-Végre itthon!- ugrottam az ágyra a nappaliban

-Mindenhol jó, de legjobb otthon!- vetődött mellém Enikő

-Sziasztok, lányok! Na, jobban vagytok?- bátyó

-Szted? Csak rájuk kell nézni!- anya

-Jaj, anya! Am szia bátyó!- öleltem meg

-Szia!- bátyó

-Nénje?- én

-A szobában.- bátyó

-Kösy!- rohamoztuk meg a szobát

-Sziasztok, lányok!- nénje

-Szia!- öleltük meg egyszerre

-Ne haragudjatok, hogy nem tudtunk bemenni hozzátok, de megbetegedtem.- nénje

-Semmi baj! A legfontosabb, hogy mihamarabb meggyógyulj!- én

-Bizony! Ezért holnap itthon maradunk és kikúrálunk!- Enci

-Miattam ne rontsátok el a napotokat!- tiltakozott nénje

-Egy szót sem akarok hallani!- én

-Lányok! Itt vannak a fiúk!- jött lentről anya hangja

-Megyünk már!- én

-Na szia nénje, majd még jövünk!- pusziltuk meg egyszerre (Enci balról, én pedig jobbról)

-Sziasztok!- nénje

-Hello fiúk!- futottunk velük össze a folyosón

-Sziasztok!- Bill & Tom

-Gyertek, menjünk be a szobába.- nyitottam ki az ajtót

Bementünk és helyet foglaltunk az ágyakon. Pontosabban Enikő és Tom az Enci ágyán, Bill és én pedig az ágyamon.

-Am a kórházból jövünk.- Tom

-A kórházból?- Enci

-Igen, mert nem tudtuk, hogy mikor jöttök haza, ezért még a kórházba mentünk.- Bill

-Bocsi! Elfejtettünk szólni!- én

-Semmi gond. Legalább már itthon vagytok! Hiányoztál!- húzott magához közelebb Bill

-Te is nekem!- mondtam, majd megcsókolt

-Enikő, nincs külön szobád?- Tom

-Sajna nincs.- Enci

-Na, nem baj. Az én szobám úgyis hangszigetelt.- mondta Tom mosolyogva

-Hékás!- lökte oldalba Enci

-Jól van, na! Csak vicceltem!- mondta Tom, mire mindenki nevetni kezdett

 … közben Carynánál

-Caryna, itt van Gustav!- nyit be a szobába az anyukája

-Ok, küldd fel!- Caryna

-Szia! Zavarok?- jön be a szobába Gustav pár perc múlva

-Dehogyis! Csak rajzolgattam. Ülj le!- Caryna

Pár perc csönd következett, amit Caryna tört meg.

-Szal…szeretném megköszönni, hogy velem voltál mind a 3 nap.- Caryna

-Nincs mit megköszönni. Tudod…nagyon aggódtam érted. Hogy elveszíthetlek.- mondta Gustav lehajtott fejjel

-Ennyire féltettél?- Caryna

-Igen, nagyon.- Gustav

-Ez kedves.- mondta mosolyogva Caryna

-Caryna, nincs kedved holnap találkozni?- Gustav

-De, nagyon szívesen!- Caryna

-Akkor érted jövök 3-ra.- Gustav

-Rendben!- Caryna

 …

-Lányok, tudjátok mire gondoltunk?- Tom

-Na mire?- én

-Hogy együtt tölthetnénk kettesben egy egész napot. Én Encivel, és ti ketten.- Tom

-Ez tök jó ötlet!- Enci

-Tudom kicsim, mivel az enyém!- mosolygott Tom

-De nekünk a holnap nem jó.- én

-Miért?- Bill

-Mert nénje beteg és mi fogjuk kikúrálni.- én

-Akkor holnap nem találkozunk?- Bill

-Sajnos nem.- én

-Hogy fogom én ezt túlélni?- Bill

-Majd ott lesz Tom.- én

-És őt csókoljam meg?- Bill

-Azt nem mondtam!- én

-Akkor pótoljuk be a holnapi napot most!- mondta Bill és az ajkaimra tapadt

-Ez jó ötlet!- mosolygott Tom, majd Enci fölé hajolt és lassan csókolózni kezdtek.

   …

-Mennyi az idő?- ült fel hirtelen Tom

-5 óra- Enci

-A francba! Megígértük apunak, hogy segítünk neki! Bill! Mennünk kell!- Tom

-Ok, megyek már.- mondta Bill, majd adott egy utolsó csókot

-Kikísérünk benneteket.- álltunk fel

Elindultunk az ajtó felé, de hirtelen megszólalt a telóm.

-Bocsi Bill, nem tudok kimenni, majd hívj!- adtam neki egy puszit

-Ok, szia!- Bill

Enciék kimentek, én pedig lehuppantam az ágyra.

-Igen, tessék?- szóltam a telefonba

-Szia Niki, Caryna vagyok!- ezekszerint Caryna

-Szia!- én

-Képzeld, itt volt Gustav!- Caryna

-Komolyan?- én

-Igen! Elmondta, hogy mennyire aggódott, hogy elveszíthet! És elhívott, hogy találkozzunk! Annyira boldog vagyok!- Caryna

-Igen, azt hallom! És mit fogsz majd felvenni?- én

-Hát ez jó kérdés! Ezt majd holnap döntöm el!- Caryna

-Aha, értem. Jajj, képzeld, Tomék kitalálták, hogy töltsünk egy egész napot kettesben.- én

-Az szép!- Caryna

-Jaja, csak az a baj, hogy a holnap nekünk nem jó, mert beteg lett nénje.- én

-Jobbulást kívánok neki!- Caryna

-Kösy, átadom!- én

-Na és akkor együtt fogtok aludni?- Caryna

-Hát igen, de nem fog semmi történni, mert még szinte most kezdtünk el járni.- én

-Billről el tudom képzelni, hogy visszafogja magát. De Tomról?- Caryna

-Na ettől én is féltem Encit. De ő sem akar még lefeküdni Tommal.- én

-Majd csak leállítja valahogyan.- Caryna

-Hát reméljük! Ne haragudj, mennem kell. Majd gondolok rád holnap! Szia, pusy!- én

-Kösy! Szia!- Caryna