14. Rész: Az akció

Megint csak Eimy szemszögéből pillanthatunk bele a dolgokba:

-         Krisz, szerintem én hazamegyek. –mondtam kis idő múlva túlkiabálva a zenét.

-         Rendben, én még egy picit maradok.

-         Rendben, szia! –majd elköszöntünk egymástól. Ahogy elindultam a tömegben egy lassú szám kezdődött el. Kisvártatva megpillantottam egy furcsa kis párt… Nah, kitaláltátok azt, hogy kik azok? Ha Tomra és Annra tippeltetek, akkor megnyerhetnétek az ötös lottót, feltéve, ha ez lett volna ott a kérdés… Nem is az volt a gond, hogy együtt voltak, hanem AHOGYAN együtt voltak… Tomot ahogy elnéztem full részeg volt, de ezen már csak meg se döbbenek. Azon viszont igen, hogy Ann hagyja, hogy Tom a hátsó fertályát markolássza. Nem tom’, de annak a srácnak hatalmas keze van és úgy belemarkolt… nah mindegy. Tehát lassúztak, ölelve egymást (ez esetben Tom Ann domborulatait húzta magához). Mikor láttam, hogy Ann felemeli Tom fejét, majd lassan közeledik hozzá, a pároshoz siettem.

-         Haliiii! –szinte visítottam, amitől Tom kicsit felébredt. Felemelte sapis fejét és keresztben álló szemekkel meredt rám.

-         Ne ordíts, mert bereped a fejem –vihogta Ann. Na szép! Ő is berúgott…

-         Mi van Eimy? –egyenesedett ki Tom és szaporán pislogott, nyilván szúrt a szeme, vagy kettős látása lehetett.

-         Tom, nem veszed észre, hogy ez Kesszy? –válaszolt helyettem Ann. Húú megnyugodtam…

-         Nem –felelte a srác és ha nem látom az előbb olyan bágyadtan, akkor azt hinném, hogy egy csepp alkoholt sem fogyasztott el még. –Ő nem Kesszy.

-         Tom, szerintem menny haza –próbáltam olyan Kesszy-s hangleejtést produkálni, fél sikerrel. –Túl sokat ittál, már fel sem ismersz?

-         Minek jössz vissza, hehh? –lehelt rám, én meg már ettől a szagtól is elszédültem. –Az előbb te aztatat mondottad nekem… - itt egy kicsit bedőlt-, hogy… nem is tudom, nem lényeg. Csak az, hogy elviharozodtál és itt hagytál minket a fa képénél.

-         Ezért vagyok itt –pislogtam nagyokat, leplezve a döbbenetem. Kesszy még csak meg se említette, hogy beszélt a párocskával... –Bocsánatot akartam kérni.

-         Elfogadva –rázta meg Ann a kezem, majd kitépve az előbb említett végtagot a helyéről.

-         Nekem mindegy az –szólt a kis rasztás és megint kiegyenesedett. –Ne számíts a barátságunkra. –szemében kis düh látszódott. Megrázta a fejét, megtörölte a szemeit, majd elment, láthatólag a férfi wc irányába. Elköszöntem Anntól, aki végül is nem volt részeg, csak hülye… mármint a piától (de amúgy alapból is az xD). Bár Tom se volt az a „totálisanrészeg”, csak eleinte hittem azt… nah mindegy, nem magyarázkodom, mert sose áll be a szám. Megvártam, amíg Tom visszatér és azzal a tudattal léptem ki a bálról, hogy tuti nem fog közöttük semmi történni. Tom vizes, bamba, álmos szemekkel tért vissza, Ann pedig akkor ment a wc-be felfrissíteni magát. Ahogy elnéztem őket, biztosra vettem, hogy első útjuk az ágyuk lesz (külön-külön ágy), tehát sietnem kell. Nem akarok Tommal találkozni hazafele menet.

E közbe Bill békésen sétálgat a parkban azzal a lánnyal, akit szerelmének hisz:

-         Romantikus egy hely, nem? –kérdezte Bill, majd leült egy akácfa alatti padra. A szél finom virágillatot hozott, pedig már közeledett az ősz. A virágillat lágyan suhant át a kissé nyirkos fűszálak között, majd kettőnk arcán átcsapva folytatta útját, a zajos utak felé, ahol benzinszag keverékével szertefoszlott.

-         Az –nyögtem kiszáradt szájjal. Nem tudom, mit vár tőlem Eimy, és azt se nagyon kapizsgálom, mit akar Bill. Na jó az zicsi, hogy Eimyt akarja, de…

-         Szép tiszta az ég –nyögte váratlanul és a gondolatmenetem közé csapott. Hátraemelte a fejét, kezével picit átkarolt, így kényelmesebben tudta bámulni a csillagporos eget.

