Még kómában feküdtem, mikor különös képek jelentek meg előttem: láttam az első találkozásunkat a fiúkkal, ahogy Bill majdnem megcsókolt a parkban, ahogy hozzá bújtam a faház előtt és az első csókunkat. Majd hirtelen mindent elborított egy hatalmas fehér fény…majd lassan kinyitottam a szemem.

-Bill!- ez volt az első szavam, miután felébredtem

-Itt vagyok kicsim!- fogta meg a kezem

-Szia Niki!- Tom

-Szia!- köszöntem halkan –Anyáék?- kérdeztem, de mire kimondtam, már az ajtóban álltak

-Végre felébredtél!- ölelt meg apa

-Annyira aggódtunk!- ölelt meg anya is

-Hol vagyok?- hallatszódott hirtelen egy halk hang

-Kicsim, végre felébredtél!- ölelte meg Tom Enikőt

-Mi történt?- Enci

-Autóbalesetet szenvedtetek a Lilla kocsijával. Valaki hívta a mentőket és behoztak titeket a kórházba. Azóta kómában feküdtetek.- ült le Enci ágyára apa

-És ma milyen nap van?- Enci

-Szerda.- anya

-És mikor volt a baleset?- Enci

-Hétfőn. Nem emlékszel?- anya

-Semmi nem rémlik. És hova mentünk? Ki az a Lilla?- Enci

-Vásárolni indultatok a lányokkal. Lilla pedig Georg barátnője. Georgra emlékszel?- Tom

-Igen, rá emlékszem. De, hogy mi volt a baleset napján, arra nem.- Enci

Anyáék épp azt mesélték, hogy mi történt a 3 nap alatt, mikor bejött az orvos.

-Hogy vagyunk? Hogy vagyunk?- orvos

-Jól.- mondtuk egyszerre

-Doktor úr! Miért van az, hogy nem emlékszem a baleset napjára?- Enci

-Nem kell aggódni, ez csak átmeneti amnézia. Pár napon belül mindenre emlékezni fog.- orvos

Anyáék még váltottak pár szót az orvossal, majd elment.

-Fiúk, sztem most már menjetek haza és pihenjétek ki magatokat.- anya

-Rendben!- Bill

-Vigyünk haza titeket?- anya

-Nem kell, köszönjük. Majd hívunk egy taxit.- Bill

-Biztos?- anya

-Persze, biztos.- Bill

-Akkor jó.- anya

-Na szia Niki, majd holnap bejövünk.- állt fel Bill

-Ok, jó éjszakát!- én

-Jó éjt!- adott egy puszit a homlokomra

-Viszlát! Sziasztok!- ment ki Bill & Tom

-Sziasztok!- mindenki

-Miért kellett pont most haza menniük?- én

-Azért kislányom, mert már 3 napja nem aludtak.- apa

-3 napja?- én

-Igen. Mióta hétfőn behoztak titeket, haza sem mentek. Éjjel-nappal veletek voltak. Nagyon szeretnek titeket.- apa

Nem mondtunk semmit, csak egymásra mosolyogtunk. Átnéztem a másik két ágyra, de a lányok aludtak.

-Na, asszem én alszok!- én

-3 napig aludtatok! És még mindig aludnál?- anya

-Hisz ismersz!- mosolyogtam

-Igen, ismerlek. Na, jó éjszakát!- adtak anyáék mindkettőnknek egy-egy puszit.

-Jó éjt!- mondtuk kórusban, majd pár perc múlva aludtunk is

A fiúk másnap csak délután jöttek be hozzánk.

-Szia!- csókolta meg Tom Enikőt

-Szia!- Enci

-Sajnálom kicsim, hogy csak most jöttünk, de elaludtunk.- Bill

-Semmi baj!- csókoltam meg

-Fiúk, ti mikor jöttetek?- kérdezte Tom Gustavékat

-Még délelőtt.- Gustav

-Mikor engednek ki?- kérdezte Gustav Carynát

-Holnap.- Caryna

-Én már alig várom, hogy haza menjünk!- én

-Én is! Nem vagyunk „egy helyben ülő” tipusak.- Enci

A fiúk egész délután bent maradtak, úgy kellett őket haza küldeni.

Reggel anyuék még kitöltötték a papírokat, és végre haza mehettünk!J