9. Rész: Két mese, de egy a vége

Eimy naplójából idézve:

„Kedves Naplóm!

Igen, tudom ma péntek van és kedden írtam utoljára. De most mindent bepótolok!

Sorjában mesélek el mindent. Tehát a szerda:

Reggel egy eléggé röhejes dolog történt… Épp Billel beszélgettem, mikor oda jött Krisz (egy srác az osztályunkból). Köszönt három puszival (hozzáteszem, nem nagyon vagyok vele beszélő viszonyba, alig ismerem :S) és megkérdezte, hogy átmegyek-e pénteken, megbeszélni a dolgokat, hogy hogyan is legyen a bál előtt. Erre Bill kijelentette, hogy én nem megyek át senkihez és, hogy szálljon le rólam, mert hogy ő jön velem. Krisz meg persze csak kacagott, hogy összetévesztett Kesszyvel. Én is nevettem vele (pontosabban volna), de Bill sértődötten elvonszolt a tett helyszínéről. Nagyjából ez a párbeszéd zajlott le:

-         Most meg mi bajod van? –kérdeztem Billtől.

-         Nem tetszik nekem ez a Krisz gyerek! Még hogy összetévesztett titeket! Jó duma!

-         Te teljesen hülye vagy? Nagyon jól tudod, hogy Kesszyvel szokott hazamenni! És még is mit mondod meg, hogy kihez mehetek és kihez nem! –szidtam le, mire csak tátogott.

-         De… de… Mi van, ha akar tőled valamit? Ha ezzel akar becserkészni? –érvelt.

-         Mi lenne? Tudtommal szabad vagyok és tudok magamra vigyázni! –erre nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét.

-         Ne haragudj… - mondta egy kis idő után. –Én csak féltelek.

-         De nem kell… - mormogtam, picit még dühösen. –Nem vagyok már kisgyerek.

Ez után az eset után tényleg elgondolkoztam mindenen… A múltkori „nyelvtan korrepetáláson is olyan furán viselkedett… Na, de erre majd később visszatérünk, ugyanis van még mit mesélnem!

Szerdán meglepetés ért minket. Ann Kathrin névvel jött a „csoda”, s egyben új barátnő. Ehhez az Ann Kathrin-témához is van 1-2 mondanivalóm. Tom Csütörtökön szinte faggatni kezdett a lányról… nagyon gyanús ez nekem… Mit foglalkozik ő Annal, mikor ott van neki Nó? De amint észrevettem… Annak is bejön Tom. Csütörtökön itt volt nálunk és tartottunk egy amolyan traccspartit, amúgy ezen a napon nem volt semmi különös... Mesélte, hogy milyen jó neki itt, hogy máris barátkora talált. Azt is elújságolta, hogy a kis rasztásunk elkérte a telószámát. Kesszy erre csak hallgatásba burkolózott… sejtek 1-2 dolgot vele is kapcsolatban! Még jó, hogy nem tudja, hogy Tom állandóan faggat… Előre látom, mi lesz ennek a vége.

Csak hogy Kesszyt se értem! Ott van az a Krisz! Helyesnek helyes meg minden, de én is tudom és ő is tudja, hogy mást szeret. Vagy lehet, hogy nem jött rá?

Mostanában nem beszél nekem semmit… De érzem… érzem, hogy ő is olyan felkavart, mint én. Ő benne is folynak az érzések és egyszerűen nem tudja helyrerakni a dolgokat. Annyira jó lenne megbeszélni vele a dolgokat… hiányzik… a beszélgetés. Olyan fura ez a kettőnk közötti kapocs. Ha rossz napja van, azonnal megérzem és én is letört leszek (minden ok nélkül). Ha vidám, velem is madarat lehetne fogatni. Mindig lesz közöttünk egy amolyan „vonal”, ami összeköt és nem hagy elválasztani. Szinte hallom magamban a gondolatait… Amikor Nó ott áll mögöttünk és Tommal smárol, szinte a fejemben cseng: „Nem esek neki… nem szólok hozzá, nem tépem meg…”

Remélem ez a kapocs sose fog megszűnni…

Most már megyek… Fáj is a kezem, meg én vagyok a soros a kutyasétáltatásban. Holnap lesz a bál, most még csak 3 óra van, szóval időm, mint a tenger. Azt hiszem, elmegyek Billhez és megpróbálok nem a kavargó gondolataimra koncentrálni... Egyszerűen imádok vele lenni… az arca megfog… le se tudom venni róla a szemem. A szemei pedig… hatalmasak és ha belenézek olyan, mintha az ő lelkébe látnék bele. Elrepít egy teljesen más világba, ahol csak ketten vagyunk… Istenem… ILYENEKT ÍROK???!! Mi lelt engem? :S… Hahó, halihó! << most amolyan kapcsolatot próbálok létesíteni a másik felemmel :D… >> Vészhelyzet, segítség!!! Sürgős megbeszélés!! AZONNAL!!!”

Kesszy naplójából:

„Hali!

Dögunalom, szánalom, sajnálkozás, bánat, fájdalom és még sok egyéb érzés kavarog bennem. Nem írtam… tudom (*megforgatomszemeimet*)… Ma ugyebár péntek van… Legutolsó bejegyzésemet pedig kedden írtam.

