15. Rész: Kis kerti parti lesz gyerekek!

A 16.-ikai, vasárnapi napfény gonoszul belevilágított az arcomba ezzel késztetve a felkelésre. Kinyitottam a bal szemem, majd lecsuktam. Éppen fordultam volna meg, mikor láttam, hogy Eimy a kihúzhatós fotelágyamban alszik. Mint akit ágyúból lőttek volna ki, kiugrottam az ágyból és finoman rázogatni kezdtem.

- Mi van má’? –kérdezte, majd bebújt a takaró alá.

- 16.-ika, vasárnap –mondtam, majd miután észrevettem, hogy visszaaludt, letéptem róla a takarót, feje alól kikaptam a párnát és szépen átvonszoltam a szobájába ezeket. Miután az ágyra dobtam terhem, hangos nyögéssel válaszolt az ágy. Pontosabban az ágyon fekvő valaki.

- ÁÁÁÁÁÁÁ! –sikítottam, erre persze egy fekete kócos (nem zselézett) hajú vadidegen felült. Arca sápadt volt, szeme karikás haja égnek állt. Pont, mint egy hulla.

- Mi van má’? –kérdezte Bill hangján az illető.

- Istenem, istenem, ISTENEM!!! –toporzékoltam. Visszacsörtettem Eimyhez, kiráncigáltam a szobámból, majd mindhárman letelepedtünk az ágyra (a paplant meg a párnát lerugdostuk a földre). –Mi ez az egész? –tettem karba a kezem.

- Ne haragudj Kesszy… De olyan későn értünk haza, hogy felajánlottam Billnek az ágyam és mivel…

- Francia ágyad van –vágtam közbe, mire Eimy elpirult. –Értem –mondtam végül.

- Bocs, hogy rád ijesztettem. –vakarta a fejét Bill, majd hatalmasat ásított.   

Bill ezek után vagy 1 óráig foglalta le a fürdőszobát. Mi ott toporzékoltunk, majd miután méltóztatott kijönni (agyonfestett és bezselézett állapotban >> magyarán fitten és fiatalosan), fogtuk és egy határozott mozdulattal, kilöktük a kapun. Az mentőakció sikeres volt, anyáék semmit se vettek észre. Kivéve…

-         Kesszy, Eimy! –szólt apa a fürdőszobából.

-         Igen apa? –kérdeztük egyszerre.

-         Mi ez a férfisprészag itt? –kérdezte mérgesen. Hát Bill elég sokat tehetett magára, ugyanis az egész fürdőszobában tömény Axe szag terjengett.

-         Bamm cichka wáu wáuuuu. –mondta Eimy, majd mepördült és vihogva elszaladt. Pislogtam aranyosan kettőt apura, majd én is elszeleltem. Apa csak annyit mondott, hogy legközelebb ne szórakozzunk a spréivel…

Helyszín: Kesszys Zimmer (Kesszy szobája):

Egy órával később (miután valami étek került a gyomrunkba és sikeresen lezuhanyoztunk), az ágyamon ültünk és beszélgettünk (felöltözve :P). Pontosabban most csak nekem járt a szám, hisz nagy előadást tartottam a bálon és az azután történt dolgokról. Épp egy kicsit szusszantottam, mielőtt mondtam volna neki a csókosat, de közbe vágott.

-         Tudod, azon tűnődtem egész este, hogy miért éreztem azt, hogy veletek vagyok. Mármint… éreztem Bill illatát meg minden…

-         Nem tudom, nekem is volt néhány olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy te irányítasz.

-         Ez bizarr. –suttogta Eimy.

-         Az… Tudod ezek a cselekedeteim úgy jöttek, mintha valaki távirányítóval irányítana.

-         Nekem is volt egy ilyen eset, de előbb mesélj még mi volt. A csók…

-         Te honnan tudsz róla? –vágtam közbe.

-         Onnan hogy éreztem, igaz amolyan remegés járt át és éreztem, hogy te mit érzel. Mindegy, ezt nem tudom megmagyarázni.. És mert Bill is mesélte…

-         Na várj. Akkor egy szóval fejezd ki, hogy milyen volt.

-         Érzéki és… - a hangja elcsuklott és ábrándozva kinézett az ablakomon. Bennem meg csak kavarogtak a gondolatok. Hisz akkor nekem is pont ez az egy szó jutott az eszembe. Lehet, hogy ez a kapocs jóval több egy „telefonzsinórnál”? Eimynek hála minden egyes pillanatot elmeséltem, amit Billel töltöttem. Semmit nem hagytam ki… Miután befejeztem ő következett. Elmondott mindent (mármint addig, amíg nem találkozott Billel), és épp a két történet összekapcsolódó dolgain filóztunk. Ugyanis Eimy, mikor Tom közelébe ért, az én ösztöneim szerint cselekedett (és én Bill ölelésében tényleg éreztem, hogy baj van).

-         Szerinted Tom tényleg tudta, hogy én nem te vagyok? –tette fel azt a kérdést Eimy, ami bennem is kavargott.

-         Fogalmam sincs. De emlékszel, amikor a kutyát sétáltatni voltam vele? Egyből kiszúrta, hogy én Kesszy vagyok.

-         Reménykedjünk abban, hogy elfelejtette.

-         Hát jah. Amúgy meg tényleg Annal volt?

