a történteken járt az eszem. Bill annyira gyengéd volt, és én is akartam őt. De akkor miért blokkoltam le? Miért nem hagytam, hogy sodorjon magával a vágy? Nem értem…

-Kész vagyok!- jöttem ki a fürdőből

Szétnéztem a szobában, de Bill nem volt bent. Kint ült az erkélyen.

-Annyi ideig nem voltam bent, hogy halálraund magad.- ültem le mellé

-Tényleg nem.- mondta olyan halkan, hogy szinte alig hallottam

-Mi a baj? A történteken agyalsz?- én

-Igen. Te miért nem akartad?- fordult felém

-Nézd. „sóhaj” Én akartalak téged minden porcikámmal, de egyszerűen nem ment. Nem azért, mert nem szeretlek, csak még korainak tartom. De csodálatos volt még így is, hogy nem történt meg teljesen.- én

-Én meg azt hittem, hogy már nem szeretsz.- Bill

-Te kis buta! Hogyne szeretnélek!- ültem az ölébe

-Én is szeretlek!- csókolt meg

-Megjöttünk!- nyitott be a szobába apa

-Ok!- én

-Na, mész tusolni?- én

-Nélküled? Csak, ha jössz velem!- Bill

-Majd legközelebb.- álltam fel

Míg Bill lezuhanyozott, én addig kifaggattam anyuékat a moziról. Miután kijött Bill, megvacsiztunk, majd lefeküdtünk aludni. Még egy kicsit beszélgettünk az ágyban, majd egymás karjaiban lassan elaludtunk.