-Annyira boldog vagyok, hogy képes lennék kikiabálni az egész világnak, hogy mennyire szeretlek!- Bill

-Inkább ne! A szomszédok nem díjaznák!- én

-Kit érdekel, mikor végre az enyém vagy!- ölelt magához

Már 10 óra, kezdtem álmosodni, és ezt Bill is észrevette.

-Álmos vagy?- simogatta meg az arcom

-Igen, szeretnék aludni. Nem haragszol?- én

-Dehogy haragszom! De… mi lenne, ha ma velem aludnál?- Bill

-Ne légy telhetetlen! És légyszi küldd haza Encit és Carynát!- mondtam, miközben az ajtó felé sétáltunk

-Jó éjt!- köszöntem el, majd be akartam csukni az ajtót, de Bill nem engedte

-Várj! Ezt elfelejtetted!- Bill

-Mit?- én

-Ezt!- mondta és megcsókolt. –Jó éjt!

Miután elment Bill, bementem a fürdőbe lezuhanyozni. Mire kijöttem, a lányok már a szobában voltak. Ők is lezuhanyoztak, és mivel mindannyiunkat kifárasztott a vidámpark, rögtön el is aludtunk.

Reggel Enikő hangjára ébredtem.

-Niki! Ébresztő!- rázott meg

-Hány óra?- kérdeztem álmosan

-Fél 9. De 10-re a reptéren kell lennünk!- Enci

-Ok, kelek már! Próbálkozz meg Carynával is. De vele nem lesz ilyen könnyű dolgod.- mondtam és célba vettem a fürdőt.

Mire kijöttem, Caryna már fent volt… nagyjából.

-Gustav már biztos fent van, és ő felkeltette Georgot. Tehát menjünk Tomékhoz.- Enci

Benyitottunk a szobájukba és pontosan úgy volt, ahogy gondoltuk. A fiúk még javában aludtak.

-Tom! Kelj már fel!- rázta Enikő Tomot

-Mi történt?- kérdezte Tom kómásan

-Mi nem fog történni, ha nem érünk ki 10-re a reptérre!- Enci

-Tényleg, a hazautazás! Hány óra?- ült fel Tom

- ¾ 9.- Enci

-Akkor pakolásszunk!- mászott ki az ágyból Tom

De Bill még mindig aludt.

-Biiiil!- szólongattam

-Igen?- Bill

-Ébresztő! Már ¾ 9!- én

-De hisz még hajnal van!- Bill

-De mindjárt indul a gép!- én

-Óh, tényleg! Csak 10 percet adj még!- Bill

-Semmi 10 perc! Kelni kell!- húztam ki az ágyból

-Jó-jó. Csak még egy kérés. Aztán pakolok.- Bill

-Mi az?- én

-Csókolj meg!- közeledett felém Bill

-Csak miután indulásra készen állsz!- toltam el magamtól

-Én ma már kaptam!- Tom

-Hallgass!- mondta Bill és besétált a fürdőbe

-Gyere Enikő!- húztam fel Encit Tom öléből

-Ne vidd már el!- Tom

-De muszáj! Nekünk is pakolnunk kell!- én

-Ok, csak még egy perc!- mondta Tom, majd felállt és megcsókolta Enikőt

…

Már fél 10. Mindenki összepakolt és megkajáltunk. Most a hotel haljában ülünk és várjuk a taxit.

-Niki, te még tartozol nekem vmivel!- húzott az ölébe Bill

-Igen? És mivel?- én

-Megmutassam?- kérdezte Bill és egyre közeledett

-Hát…- én

De mire kimondtam, Bill már az ajkaimra tapadt.

Kb. 5 perc múlva megérkezett értünk a kocsi. Bepakoltunk és elindultunk. A reptéren vártunk max. 10 percet, mire beszállhattunk a gépbe. Az ülésrend teljesen más volt, mint idefele jövet. Tom ült Enikő mellett, Georg David mellett, Gustav Caryna mellett, Bill pedig mellettem.

-Ugye találkozunk még, miután hazaértünk Németországba?- Gustav

 -Persze! Hisz még nem ért véget a nyár!- Caryna

-Örülök, hogy megismerkedtünk! Ha te nem jössz el a lányokkal, halálra untam volna magam!- Gustav

-Ez kedves! De asszem én is így jártam volna nélküled!- Caryna

-Jól elvannak Gustavék!- Tom

-Igen! És tökre összeillenek!- Enci

-Jaja! De mi is nagyon összeillünk!- Tom

-Bizony ám!- Enci

Tom és Enikő az út további részében csak egy egymással voltak elfoglalva. Úgy, ahogy Bill és én.