-         Igen, gyönyörű most az ég –suttogtam, de fogalmam se volt, hogy minek. Senki nem hallja, akkor meg? Bár egy kis hang (ami nagyon is Eimy hangjára emlékeztetett), mondatta velem ezeket. Ő irányította mindegy egyes mozdulatom, hisz ha nem kéne, akkor most nem hajtanám a fejem Bill mellkasára (persze barátságból neki szoktam dőlni, de ez más). Éreztem szíve lüktetését, hallottam hangja sóhaját. Eimy nagyon tarthat ettől a kapcsolattól, ha ennyire menekül… Pedig láthatná azt, amit most én… átélhetné mindazt, ami nekem kínos, de neki élvezettel teli lenne. Egy sóhajt produkáltam és csak meredtem a Hold táncoló fényeire, amik most Bill zselés haján futottak keresztül, ahogy a fiú ide-oda billentette fejét. A szél belekapott hajamba, kicsit játszadozott néhány tinccsel, majd tovaszállt. Fázósan tettem karba a kezem, mire Bill rám pillantott.

-         Fázol? –de már levette az elegáns kosztümjének dzsekihez hasonlító részét (bocs, nem jut eszembe a neve >szerk.) és a hátamra terítette, majd lassan és gyengéden elkezdte simogatni a hátam.

-         Köszönöm –pillantottam rá. A hangja egybeolvadt a fuvallattal, úgy suttogta azt, hogy: „Nincs mit.”. Közelebb csúszott. Jajj ne! A sziréna megint megszólalt bennem és gyorsan lehajtottam a fejem. Bill gyengéden fogta meg az állam, majd felemelte a fejem. Hiába ellenkeztem, magához szorított. Hiába toltam el, ő nem engedett. Lassan közelített fejével és én nem tudtam mit csinálni…

-         Miért félsz? Bízz bennem, kérlek –hangja balzsamos volt, a hideg futkosott tőle a hátamon. Eimy szerencsés csaj lehet (bár én egyáltalán nem vagyok Billbe szerelmes). Meleg ajka hirtelen tapadt az enyémre, majd lágyan megpuszilta azt. A puszi csókká érlelődött… hiába, tényleg érzékien csókol, de akkor is! Szinte kitéptem szorításából, ellöktem és magam elé meredtem… Mit fogok én ezért kapni? Bill értetlenül nézett egy darabig, majd a felismerés rémülten csapott belé.

-         Kesszy? –kérdezte bátortalanul. Nem volt menekvés. Bólintottam. –De… miért? Úr isten! Ne haragudj… én azt hittem… de miért? –kérdezte végül.

Nagy sóhajjal vágtam neki a kis történetnek. Bill eleinte abban a hiszemben volt, hogy Eimy nem szereti, de mikor megtudta az igazságot hatalmas megkönnyebbülés látszott rajta.

-         De akkor is… Még is csak veled smároltam! –fakadt ki, majd elöntötte a pír.

Mindketten tudtuk, terv kell ide! Bill elmondta, mit érez Eimy iránt, bár ebből a kis „randiból” ki derült minden és én is meséltem neki. Összedugtuk hát fejünket és agyalni kezdtünk, mi lenne a legmegfelelőbb, legromantikusabb.

Ekkor észrevétlenül egy alak suhant el a park mellett. Sietős léptekkel haladt, pillantásra se méltatva a parkot. Megismertem, száz közül megismerném az én édes testvérem! Bill megbabonázva pillantott a száguldozó lányra, kinek kékes-ezüstös ruhája csak úgy csillogott a Hold fényében. Bill felállt a padról, ekkor egy lámpa gyulladt a lány feje felett. Kicsit fáradtnak tűnt, látszott rajta, pihenni állt meg.

-         Ne haragudj Kesszy, jól csókolsz, de… - kezdte Bill, majd Eimy felé fordult.

-         Hé, hé! Nem is csókoltam vissza! –erre csak legyintett. –És amúgy is, tudod, hogy nem szeretlek.

-         Na szép! –puffogott.

-         Jajj tudod, hogy nem úgy gondoltam –ütöttem meg a vállát. –Nah menny!

-         Ja –fordult még vissza-, hitelesen játszol, de valahogy éreztem, hogy nem stimmel valami. –majd intett egyet.

Eimy időközben megint nekiindult, így Billnek utána kellett rohannia. A dezsikiizéjét meg itthagyta -.-’, nah mindegy. A hűvös, csöndes levegőt egy kiáltás törte meg: „Eimy, várj!”, majd Bill és Eimy körvonalai szinte egybeolvadtak és elvesztek a sötétben…

Folyt.köv.