-         Igen. –sóhajtotta. Egy időre mindketten eltűnődtünk, majd Eimy megtörve a csendet folytatta beszámolóját. –És miután hallottam a kiáltást felém rohant és megcsókolt. Ajj tudod te, milyen jól csókol? Ahhh. –áradozott. –Egyszerűen vibrált minden porcikám… És amikor elsuttogta, hogy szeret… annyira libabőrös lett tőle a bőröm. Hmmm –megint kinézett az ablakon és nagyot sóhajtott.

-         Hahó! –lengettem meg a kezem a szeme előtt. –Föld hívja Eimyt.

-         Jajj most nem tudok leszállni a fellegekből!

-         Nem baj. Azt mondjad még akkor, hogy mit mondott. –sürgettem.

-         Elmesélt mindent. –rándította meg a vállát. –Járunk…- ezt már annyira halkan nyögte, hogy csak a szájáról olvastam le azt az egy szót.

-         Juhééééééééééééééééééé! –ugráltam az ágyon, mint egy 5 éves, Eimy meg úgy nézett rám, ahogy egy 5 éves hülye gyerekre szokás. Annyit beszélgettünk, hogy észre se vettük, mennyire elszaladt az idő.

A traccspatrit egy éles csengőszó és Maszat őrült ugatása szakította félbe. Gyorsan leszaladtam ajtót nyitni (Eimy meg elszaladt készülődni) és a vigyorgó Billel találtam szembe magam.

-         Szia! –lépett be, gondosan a háta mögé rejtve egy szál vörösrózsát. –Figyelj, nincs valami ötleted, hogy hova vigyem Eimyt?

-         Na mi van, most már megismersz? –kérdeztem vigyorogva.

-         Ha-ha. –de azért ő is elmosolyodott. –Meg. Mellesleg Tom mondott egy-két dolgot rólad, én meg amúgy is tudok mindent Eimyről, szóval…

-         Ha tudsz, akkor miért nem tudod, hogy hova mennyetek? –kérdeztem, miközben lehuppantunk a kanapéra (terelve a témát, hisz nem akartam tudni, hogy mit mondott rólam Tom).

-         Jajj azért mindentudó én se vagyok. –forgatta a szemeit.

-         Szerintem mennyetek el csónakázni.  Tudod, van itt egy kis tó, nem messze innen…

-         Jajj, te egy zseni vagy! –majd megpuszilt. Pont ebben a percben ért le Eimy és furcsán rámnézett. Én csak felemeltem a kezeimet (jelezve, hogy tiszta vagyok xD) majd elköszöntem tőlük és kereket oldottam. Anyáék már reggel elmentek, bevásárolni, most az ajtócsapódásból ítélve Eimyék is elmentek, tehát tök egyedül vagyok. Kimentem Maszthoz, persze ő rögtön hozta a kis labdáját. Leültem a hintaágyba és dobálgatni kezdtem a gumilabdáját, közbe Bill szavain járt az eszem. Bill szavaiból azt vettem ki, hogy Tom eléggé sok mindent tudott rólam, ami képtelenség, hisz mostanában le se szar. De ha még is igaz, akkor Tom tuti észrevette a cserét… Gondolatomból Maszat ugatása zökkentett ki, hisz egy jó ideje nem dobtam már el neki a labdát.

Ma erősen sütött a nap és iszonyat meleg volt, amin csodálkoztam is, tekintve arra, hogy Szeptember közepe van. Egy rövid gatya és egy top volt rajtam, de így is csorgott rólam a víz. Hirtelen ötlettől vezérelve bementem a garázsba egy lelkes kísérővel, történetesen Maszattal. Elővettem egy nagy dobozt és egy napernyőt. A napernyőnk aljából apa nem borította ki a vizet (tudjátok fel kell tölteni, hogy ne boruljon el), így alig tudtam elvonszolni a „kijelölt” helyre. Hoztam a pumpát, majd miután a doboztól megszabadítottam a felfújható medencét (kis gyerekmedence, térdig ér benne a víz xD) elkezdtem pumpálni. Bő egy órán át pumpáltam azt a vackot, mire kész lett. A slaggal töltöttem bele hideg vizet, majd vártam, hogy egy kicsit felmelegedjen. Volt nekünk másikféle felállítható medencénk, de a költözés során ott maradt mamáméknál, akik meg ugye ott laknak Stuttgartban.

Anyáék megérkeztek és úgy döntöttek, hogy ma egész nap a kertben leszünk. Ebédre valami könnyű kaja, tortilla tekercs lesz (jó sok salival) és este pedig grillezünk. Apa jó ötletnek tartotta, hogy felállítottam azt a medencét, ráadásul a mellette lévő napernyő kitűnő hűvös árnyékkal szolgált. Gyorsan benapkrémeztem magam, majd elmerültem a hideg vízben. A napszemcsim (fekete, NewYorker-es) felkaptam és épp lehunytam a szemem, mikor újból csengettek. Maszat persze át akarta ugrani a kis medencét, hogy a kapuhoz szaladhasson, de sikeresen a medence közepéébe esett. Szegény nyüszített meg vonaglott, s miután sikeresen „kimentettem”, csak úgy bikinibe elmentem megnézni a csengetőt…

Egy kicsit forgalmas napunk van, nem gondoljátok? ;) De, hogy ki volt a rejtélyes csengető azt eddig csak Én, Kesszy tudom. Kac-kac, most ez kicseszés, de a kövi részben megtudjátok!

Hali!