Lesz mit mesélnem…(*sóhaj*) Tehát a szerdai nap: új osztálytárs jött, Ann Kathrin személyében. Nagyon rendes csajszi, már is nagyon jó barátnők lettünk. Élettel teli, vidám, kedves, aranyos, szép (ne néz leszbinek) és nem utolsó sorban rettentő jó fej! A szerdai napom nem is volt különös… leszámítva Annt és még egy esetet…

Nagyon nagy gondom van… kettő is… Krisz… meg… nem… mind1 (*sóhaj*). Tehát… Kriszel jöttem haza (meg Annal, de ez mellékes, mert ő 3 utcával lejjebb lakik, így hamarabb lefordult), elmesélte a reggeli „bakiját”, amint összetévesztett engem és Eimyt (<<nem írom le még 1* … szerk. >>). Mesélte, hogy Bill eléggé furán reagált ezekre a dolgokra. Nekem se kerülte el a figyelmemet az Eimy-Bill páros. Bill részéről biztos vagyok a dolgomban és az Eimyéről is. Igaz mostanában nem beszél nekem a dolgairól, de virít róla az egész. Legalábbis én érzem… Tudod Napló, ez egy fura összeköttetés közöttünk… Nem fog megszakadni… Olyan mintha egy láthatatlan „telefonvonal” lenne, ami egyenesen a másik gondolataihoz, érzéseihez vezet. Így pl. érzem, mikor szomorú (ilyenkor én is az vagyok), vagy érzem, mikor vidám… A legfurább, mikor tudom, hogy épp mire gondol… Elmélázva nézi Billt és hallom az ő hangja „csengését” a fejemben: ”simán el tudnék veszni a szemében… nagy barna szemei vannak…”. Néha hasznos az ilyesmi :D (dolgozatoknál… :D). Ebből még lesz valami! ;) Remélem, nekik összejön…

Nos visszatérve Kriszre: mikor épp köszöntünk el egymásról, hirtelen megfogott az arca. És minden kikapcsolt körülöttem… Nem hallottam a kutya ugatásának zaját, se a visítozó gyerekekét… Az arcát stíröltem… mélyen a szemébe néztem és hirtelen az arca elmosódott, majd az Ő arca jött helyére. Szinte egyforma színű a szemük… Biztos csak ezért volt ez a fura „látomás”. De mintha ennyi nem lett volna elég, Krisz puszija „véletlenül” félrecsúszott és a számon kötött ki. Abban a percben nem éreztem semmit. Majd mintha álomból ocsúdtam volna fel, láttam, hogy az utca túloldaláról integet. Visszaintettem, majd bementem (nehézkesen… a miatt a küszöb miatt van egy szép zöld folt a sípcsontomon)…

Nagyon sok fura dolog történik… Persze Krisz puszija érthető volt, az eddigi jeleit is vettem. És, hogy miért nem hárítottam el akkor, amikor még lehetett volna? Nem tudom. Krisz egy aranyos, rendes srác és bejön… Nem, ez nem szerelem, de valami olyasmi.

*sóhaj* Hanyagolom ezt a témát, mert ennél még nem tértem napirendre.

Jöjjön a fontosabb. Ő…. Mi legyen vele? Őt szeretem? Miért vagyok féltékeny? … Ann csütörtökön nálunk járt (kis csajos délutánt tartottunk) és lelkesen mesélte, hogy Tom elkérte a telefonszámát. „Jipájjééé”, örüljön mindenki… én persze nem… Nem tudom miért. Annak bejön Tom, legalábbis szerintem, de ez még nem biztos. Tomnak viszont tuti nem közömbös a csaj…

*sóhaj* << Le kéne szoknom erről… folyton sóhajtozom, mindenki azt hiszi,szerelmes vagyok :P…

Tehát ez a nagy helyzet… Van két srác, akik iránt nem tudom, mit érzek. És, most biztosan kérded, hogy miért írtam azt, hogy: „És, hogy miért nem hárítottam el akkor, amikor még lehetett volna?” (visszatérve az előző témára); nos azért, mert tuti több mint barátság, és nem akarok vele játszani. Most picit várok… megpróbálok elásni valamennyit az érzéseimből, mondhatni „elrakom máskorra”. Csak néhánnyal foglalkozok, azokkal, amiket meg tudok oldani, vagy tudok rajta enyhíteni. Krisznek meg adjunk 1 esélyt, nem? Nem… vagy de?? Nem tudom…

Elegem vaaaan! Tudod szerintem az élet olyan, mint egy körhinta. Forogsz, pörögsz, s ha rosszul érzed magad, akkor ki akarsz szállni. De különben meg nagyon jó „buli”.

Ki akarnék szállni? Nem… csak akarok egy napot… egy napot, amiben nem kell semmit se csinálnom, amiben nem kell a holnapon gondolkoznom, s amiben nem kell azon tanakodnom: mit csináljak?

Nah megyek, mert tesóm „hív” (értsd: „telefonvonal” << mondom én, hogy hasznos! És még ingyenes is, a nap 24 órájában, az év minden percében! J)! Amúgy, ma még hívni fog Krisz… és én átmegyek hozzájuk…

*sóhaj*”

Nah tehát ez a mostani rész… tudom, tegnapra ígértem, ezért most hosszabb is lett a megszokottnál, rem. örültök! :D