-Caryna! Sikerült eldönteni, hogy mibe mész?- jön be a szobába Caryna anyukája, Erika

-Igen! Nézd ez jó lesz?- mutatja fel a ruhát Caryna

-Tökéletes!- mosolygott az anyukája

-Huh, akkor jó! Már csak sminkelek, és kész vagyok!- mondta Caryna fél 3-kor J

-Hányra jön Gustav?- Erika

-3-ra.- Caryna

-Hát akkor megyek, készülődj csak!- Erika

-Ok!- Caryna

 …

-Caryna! Itt van Gustav!- Erika

-Megyek már!- Caryna

-Hű, de csinos vagy!- álmélkodott Gustav, mikor meglátta Carynát

-Kösy! Te is jól nézel ki!- mosolygott Caryna –Na szia anya! Majd jövünk!

-Rendben. Sziasztok!- Erika

-Viszlát!- Gustav

-És hova megyünk?- Caryna

-Az legyen meglepetés!- Gustav

Kb. egy negyedórát sétáltak, mire megérkeztek arra a bizonyos helyre.

-Szeretsz moziba járni?- Gustav

-Imádok!- Caryna

-Ennek örülök!- Gustav

-És mit nézünk meg?- Caryna

-Hát…én a Titanic-ra gondoltam.- Gustav

-Komolyan? Az a kedvenc filmem! De honnan tudtad?- Caryna

-Ez maradjon az én titkom!- mosolygott Gustav

  …

-Imádom ezt a filmet!- mondta Caryna, miközben kijöttek a moziból

-Akkor jót választottam.- Gustav

-Tökéleteset!- Caryna

-Nincs kedved sétálni egyet?- Gustav

-Dehogynem!- Caryna

-Tudod…nagyon jól érzem magam veled…de mikor volt az a baleset, nagyon féltem…féltem, hogy elveszítelek, mielőtt még elmondtam volna, mit érzek.- Gustav

-És mit érzel?- Caryna

-Mikor veled vagyok, nem tudok másra koncentrálni, csak rád. Elvarázsolsz, ahogy rám nézel, ahogy mosolyogsz. Gyorsabban ver a szívem minden pillantásodtól.- Gustav

-Ezt komolyan mondod?- álltak meg

-Ennél komolyabban nem is mondhatnám.- Gustav

-Csak mert…én is ugyanígy érzek.- Caryna

-Caryna, szeretlek!- hajolt közelebb Gustav, míg ajkuk össze nem ért

-Én is szeretlek!- ölelte meg Caryna Gustavot

  …

-Köszönöm ezt a csodás délutánt!- fonta kezeit Caryna Gustav nyaka köré, már a házuk előtt

-Nagyon szívesen…kicsim!- mosolygott Gustav

-Ne haragudj, mennem kell.- Caryna

-Nem haragszom.- Gustav

-Akkor jó. Jó éjt!- Caryna